– Ha egy gyermek azzal a kilátástalansággal nő fel, hogy nincs esélye az elérhető legmagasabb szintű tudás megszerzésére, akkor az egész nemzetünket sorvasztja. Nincs két út. Egy közös út van roma és nem roma gyerekeknek – fogalmazott, hozzátéve: az alaptörvény is biztosítja a tanulás szabadságát a lehető legmagasabb szintű tudás érdekében. Ez az alapjog azt is jelenti szerinte, hogy a közpolitika alakításában nem elég az antiszegregációs küzdelem, hanem éppen ennek a lehető legmagasabb szintű tudásnak a megszerzését is biztosítani kell. Utalva a minisztériumi közleményekben gyakran emlegetett „erőszakos integrációra", azt mondta: a rossz példák gyengítik a demokráciába vetett hitet, feszültségeket gerjeszthetnek, ezért fontos a tervezés és a felkészítés.
"Mire várunk?"
Az államtitkár úgy beszélt, mintha az Orbán-kormány épp a napokban kezdett volna szembesülni az iskolák közötti egyenlőtlenségek kiugró mértékével. Pedig öt kormányon eltöltött év alatt szinte semmit sem tett a kormány annak érdekében, hogy az immár államosított iskolarendszerben csökkentse a romák iskolai elkülönítését. Több helyen (Jászladányban, Piliscsabán, Kaposváron) az állami intézményfenntartó megjelenése megakasztotta a deszegregációs folyamatot, illetve az önkormányzat jogutódjaként az állami intézményfenntartó sem hajlandó a deszegregációt előíró jogerős bírósági döntést végrehajtani.
|
Csak a politikai akarat hiányzik az integráció megvalósításához
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Talán Czibere Károly is érezte, hogy valami konkrétummal is elő kellene rukkolnia, ezért azt kérdezte: „Mire várunk?" Emlékeztetett, hogy 2011-ben készült egy felzárkózási stratégia, amely kiemelt célként írja elő a szegregáció visszaszorítását, illetve megemlítette azt is, hogy a kormány két éve létrehozta az antiszegregációs kerekasztalt. Pozitív példaként olyan intézkedéseket is említett, amelyekhez az Orbán-kormánynak semmi köze: valóban, az integrált pedagógiai rendszerhez (IPR) már 1700 iskola csatlakozott. (Ez talán a legellentmondásosabb pontja volt beszédének, hiszen a kormány minden lehetséges módon próbál elhatárolódni az „elmúltnyólcévtől", márpedig az IPR létrehozása a szocialista-liberális kormányok terméke.)
Az intézkedések közt említette, hogy a Türr István Képző és Kutató Intézetben egy újabb munkacsoport áll fel, amelynek feladata egy olyan stratégia megalkotása, ami alapján lépésről lépésre lehet deszegregálni.
Összefoglalva tehát: van négy éve felzárkózási stratégia, és egy újabb testület áll fel a már két éve meglévő kerekasztal mellé az antiszegregáció jegyében.
A Huszár-telep nem kap felmentést
Czibere szinte szájbarágósan ismételgette, hogy „a kormány elutasítja a jogellenes elkülönítés minden formáját, „a kormány a minőségi és esélyteremtő oktatás mellett elkötelezett", „az integrációnak nincs alternatívája". Talán mindezt főnökével, Balog Zoltán miniszterrel kellene átbeszélnie, aki önként vállalva tanúskodott egy szegregált iskolát fenntartó egyház oldalán.
Azóta a bíróság már jogerősen is kimondta, hogy az iskolafenntartó görögkatolikusok törvényt sértenek, és a bírói döntés megtiltja további első osztályok indítását. Sőt, Balog a konferenciát megelőző napon a vs.hu-nak adott interjúban is beszélt erről az iskoláról.
„A Huszár-telepi helyzet abszurditása, hogy van tizennyolc kisgyerek, akikkel (sic!) minimum négy pedagógus foglalkozik egy nap. Ossza el, hogy mennyi törődés jut rájuk egy átlagos iskolához képest! Éppen ez a különtanulás fáj valakinek? Mennyivel lenne jobb vajon a gyerekeknek egy zsúfolt osztályban, ahol azt érzik, hogy kirekesztettek? Miért nem abban fogunk össze, hogy a spontán szegregációból fakadó hátrányok csökkenjenek, szűnjenek meg? Szerintem ez itt a kérdés. A Huszár-telepi egy abszolút kivételes helyzet, amiből nem szabad szabályt csinálni, de ha valaki ilyen módon tud iskolát működtetni, ilyen pedagógiai pluszokat tud hozzáadni, akkor csak azért bezárni, mert egy romatelep közepén van, szerintem egyrészt ostobaság, másrészt sérti azoknak a szülőknek az akaratát és alapjogát, akik oda akarják járatni a gyerekeiket. Meg a gyerekek érdekét is sérti, akik ott sokkal több figyelmet, törődést kapnak, mint bent, a több száz fős nyíregyházi központi iskolában, ahol elveszettnek érezték magukat" – nyilatkozta a miniszter, és bár nem mondta ki konkrétan, mégis az olvasható ki a sorok közül, hogy éppen az ilyen kivételeknek szeretne rendelet útján felmentést biztosítani az egyenlő bánásmód törvény alól.
