Akkor is így van ez, ha ebben az évben a választásokig eltelt három és fél hónap alatt öt, utána, az újabb három és fél hónap alatt tizenkét rendőr elleni támadás történt. És akkor is, ha egyébként kétévente ha egy rendőrgyilkosságot kell tudomásul vennünk, most pedig az utolsó tizennégy napban hetente egyet.

Együgyű, mondhatni, szavazatszerző gondolkodás lehet csak képes arra, hogy ahány nagy nyilvános bűncselekményt elszenved a közösség, annyiszor kimatekozza, hogy ami a másiknál vagy épp itt van, az nem közbiztonság. Ne tegyük!

Nem olyan egyszerű az, hogy innen bemondják, két hét alatt rend lesz, ha belovagolnak, onnan pedig rögtön odavágják az első rettenetes lehetőségnél, hogy na, mi lesz már. Válaszul meg puffan a szerdai mészárlás után a Belügyminisztérium egymondatosa, hogy a szocialisták márpedig hallgassanak. Ez így végképp egyszerű. Egyoldalú. Jobb volna, ha hallgatna mindenki ilyenkor, tennék a dolgukat, mi pedig a csendben halljuk meg a jajgatást. Áldozatokét, hozzátartozókét, se ide, se oda nem tartozókét, azokét is, akiknek most fordult az elviselhetetlenségbe az életük, de azokét is, akik csak félnek a kertben, a liftben, a villamoson, a meccsen, koncerten, este hazafelé bárhonnan, bárhová. És már mióta? Ki tud itt ciklusokat számolgatni?

Lamentálhatnánk azon, hogy Kövér László vajon minek mondta azt két éve, a kiskunlacházi gyilkosság után, hogy politikai változás nélkül nem oldódnak meg a problémák, és ettől (immár attól) a kormánytól, kormányfőtől, rendőrfőkapitánytól és rendőrségtől sokkal többet már nem várhatunk. Nem lehet erre most azt mondani, hogy íme, a politikai változások, és tessék, a rendőrség immár halálos sebeket is kap. Ugyanazt a hibát követnénk el ezzel, mint Kövér, de minket még csak az sem mentene, hogy hatalmi harcban egy ideje mindent szabad. Kormányok, politikusok lelkére ugyanis csak szavak száradnak, meg gesztusok. A valódi baj ez alatt van.

Ott, hogy nemcsak a rendőrnek nincs nálunk becsülete, senkinek sincs. Se papnak, se tanárnak, se Nobel-díjas írónak, se csapatostul űzhető kommunikátornak, se pénzembernek, mert gazdag, se a többségnek, mert nem az. Politikusnak sincs, mert politikus. Senkinek. Nálunk bíróságokon egyenruhában demonstrálnak Jobbik/Gárda-harcosok, a rendőrök évszámra megvetett politikai páriák, kordonjaikat bonthatják, meccseken, tüntetéseken üzenőfalként rugdossák őket, ha pedig visszacsapnak, közprédává válnak.

A kormányfő szerint ma a rend és a közbiztonság megteremtése az egyik legfontosabb nemzeti ügy. Igaz. Az első és legfontosabb lépés az volna, hogy ki-ki, aki ezért tehet, a saját fejében teremtsen csendet, utána rendet. Aztán következhetnek a kérdések mindenkihez, hozzánk, másokhoz, sajnos a rendőrséghez is.