Csalódott a bíróságban a holokauszt-túlélő
A Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú részítéletét, amellyel elutasította Grüner Miklós személyiségi jogi keresetét Köves Slomó rabbi ellen, aki egy cikkében történelemhamisítással vádolta meg a holokauszt-túlélő férfit. A jogerős verdikt szerint egy személyiségi jogi per keretei között a bíróság nem foglalhat állást olyan kérdésekben, amelyeknek eldöntése történészekre, illetve különböző hatóságokra tartozik.
Márpedig Grüner Miklós pont ezt szerette volna elérni. Azt, hogy a per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szóljon: Grüner állítása szerint ugyanis akit ma Elie Wieselként ismer a világ, ellopta az ő egykori auschwitzi barakktársának, Lázár Wieselnek a személyazonosságát. Grüner azt remélte, hogy a bíróság ki fogja mondani: a Wiesellel kapcsolatban 25 éve hangoztatott állításai megfelelnek a valóságnak.
Az általa indított személyiségi jogi perben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbiját jelölte meg alperesnek. Keresetében azt kérte, jó hírnevének megsértése miatt marasztalják el Köves Slomót, aki 2009-ben, Elie Wiesel magyarországi látogatásakor egy internetes cikkében történelemhamisítónak nevezte őt. A felperes az első fokú tárgyaláson elővezette az általa perdöntőnek tartott bizonyítékait. Állítása szerint az Auschwitzban A-7713-as számon nyilvántartott Lázár Wieselnek az ötvenes évek közepén nyoma veszett, a nevéhez kapcsolódó „Az éjszaka” című könyv egy másik személy munkája, aki – Grüner feltételezése szerint a jogdíj kikerülése érdekében – előbb szépirodalmi stílusban átdolgozta Lázár Wiesel eredeti jiddis nyelvű önéletrajzát, majd Elie Wiesel néven felvette a személyazonosságát is.
Az elsőfokú tárgyaláson a felperes a bizonyítékai közül kiemelte azokat az auschwitzi és buchenwaldi levéltárakból beszerzett okiratokat, amelyek szerint az A-7713-as számú rabként nyilvántartott Lazar Wiesel valójában 1913. szeptember 4-én született. Grüner Miklós szerint Elie Wieselnek az az állítása sem igaz, hogy a haláltáborban az édesapját, Salamon Wieselt az A-7712-es számon vették nyilvántartásba. A felperes által beszerzett dokumentumok szerint az A-7712-es számú rabot Ábrahám Wieselnek hívták, és 1900. október 10-én született, azaz nem lehetett az édesapja az 1913-as születésű Lazar Wieselnek.
A bíróság azonban sem első, sem másodfokon nem foglalkozott Grüner dokumentumaival, a jogerős részítélet megfogalmazása szerint azoknak az értékelése a tudományra, illetve a különböző hatóságokra tartozik. Az ítélőtábla is csak abban a kérdésben foglalt állást, hogy Köves (Slomó) Máté a 2009-es írásában megsértette-e a felperes jó hírnevét. A verdikt úgy fogalmaz: a rabbi Grüner Miklós történészi tevékenységének minősítésekor – függetlenül az állítása valóságtartalmától és formájától – nem lépte át a véleménynyilvánítás szabadságát. Az ítélőtábla szerint Köves valóban erősen fogalmazott, ám a kijelenése nem volt gyűlölködő, sértő vagy megalázó.
A jogerős ítélet kihirdetése után Grüner Miklós kérdésünkre azt mondta, nagyon csalódott, érzése szerint a bíróság kibújt a döntéshozatal felelőssége alól, így nyitva hagyta az általa negyedszázada felvetett kérdést. Hozzátette: egy hithű zsidó ember számára aligha létezhet nagyobb sértés annál, mint hogy egy rabbi történelemhamisítónak nevezze, és ezzel megkérdőjelezze mindazt, aminek élete utolsó 25 évét szentelte.
