Gönczöl Katalin kriminológus emlékeztetett, hogy évente egy kisebb településnyi ember esik a családon belüli erőszak áldozatául, mégis utoljára a 80-as években vizsgálták együtt ezt a kérdést az öngyilkosságokkal, a tartós betegségekkel, az emberek pszichés állapotával, holott összetartoznak. Szerinte a családok magukra vannak hagyva, 2010 óta lényegében nem működnek a segítő szolgálatok. – Az erőszak mintái pedig öröklődnek, ezzel kellene a szolgáltató rendszernek szembe mennie, az iskolától a szociális ellátókig, de ma ez nem történik meg – tette hozzá.

Bárándy Gergely ügyvéd, szocialista képviselő szerint a jogalkotás önmagában nem megoldás, a családon belüli erőszak nem büntetőjogi fogalom, legsúlyosabb formái pedig most is benne vannak a büntető törvénykönyvben. Egy jó törvény mégis segíthet, de elkészítése kivételesen nehéz feladat. Már látott civil szervezetektől származó javaslatokat, melyek szerinte „büntetőjogi értelemben rosszak voltak”. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy egy jól működő új törvényi tényállás büntethetővé tenne olyan eseteket, mint amikor egy férfi pénzt keres, a nő pedig ellátja a családot, de a férfi ezzel a helyzettel visszaél és a létfenntartáshoz sem ad elég pénzt a nőnek, vagy amikor az egyik fél tudatosan rongálja a közös vagyontárgyakat, hogy ezzel ártson a partnerének.

Németh Margit szakpszichológus szerint az érintettek eljutása a megfelelő szolgáltatókhoz az egyik legkritikusabb pont. – Sokszor azt sem tudják, hogy ők erőszak áldozatai, hogy nem az élet rendje, ami velük történik. Nem is tudják, hogy vannak segítő szolgálatok – sorolta. Kiemelte, hogy „a pszichológus ingerküszöbe alacsonyabb, mint a jogé”, azt is családon belüli erőszaknak tartják, ha az egyik fél lelki terrort alkalmaz, vagy ha egy gyereket nem engednek például találkozni a barátaival. Másrészt azonban azt is gyakran tapasztalják a gyerekek védelembe vételénél, hogy a hatóságok nem azt nézik, hogyan lehetne segíteni a családnak, hogy megoldják a konfliktusaikat, hanem egyszerűen kiemelik a gyereket.

Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő szerint életveszélyes lenne azt hinni, hogy az önálló törvényi tényállással megoldódik a probléma. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon 2005 óta törvény van arról, hogy nem lehet verni a gyerekeket. A világon tizennegyedikként nálunk született ilyen szabályozás. – Ehhez képest most, 2012-ben gond nélkül lemehet a köztévén egy műsor, amelyben arról beszélgetnek kedélyesen, hogy indulatból vagy eltervezve lehet-e gyereket verni – tette hozzá.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy az Állami Számvevőszék kétszer is megvizsgálta a gyermekvédelmi törvény alkalmazását, és megállapították, hogy a törvény megszületése, vagyis 1997 óta egyszer sem volt elég pénz a benne foglaltak maradéktalan megvalósítására. – Kevés a krízisintervenciós központ, a távoltartás nem működik, a gyerek nélkül erőszak áldozatává váló nőknek még annyira sincs hova menniük, mint az anyáknak – sorolta. És nem csak a pénz hiányzik: Gyurkó Szilvia tud olyan esetről, amikor a gyerekét radiátorhoz kötözve rendszeresen verő nevelőszülőt a bíró nem büntette meg, mert úgy vélte, hogy örüljön a problémás gyerek, hogy valaki befogadta. – A rendőröknek, bíróknak, ügyészeknek nincsenek megfelelő képzések, így saját előítéleteik vezetik őket – állította.