|
Nagyrészt már megválaszolt kérdésekre keresték a megoldást
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Nem kap felmentést. Nem kap felmentést – mondta el többször is Czibere Károly a konferencia talán egyik legfontosabb mondatát Daróczi Gábor kérdésére. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kurátora azt tudakolta, hogy a köznevelési törvény módosítása értelmében kap-e majd a Huszár-telepi iskola felmentést a szegregáció tilalma alól. E kérdés azért is különösen aktuális, mert a CFCF terepmunkásai tegnap Nyíregyházán járva azt az információt kapták, hogy a jogerős ítélet ellenére a görögkatolikusok első osztályt akarnak indítani. A CFCF szerint erre utal, hogy az egyház hirdetményben és az óvodában toborozza leendő első osztályosok szüleit a márciusi beiratkozáshoz.
"Az arisztokratikus okoskodás csak olaj a tűzre"
A konferencián felszólalt még Molnár-Gál Béla, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Középiskola és Kollégium igazgatóhelyettese, aki nem titkolta, hogy intézményükbe zömmel hátrányos helyzetű roma fiatalok jelentkeznek a környező falvakból, miután elvégezték a nyolc osztályt. Nem titkolta azt sem, hogy nem jók a diákok eredményei.
Az igazgatóhelyettes ezt azzal magyarázta, hogy nyolcadikból szinte analfabétán kerülnek a gyerekek hozzájuk, és egy év alatt nem tudnak csodát csinálni, márpedig a kompetenciamérés a tizedikben van. Molnár-Gál Béla nem szándékosan, de ezzel kimondta azt, hogy miért nincs alternatívája az integrációnak, és miért rendkívül káros a szegregáció.
A Kazincbarcika környéki falvak szegregált – ezért borzasztó oktatási színvonalat nyújtó – iskoláiból érkező fiatalokat ugyanis a mégoly gondoskodó egyház sem tudja 14 éves korukban visszarántani a biztos leszakadásból. Igaz, az igazgatóhelyettes más magyarázattal szolgált a tömeges analfabetizmusra: szerinte a cigány gyerekek elveszítették bár a nyelvüket, de még cigányul gondolkoznak, és ez akadályozza őket a tanulásban.
A konferencián Vecsei Miklós is beszélt. A Máltai Szeretetszolgálat alelnöke empatikusan szólt a többségi társadalomról, amely a folyamatos lecsúszás és elszegényedés közepette nem érzékeny az integráció problémájára. Szerinte a társadalom döntő többségére jellemző, hogy ha ezt a konferenciát az esti híradóban látja, arra gondol, „mit okoskodik az a sok okos Budapestről? Jöjjön ide, aztán éljen itt!"
– És igaza lenne. Az arisztokratikus okoskodás csak olaj a tűzre – fűzte hozzá Vecsei, aki a Huszár-telepi szegregált iskola kapcsán megjegyezte: a bírói döntést „iszonyú károsnak" tartja. – Tényleg elhiszi az értelmiség, hogy ott van a probléma? – tette fel e kérdést, hozzátéve: a terepen dolgozó szervezeteknek a siker mértékegysége rendkívül kicsiny. Vecsei egy cigánytelephez közeli műfüves focipálya felépítését emelte ki a siker illusztrálására. E szerint a többségi gyerekek is elkezdtek ide járni, mert ez az egy pálya volt a közelben. Nem iskolai integráció történt, hanem közös játékról és a foci után a közös kólázásról. Ilyen apró sikerekből kell összegyűlnie a kritikus tömegnek, hogy az emberek is elhiggyék, van értelme az integrációs erőfeszítéseknek – mondta.
Nem derült ki, miért kellett módosítani a köznevelési törvényt
Végül is a konferencián nem derült ki, miért volt szükség a köznevelési törvény módosítására. Sipos Imre köznevelésért felelős államtitkár-helyettes a köznevelési és az egyenlő bánásmódról szóló törvény összezárásának szükségességéről beszélt, de ez elég érthetetlen annak tükrében, hogy az egységes bírói gyakorlat alapján úgy tűnt, e két jogszabály „összezárt" korábban is.
A beszélgetés során az is felmerült, hogy a módosítást az indokolja: a nemzetiségi oktatás mögé bújva se lehessen cigány gyerekeket elkülönítve tanítani. Erről a miniszter is beszélt a már idézett interjúban: „A készülő kormányrendelet pedig éppen azt célozza majd, hogy egyházi vagy nemzetiségi fenntartás mögé bújva se lehessen bent tartani valakit egy hátrányos helyzetben, ellenben kötelező legyen őt hozzájuttatni egy bizonyos többlethez".
Ehhez annyit érdemes hozzáfűzni: a kaposvári fideszes önkormányzat szegregáló gyakorlatát elmarasztaló legfelsőbb bírósági ítélet világos jogértelmezést ad arra vonatkozóan, hogy ne lehessen nemzetiségi oktatásra hivatkozva gyerekeket külön tanítani. Ehhez még egy adalék: épp ez a kormány engedte meg az iskolafenntartási tapasztalatokkal nem rendelkező Országos Roma Önkormányzatnak, hogy cigányiskolákat vegyen át.
