Történelmi mértékű a jobbra tolódás, amely Magyarországon várható, a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás óta még soha nem változtak meg ilyen radikálisan a magyar politikai erőviszonyok - írta a szerző, Gregor Mayer a budapesti keltezésű cikkben. Orbán Viktor kényelmes parlamenti többségre támaszkodva egypárti kormányt alakít a választások után. Akár kétharmados többséget is szerezhet, ennek birtokában "kedve szerint" módosíthatja az alkotmányt - írta a bevezetőben. Jobboldali autoriter kormányzás vár Magyarországra? Egyfajta "puha" diktatúrába vezeti az országot Orbán? Vagy modernizálja azt egy csaknem ellenzékmentes reformista rendszer hatalmi eszközeivel? - tette fel a kérdést az újságíró, s hat "tézist" fogalmazott meg "a jobboldal hegemonikus uralma alatti új Magyarországról".

Orbán elképzeléseiben a metternichi (XIX. századi osztrák politikus, a Habsburg Birodalom kancellárja) biedermeier és Vlagyimir Putyin "szuverén demokráciája" keveredik egymással - szól az első tétel. Felidézte Orbánnak a Nagyítás című újságban megjelent beszédét, amelyben a pártelnök többek között arról szónokolt: a magyar politikát a rendszerváltás óta meghatározó duális politikai erőteret egy "központi politikai erőtér" fogja felváltani, s hogy ezt az erőteret egy nagy kormánypárt határozza meg, amely képes a nemzeti kérdések megfogalmazására. "Orbán szemei előtt nyilvánvalóan olyan kormányzás lebeg, amelyben a parlament a gyenge ellenzékkel csupán díszlet, a kritikus hangvételű média és értelmiségiek marginalizáltak" - vélte a tudósító. Magyar kommentárok a korlátozott parlamentarizmust megvalósító Horthy-korszakkal vonnak párhuzamot - folytatta -, de felmerül a putyini, "az ellenzék elnyomásában szuverén" demokráciával való összehasonlítás is, talán kissé megszelídítve egy biedermeier harmónia utáni őszinte vágy által.

A második tézis szerint Orbánnak a Jobbikhoz való viszonya "hideg-meleg váltófürdőhöz" hasonlít majd. A választások után a Fidesz úgy fog eljárni vele, ahogy korábban más vetélytárs csoportokkal tette a jobboldalon: ezeket választás elé állította, miszerint vagy alávetik neki magukat, vagy "korrumpálja, szétszedi és megsemmisíti őket politikai gépezete". A Jobbik azonban keményebb dió, ezért még nem lehet tudni, milyen taktikát választ Orbán. A kormányzati együttműködés az egyértelmű többség miatt kizárható, de ha nem szerez kétharmados többséget a Fidesz, alkotmánymódosításoknál elképzelhető a burkolt cinkosság. Keményebb fellépést is választhat, ennek viszont megvannak a határai. A Jobbik eszméit a Fidesz-választók egy része is osztja, az ő körükben túl kemény fellépés esetén a "mártírhatás" előnyét élvezhetné a Jobbik.

A romakérdést a Fidesz a Jobbikkal ellentétben nem használta fel "tűzveszélyes etnikai mozgósításra", ugyanakkor kormányon ki lesz téve a Jobbik populista nyomásának - vélekedett a szerző. Hogy cselekvőképességét bizonyítsa, pragmatikus-represszív eszközökhöz folyamodhat, mint a romák szociális támogatásának csökkentése vagy a segélyek munkához kötése. A Jobbik szította antiszemita légkör ellen sem fog fellépni a szerző szerint, s megtartja "saját szalon-antiszemita holdudvarát", amely tetszik az ő "keresztény-polgári" klientúrájának.

A profil negyedik tétele szerint romlani fog a viszony a szomszédos országokkal. Az a törekvés, hogy a határon túli magyarság magyar állampolgárságot kapjon, gyanakvást kelt az érintett országokban. A viszony már most is leginkább Szlovákiával terhelt, ahol az ultra-nacionalistákkal szövetségben lévő Robert Fico kormányfőt újraválaszthatják a júniusi választásokon. A Fidesz ideológiájának állandó felhangja a "Kárpát-medencei nagymagyar szupremácia" - van tehát gyúanyag.

Orbán az Európai Unióban nem fog nyíltan szembemenni az európai konszenzussal, de keresni fogja más európai konzervatív "páriák" társaságát, mint Silvio Berlusconi olasz kormányfő és Traian Basescu román államfő. Kulcskérdésekben azonban nem fogja megkérdőjelezni az európai konszenzust, és nem fog kihívást intézni az Európai Központi Bankhoz vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz - véli Mayer.

A földcsuszamlásszerű jobbra tolódás egyik okát abban látja a cikkíró, hogy a magyar politikai osztály az elmúlt másfél évtizedben csődöt mondott. Orbán a pepecselés bizonyos mértékig ésszerű gazdaságpolitikája helyett választhatja a bombasztikus szimbolikus politizálást, esetleg arra is használhatja a hatalmát, hogy belevág az esedékes reformokba, és "felülről modernizálja" az országot. A szerző Kis János liberális filozófust idézte, aki szerint a reformok csak akkor működnek, ha a Fidesz-elnök együttműködik a baloldali ellenzékkel. Ha enged a kísértésnek, és megpróbálja a demokrácia aláásásával bebetonozni a hatalmát, akkor tovább gyengül az alkotmányosságba vetett bizalom, és a Jobbik közelebb kerül a kormányzáshoz. A legnagyobb árat ebben az esetben a Fidesz fizetné Kis szerint, mert nemhogy 15 vagy 20 évig, ahogy Orbán gondolja, de nyolc évig sem tudna hatalmon maradni.