A beruházást Aszódi Attila mutatta be a közönségnek, 45 perces előadásából leginkább az derült ki, hogy azért jó atomerőművet építeni, mert
az atomenergia használata nem jár szén-dioxid-kibocsátással, azaz nem gyorsítja tovább a klímaváltozást.
Azt is elmondta, hogy a környezetvédelmi engedély csak egy hosszú folyamat kezdeti állomása: összesen mintegy 6500 engedélyre lesz szükség az üzembe helyezéshez. A környezeti engedélyezés az építés, az üzemeltetés és a leszerelés környezeti hatásaival, azaz például az erőmű hűtővizét befogadó Duna hőterhelésével, a hulladék kezelésével és az üzemzavari kibocsátások kockázataival foglalkozik. Maga az építkezés két hatalmas, 20 méter mély munkagödör kialakításával és betonozással indul, hasonló léptékű kivitelezés az elmúlt 30 évben nem zajlott Magyarországon. Csúcsidőben naponta mintegy 7000 ember dolgozik majd a területen, az üzemeltetéshez viszont csupán ezer ember kell majd.
Aszódi némi meghökkentést keltett azzal a kijelentésével, hogy az erőmű üzemeltetésének egyetlen érdemi környezeti hatása a Duna hőterhelése lesz: amikor a régi és az új blokkok egyszerre működnek, akkor
Paks annyi felmelegített hűtővizet enged majd a folyóba, ami megfelel az átlagos vízhozam 10 százalékának, és lokálisan akár 8 fokkal is melegítheti a víz hőmérsékletét.
Mivel a Duna ökológiai okok miatt nem lehet melegebb 30 foknál (sok védett fajnak itt van a tűréshatára), ez később pótlólagos beavatkozásokat tehet szükségessé. A kormánybiztos nem fejtette ki, hogy mire gondol – korábbi elemzések például a duzzasztást említették lehetséges megoldásként.
A meghallgatás legizgalmasabb része a kérdezz-felelek volt. Kérdezni névvel és név nélkül is lehetett, a magánemberek közül a legtöbben az anonim módszert választották. Köztük az a polgártársunk is, aki szerint Pécs lakossága megakadályozhatja a Boda mellé tervezett atomtemető létesítését. (Aszódi „válaszként” olyan külföldi példákat sorolt, ahol szintén nincs egyelőre végleges tároló, de már keresik a helyét.) A Védegyletet képviselő Jánossy András szerint a tervezés során máris jelentős változtatásokat eszközöltek ahhoz az állapothoz képest, amire a környezeti hatásvizsgálat készült, így a vizsgálat az erőmű tényleges hatásait nem jelzi előre. Aszódi Attila szerint viszont az eljárás menet közben követi a változásokat. Ugyancsak Jánossy hozta föl, hogy a meglévő négy paksi blokk leszerelése során jelentős sugárterhelés érheti az új blokkok üzemeltetőit – ez Aszódi állítása szerint a gyakorlatban nem szokott megtörténni.
Koritár Zsuzsa az Energiaklubtól a radioaktív hulladékok kezelésére kérdezett rá – például arra, hogy a tervek szerint előbb kezd majd működni a két új blokk, mint hogy kiderülne, lehet-e végleges tárolót építeni Bodán. Aszódi elmondta: több lehetséges telephelyet is vizsgálnak, körülbelül húsz alkalmas geológiai formáció van az országban, de kétségkívül Boda a legjobb. Azt is megkérdezte, hogy miért a meglévő 4-es és a tervezett 5-ös blokk közé tervezik fölépíteni az új blokkok kiégett üzemanyagának az átmeneti tárolóját – kiderült, hogy ezt a környezetvédelmi hatóság is megkifogásolta, és állítólag már új helyet is kerestek neki. Koritár végezetül azt feszegette, hogy kisvíz esetén az erőműből kikerülő hűtővíz mennyisége a Duna vízhozamának harmadát is kiteheti – hogyan garantálják ilyenkor a 30 fokos határérték betartását? Mint a válaszban elhangzott,
ilyenkor valamilyen kiegészítő hűtési megoldásra lesz szükség.
A meghallgatás szünetében volt egy sajtótájékoztató is, ahol többek között azt tudhatták meg az újságírók: arra a környezeti krízisre, amit egy esetlegesen félbehagyott építkezés esetén a helyszínen maradt erőmű-torzó jelentene, egyelőre nincs forgatókönyv.
Egy anonim kérdés arról érdeklődött, miért csökkentették 500 méterre a hatásterületet (csak az itt élők jelentkezhetnek be ügyfélként az engedélyezési eljárásba). A válaszból csak azt tudtuk meg, hogy a hatóság szerint is legalább 2-3 kilométeres a létesítés és az üzemeltetés tényleges hatásterülete.
|
| Fotó: Kai Pfaffenbach / Reuters |
Font Sándor honatya a Fidesz képviseletében azt kérdezte, mennyivel fizetne többet egy család az áramért, ha nem lenne atomerőművünk – neki viszonylag korrekt módon azt felelték, hogy ez nem része a környezetvédelmi engedélyezésnek, bár azért egy havi pár ezer forintról szóló becslés elhangzott.
Perger András a Greenpeace nevében kérdezett. Mint felhívta rá a figyelmet, az építés és az üzemelés időpontjaként más dátum szerepel a környezeti hatásvizsgálatban, és mást mond erről a kormány – a különbség években mérhető. Aszódi izgalmas válasza szerint a környezeti hatásvizsgálat kezdetekor még nem volt meg a bővítés alapját jelentő orosz–magyar megállapodás. Vagyis a vizsgálattal egy kicsit előreszaladtak, hiszen
akkor még nem is lehetett tudni, hogy milyen erőmű épül
– ez viszont sokat levon a várható környezeti hatások elemzésének komolyságából.
