Ha jó a kormányzás, ha nincs semmi baj a kormányzati intézkedésekkel, ha a miniszterelnök csak a sikerlistáról beszél, miért veszítettük el Veszprémben a mandátumot? – fogalmazták meg a kérdést többen is.
Egy konzervatív értelmiségi azt mondta a Népszabadságnak: úgy hallotta, Orbán nem tudta feldolgozni pár nap alatt a veszprémi vereséget, a történelmi kétharmad elvesztését, ezért nem is született új narratíva: nem volt szó kormányzati irányváltásról vagy rendszerkorrekcióról. Az egyik jól értesült fideszes szerint a miniszterelnök az új narratívával megvárja április 12-ét, a tapolcai választást. Ha a Fidesz győz, hitelesebb lesz új kormányintézkedésekről beszélni, a vereség meg egyenesen rákényszerítheti a kormányfőt a változtatásra – vélik a jobboldalon.
|
Foghatja a fejét. Orbán Viktor Kövér László és Balog Zoltán társaságában
Teknős Miklós / Népszabadság |
Ugyanakkor többen tartanak attól, hogy a Jobbiké lesz a parlamenti mandátum. Vannak, akik reménykednek, hogy Tapolca lesz az új Miskolc. (Az önkormányzati választáson az MSZP és DK által támogatott Pásztor Albert második lett a fideszes Kriza Ákos mögött; a jobbikos Jakab Péter jelentősen lemaradva csak harmadik lett.)
A lapunk által megkérdezettek kötelezőnek nevezték, hogy G. Fodor Gábor Magyar Narancs-interjúja után Balog Zoltán miniszter, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke hitet tett a polgári Magyarország mellett, szerintük ez őszintének is tűnt. Az viszont már kevésbé volt hihető, hogy Orbán Viktornak második kormányzása ötödik évében jut eszébe harcosan kiállni az „ezeréves" Fidesz-szlogennel egy országértékelőn.
Azzal pedig a kormányoldalon sem tudtak mit kezdeni, hogy az ellenség megint a „múlt", a „szocik" lettek, hiszen – ha igazak a közvélemény-kutatási adatok – a Jobbik a második legnépszerűbb párt. Arról nem szólva, hogy alig néhány hete, a mezőkövesdi kihelyezett frakcióülésen, zárt körben Orbán politikai előrejelzésében a lengyel modellel illusztrálta, hogy a baloldal hosszú távon mennyire nem lesz meghatározó politikai tényező.
Sokat változott a szókészlet
Hétszer szerepelt a miniszterelnök múlt pénteki évértékelő beszédében a polgári szó: Orbán Viktor ötször említette a polgári Magyarországot, egyszer polgári világról, illetve polgári társadalomról beszélt. Tavalyi országértékelésekor egyszer sem mondta ki a korábban a Fidesz-kormányzás hívószavának számító kifejezést, csak a polgárt használta két alkalommal, de (ahogy ezúttal is) mindkétszer az állampolgár helyett, nem társadalmi rétegként.
A miniszterelnök tavaly nem beszélt kereszténységről, kereszténydemokráciáról, az idén azonban ötször is megemlítette. Legutóbb, bár választási év volt, csak egyszer esett szó a szocialistákról és az „oldalkocsis" liberálisokról (helyette baloldalról beszélt), idén viszont hatszor hivatkozott ellenfélként a szocialistákra, hétszer a liberálisokra, illetve a liberalizmusra.
Tavaly úgy tűnhetett, ezen a problémán már túl vagyunk: Orbán tizenháromszor hozta szóba a rendszerváltást (1989 mellett 2010-et is ezzel az elnevezéssel illette), és nyolcszor alkalmazta a posztkommunista, illetve posztkommunizmus szavakat, amelyek mostanra eltűntek szókészletéből. Csak a kommunistázás maradt: a tavalyi három után idén kétszer.
Megváltoztak a hangsúlyok. Orbán egy éve, a választási kampányban elmondott szónoklatában még hétszer, az idén már csak kétszer beszélt rezsiről, rezsicsökkentésről. Igaz, megjelent az új varázsszó, mindjárt ötször: a keményen dolgozó ember, akiről szólnia kell a politikának, akit meg kell védeni, és be kell engedni a polgári társadalomba.
Egyik beszédben sem tűnt fel az oktatás vagy az iskola. Nem úgy a futballév-értékelőben, amelyben egyenesen a felcsúti akadémia kapta az egyik főszerepet. (Munkatársunktól)
