– Nekünk nem pénz kell, hanem egy másik lakás, ahol ugyanúgy élhetünk, mint eddig. Szeretjük a Martin-telepet, nem akarunk elköltözni innét. Azt kértük a város vezetőitől, ha mindenáron el akarják túratni a házunkat, mert kell a telek valamilyen beruházáshoz, akkor vegyenek nekünk itt a környéken egy kétszobás lakást. Mi is kerestünk alkalmas ingatlanokat, hogy ezzel is megkönnyítsük a város dolgát, de arról nem tehetünk, hogy ezen a környéken nem nagyon lehet hat-hétmillió forintnál olcsóbban hozzájutni egy átlagos kétszoba-konyhához – mondja Balogh László, aki épp a munkaügyi központból ért haza, amikor kerestük. Egy támogatott képzést tavaly fejezett be, s most állást keres. Kell a pénz: pár hete született meg az unokája, ő, a lányuk s a fiuk is velük él a körbebontott házban.
Az elmúlt hónapokban folyton azt várták, egyszer csak jelentkezik az ingatlankezelő vagy a városháza valamelyik illetékese, s tárgyalnak végre velük a lehetséges megoldásokról.
Segítség helyett azonban különös papírok érkeztek.
A miskolci ingatlankezelő MIK Zrt. két számlát küldött: az elsőben nagyjából 300 ezer forintnyi összeget követeltek valamilyen javításért, amely a bontás miatt ráadásul okafogyottá vált. A másodikban pedig csaknem hétszázezer forintot kértek „a Dráva utca 1. sz. alatti ingatlanon történt különféle munkák elvégzése” jogcímen. – Nem hittünk a szemünknek! Nem elég, hogy körbebontanak bennünket, amit nem mi akartunk, s amihez nem is kérték a beleegyezésünket, most még a bontási költségek egy részét is velünk akarják kifizettetni! Az első számlával kapcsolatban azt sem tudom, milyen munkákra utalnak. A szemét nagy részét én magam szedtem itt össze az elmúlt hónapokban, hogy kinézzen valahogyan ez az udvar! A bontási törmeléket annak kell elszállítani, akinek a tulajdonában voltak a házak! – dohog a családfő.
Baloghék úgy érzik, a miskolci önkormányzat aljas módszerekkel próbálja meg őket kiűzni a saját házukból. Nemhogy egymillió forintjuk nincs, de azt sem mindig tudják, miből vesznek másnap kenyeret. Most attól félnek, hogy a kifizetetlen számlát az ingatlankezelő majd ráterheli a házukra, s végrehajtást kérnek, akkor pedig unokástul, mindenestül földönfutókká lesznek. – Ugye, ezt nem tehetik meg velünk? – kérdik aggódva a családtagok, de maguk sem biztosak abban, hogy a válasz egyértelműen „nem”.
Megkérdeztük a Miskolci Ingatlankezelő Zrt.-t, vajon miért kell Balogh Lászlóéknak hozzájárulniuk egy olyan bontás költségéhez, amelyet nem ők kezdeményeztek, s amely a tulajdonukat nem is érintette. Az iránt is érdeklődtünk, mennyibe került a kilenc lakás elbontása, s mi a szándéka a városnak a telekkel. Jeleztük: a család úgy érzi, hogy a horribilis számlákkal a MIK Zrt. el akarja őket üldözni, s feltettük a kérdést: vajon miért nem segít a város abban, hogy Baloghék máshol új lakást vehessenek, hisz nem önszántukból kerültek a jelenlegi helyzetbe.
|
Az ingatlankezelő állítólag mindkét fél megelégedésére törekedve kívánja rendezni az ügyet
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A cég illetékese többször is türelmet kért a válaszadásra, arra hivatkozott, hogy még közérdekű adatkérések esetében is kapnak nyolc napot. Közölték: „A korrekt válasz megadásához a szakterületek gyűjtik össze az információt, ezzel együtt pedig vizsgálják azt is, hogy mi adható ki belőle, ugyanis kérdései személyes adatokat érintenek.”
Nagyjából tíz nap elteltével a következő hivatalos válasz érkezett az ingatlankezelő kommunikációs vezetőjétől: „Ez egy társasházi elszámolással kapcsolatos, folyamatban lévő ügy, amelyet a következő időszakban az érintett bevonásával, mindkét fél megelégedésére törekedve kíván rendezni a társaság.”
