Csellel vették be a munkásotthont
Törvénymódosítással vette be a Csepeli Munkásotthont Németh Szilárd rezsibiztos, aki 2010 és 2014 között, polgármesteri ciklusában a kezdetektől harcolt az egykoron szakszervezetek által épített kultúrházért. Az intézményt irányító alapítvány ugyanis mindaddig sikeresen ellenállt a kerület politikai és pénzügyi nyomásának, amíg a parlament nemrég áldását nem adta az önkormányzati einstandra.
Az alapítványt hivatalosan még nem kereste meg az önkormányzat, így nem tudjuk pontosan, milyen lépésekre készül a kerület kormánypárti vezetése. De az aligha kétséges, hogy a sok évtizedes hagyományok megszakadnak a hatalomátvétellel. Az önkormányzat várhatóan az alapítványt irányító kuratóriumban és a felügyelőbizottságban is többségbe kerül. Az új vezetőség az eddigiektől eltérő szemléletet hoz, elvégre sohasem tagadták, hogy másként vezetnék az intézményt – vázolta a jövőt Nagy József, a Munkásotthon tulajdonosi jogait birtokló alapítvány kuratóriumi elnöke, aki 25 évig a ház igazgatója is volt.
|
Nem csak kulturális érték. Az épület 1,4 milliárdot érhet
Reviczky Zsolt |
Az ellenzéki és civil szervezetek attól tartanak, hogy a Munkásotthon függetlenségének felszámolásával a nem fideszes kötődésű szervezetek végképp kiszorulnak. A kerület kormánypárti vezetői ugyanis meglehetősen vonalas kultúrpolitikát folytatnak az általuk birtokolt művelődési intézményekben, ahová a civil szervezetek, ellenzéki pártok most is ritkán nyernek bebocsátást.
Borbély Lénárd csepeli polgármester egészen másként látja. A sietve összehívott rendkívüli testületi ülés után kiadott közleménye szerint „a Munkásotthon csepeli köztulajdonba kerülése garanciát jelent a kultúra további fellendítésére, a csepeli polgárok életének további színesítésére”, hiszen az önkormányzatot egy cél vezérli: „a Munkásotthon színvonalas működtetése, megújítása és felújítása”.
Ehhez képest Németh Szilárd volt az, aki polgármesterré történő megválasztása után felmondta az MSZP-SZDSZ-es elődei által a Munkásotthonnal kötött együttműködési megállapodást, amelynek értelmében évi 12-18 millió forintos támogatás fejében önkormányzati, iskolai és civil rendezvényeknek adott teret a ház. Az új fideszes vezetés azonban az egész házat akarta. Borbély egyértelművé is tette: „a Lex Munkásotthon a legjobb módon szerzi vissza a kulturális központot a csepelieknek. Ezzel biztosítottá válik, hogy a testület döntsön az intézmény sorsáról..."
Csakhogy az 1920-ban felavatott – jelenleg 1,4 milliárd forintra becsült – munkásotthon soha nem volt önkormányzati tulajdonban. A csepeli munkások pénzéből, a Vasas-szakszervezetek, a Szociáldemokrata Párt és Weiss Manfréd támogatásával épült. A két világháború között szövetkezeti formában működött, majd a hatvanas évek végéig szakszervezeteké volt. Ezután állami tulajdonba vették, de vagyonkezelője a Csepel Művek maradt. A rendszerváltozás után egy alapítvány gondjaira bízták. Az alapító jogok – a cégek megszűnése után – a Fővárosi Bíróságra szálltak. Németh Szilárdnak azonban ez nem tetszett.
Miután delegáltjai nem kerültek többségbe se a kuratóriumban, sem, az fb-ben, megvonta a támogatást, majd 2013-ban kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnak, hogy az önkormányzat cégét jelölje ki az alapítói jogok gyakorlására. A bíróság ezt elutasította. Az idei törvénymódosítási javaslattal viszont célt ért. A változtatás értelmében az illetékes önkormányzat jelölhet ki gazdasági társaságot az alapítói jogok gyakorlására, ha a közhasznú alapítvány alapítója meghal, vagy jogutód nélkül megszűnik. A csepeli önkormányzat a Fővárosi Bíróság megkeresését meg sem várva már ki is választotta a feladatra a Csepeli Városkép Kft.-t. A polgármestert pedig előre feljogosították minden szükséges dokumentum aláírására.
