Egy szájsebész megfejtette Zrínyi Miklós halálának rejtélyét

– Boncolás nélkül nagyon nehéz szakszerű álláspontot kialakítani, de a testen lévő külsérelmi nyomok sokat elárulnak, s ezek engem arról győztek meg, hogy nem vaddisznó okozta a költő-hadvezér halálát – mondta Nemes. – Minden sebet értékeltem, külön-külön azt vizsgálva, hogy ejthette-e vadkan vagy sem. A körmös sérülések például egyértelműen cáfolják a vadkanelméletet, de más sebek is kétségessé teszik ezt. Bethlen akkori tanúvallomását már régen ki kellett volna szúrnia akár orvosnak, akár történésznek. 

Nem vaddisznó okozta Zrínyi halálát Nemes István szerint Wikipedia

A Nyugat közli a tanulmányával szép, de visszhangtalan sikereket elérő orvosi csapat következtetéseinek lényegét is. Ez valóban figyelemre méltó. „...A Zrínyi Miklós halálát okozó jobb oldali, mély nyaki sebet elvileg okozhatta vaddisznó, de ez a fajta sérülés csak extrém ritka testhelyzetben fordulhat elő. Valószínűbbnek látszik az idegenkezűség: bozótvágó késhez, machetéhez, jágerkéshez hasonlító vágóeszközzel, hátulról végrehajtott erős csapással lehet a szemtanú beszámolójának megfelelő hosszúságú, egyenes vonalú, nyaki képleteket, izmokat „kettészakasztó", a nyaki gerinc felé dorzális irányban (hátrafelé) mélyülő sebet okozni. A merénylő Zrínyi háta mögött állhatott, ezért maradhatott észrevétlen, de a rossz pozíció miatt csapása elakadt a nyaki gerincnél, és nem tudta a célba vett gégét és a nyaki főverőeret átvágni, ami az áldozat gyors fulladásához, illetve elvérzéséhez vezetett volna. Sérülhetett ugyanakkor a zsákszerűen tágult fő nyaki gyűjtőér, vénás jellegű, elhúzódó elvérzést okozva. A bal oldali arcsebek a halál után is keletkezhettek, azokat a sérült védekezés nélkül nem tudta volna elviselni, kivéve, ha védekezésre képtelen, eszméletlen állapotba került vagy lefogták. Erre utaló sérülést Bethlen Miklós észlelt is: Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. A jelentéktelennek tűnő hámsérülések, körömnyomok könnyen keletkezhettek akkor, amikor a bánt lefogták és kicsavarták a kezéből a puskát, esetleg a tőrt is. Ezt annál is könnyebben tehették, mert az éles nyaki trauma miatt lehetséges részleges karfonat- (felső végtag érző- és mozgatóidegei) sérülés esetén is Zrínyi a jobb karját védekezésre, vagy fegyverhasználatra nem tudta használni. Az idegi sérülések következtében érzészavar keletkezhetett a vállon, a felkar külső oldalán és az alkar orsócsont feletti részén is. Azonnal megszűnt a jobb kar hajlítóereje, a nyak, a váll bőre, illetve a felkar és alkar külső része is érzéketlenné vált. Ezért nem tudott Zrínyi lőni: mivel a könyöke kiegyenesedett és a karja befelé fordult, erőtlenül lógott, így a puskát emelni és célra tartani nem tudta, bár a csukló és kéz ereje megmaradt, tehát a fegyver nem esett ki a kezéből.

A merénylők ekkor kicsavarhatták a kezéből a puskát, majd valószínűleg leteperték az áldozatot, hason fekve a földre szorították és várták, hogy elvérezzen, továbbá összevagdoshatták a lefogott, erősen vérző Zrínyi arcát is. A kínzásszerű késvágásokkal magyarázható, hogy egyesek Zrínyit hallották jajgatni, nem pedig Pókát, ahogyan az Magliani nyilatkozatában szerepel. Az érkező szemtanúk azonban megzavarták a merénylőket, akik otthagyták a sérült, hason fekvő Zrínyit, akiben még volt annyi erő, hogy felálljon és néhány mondatot szóljon, de utána a vérveszteség következtében kialakuló vérnyomáscsökkenés, szédülés, izomgyengeség miatt le kellett ülnie és feküdnie, majd elvesztette az eszméletét és meghalt."