Ez óriási romlás: hat év alatt tizenhétről harminc százalékra emelkedett a nélkülözéssel valamilyen fokon küszködők aránya, ez az ország harmadát jelenti. Ezekből a számokból azonban nem csak a mélyszegénységben élők helyzetének romlására következtethetünk – ez már nem is lenne meglepetés. Van egy másik, ennél kevésbé látványos, ám szintén megrázó trend: zuhanásnak indult a középosztály. Ferge Zsuzsa számításai beszédes adatsort hoznak elő, amelyből kiderül, hogy a középosztály csúszása nagymértékben rontja a magyar szegénységi mutatókat.
Igaz, a nagyon nagy baj „lent” van. Míg 2007-ben az alacsony iskolai végzettségű szülők hat éven aluli gyerekeinek 73 százaléka élt valamilyen fokú nélkülözésben – ez az arány az összes uniós ország átlagában 26,7 százalék –, addig 2012-ben már 78,5 százalékuk. Hozzá kell tennünk, hogy a romlás nagy része 2010 és 2012, tehát az Orbán-kormány alatt következett be. Ferge Zsuzsa rámutat, hogy a szegényedés a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők hatévesnél fiatalabb gyerekei esetében is szembeötlő: 2007-ben a középfokú végzettséggel rendelkező szülők kisgyerekeinek 23,8 százaléka élt nélkülözésben, s ez az arány 2012-ben már 32 százalék (2011-ben még „csak” 26,7 százalék) volt.
Említésre érdemes, hogy ebben a kategóriában eközben a frissen csatlakozott kelet-európai országok átlaga javult: a 2007-es 24,5 százalékról 22 százalékra csökkent 2012-re. A magyar középosztály lecsúszása érzékelhető a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyerekeinek szegénységi mutatóin is: a hat éven aluli gyerekeik körében a 2007-es 2,8-ról 6,6 százalékra nőtt a súlyosan nélkülözők aránya 2013-ra. Az Eurostat adataiból kirajzolódik az is, hogy ez az arány a frissen csatlakozott országok átlagához képest is (4,3 százalék) sokkal rosszabb.
A KSH által számított egy főre jutó havi jövedelemszint alakulása is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány gyengíti a középosztályt. Farkas Zsombor szociálpolitikus lapunk kérdésére rámutat: az egy főre számított jövedelmek szintje 2010 és 2012 között 78 ezerről – folyó áron számítva, azaz nominálértékben – 83 ezerre nőtt. A 2010 és 2012 közti tízszázalékos áremelkedéssel számolva azonban az egy főre számított vásárlóérték két év alatt 3,5 százalékkal csökkent. Ha a legrosszabb helyzetű egymillió embert nézzük, esetükben 2010 és 2012 között még névlegesen is csökkent az egy főre jutó jövedelem, ami 2012-ben 25 ezer forint volt.
A többieknél volt valamennyi névleges növekedés. Ám az árnövekedés miatt a vásárlóérték a legfelső tized kivételével mindenütt csökkent. A csökkenés a legszegényebbnél volt a legnagyobb (tíz és hét százalék), de a középrétegek is veszítettek négy-öt százalékot. Csak a leggazdagabb egymillió embernél nem volt vásárlóérték-veszteség. – Csak a leggazdagabbak tudtak az arányosnál jóval többet kapni, az összes jövedelem 24 százalékát. És csak ők tudtak az egészből a korábbinál nagyobb hányadot kihasítani – mindenki más a korábbival az onos vagy annál kisebb részt kapott – elemezte a Népszabadságnak Farkas Zsombor.
