– Az anyósom! – szakad ki egy harmincas, kopottas, sovány nőből a kiáltás, mire nevetés harsan. Kiadták magukból, ami összegyűlt, aztán folytatódik a csoportos beszélgetés. S ha ezzel nem is lehet a gondokat egy csapásra megoldani, de megkönnyebbül tőle az ember, hogy nincs egyedül, s akad, aki azért utazik az isten háta mögötti faluba, hogy meghallgassa.
Vitkai Éva és munkatársai a négy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórházat tömörítő megyei intézményből érkeztek Csegöldre a Fehérgyarmati Kórház által elnyert, Kincsünk a gyermek című pályázat révén. Az Európai Unió által támogatott projektben részt vesz szülésznő, nőgyógyász, védőnő, pszichológus és családterapeuta. Az elmúlt évben már csaknem ötven faluban jártak, s mintegy kétezer embernek tartottak foglalkozást a családtervezés, gyermekvállalás, gyermeknevelés, a házasság, a férfi-nő kapcsolat, a szexualitás kérdéseiről.
– Már benne jártunk a programban, amikor rájöttünk, hogy nem előadásokat kell tartani, hanem egyszerűen szólva beszélgetni az életről –magyarázza Vitkai Éva, a projekt vezetője.
– Kezdetben iskolaszerűen dolgoztunk, PowerPoint-vetítéseket csináltunk, aztán rádöbbentünk, hogy nem erre van itt igény, hanem emberi hangra és odafigyelésre.
Csegöld picike falu Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, olyan közel a román határhoz, hogy a községben román állampolgárok is laknak. Itt, Csegöldön ugyanis jóval olcsóbb az éIet, mint Szatmárnémetiben, ahova dolgozni járnak. Magyar mércével keveset keresnek ugyan, de nekik odaát legalább van munkahelyük, amiből a határ innenső oldalán nem sok akad. Szabolcs megye szegényfalvaiban a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, pontosabban szólva a polgármester, az ő kénye-kedve szerint lesz az emberből közmunkás vagy nem közmunkás. És akkor még ott van az a bizonyos anyós... Meg az ember, aki persze iszik, és a feleségét elhanyagolja. Márpedig egy iszákos férj cukrászdába, étterembe, moziba vagy színházba nem viszi az elhanyagolt feleségét két okból: errefelé nincsen hova, s nincsen rá pénz. Egyedül kocsmába vihetné magával, de akkor meg kiröhögnék a haverok. Pedig szegény feleségnek eszébe jut olykor, hogy jó lenne kettesben lenni, s ábrándozni azokról az időkről, amikor az iszákos férj még piros fülű kamasz volt, és először fogta meg a mellét annak a pirulós képű lánynak, akiből később kopottas, sovány kis nő lesz, aki az egész világra dühös.
A csapat egyik tagja Ozvald Gabriella klinikai szakpszichológus, aki az emberi kötődés lényegéről beszél, s megemlíti, hogy a felnőtt társas kapcsolatainkat már magzati létünk élményei is meghatározzák fogantatásunktól kezdve. Elmondása szerint a hallgatóság erre mindig nagy szemeket mereszt.
A csegöldi foglalkozás hangulata közvetlen, s habár „a körön kívül” ülök, megérzem, hogy az otthoni nehézségek kibeszélése felszabadító erejű. Igaz, a zártabb, falusias környezet erre nem a legalkalmasabb terep, Éva mindenesetre megpróbálja, és sikerül neki.
– Nektek mi a fontos a házasságban? – kérdezi.
Tétova csönd, majd megszólal valaki: – A pénz.
A többiek nevetnek, de Éva helyesel: – Így van, az anyagi biztonság fontos pillér. És még?
Jönnek a válaszok:
– A bizalom.
– A beszélgetés.
– A gyerek. Aztán megszólal a legbátrabb:
– Meg a szex! Most mit tagadjuk? Erre persze mindenki zavartan nevetgél, de Éva bólogat: – Hát persze! Nekünk is kell az öröm. És a romantika!
Az asszonyok tiltakoznak: a romantika sokba kerül. Éva viszont a fejét rázza: – Ugyan! Miért kerülne pénzbe, ha megfognátok a férjetek kezét, és elmennétek arra a helyre, ahol először csókolóztatok?
Tűnődés és hümmögés a válasz. Aztán többen bólogatnak: tényleg, az nem kerül semmibe. Elvégre a csegöldi asszonyok első csókja nem a francia azúrparton csattant el, hanem itt a közelben, valahol a Szamos partján.
