A jelenleg héttagú testületből a polgármesteren kívül három képviselőt is elítéltek, mert bűnsegédként részt vettek a csalásban – ők aligha fogják követelni a méltatlanság kimondását. Simonka György országgyűlési képviselő úgy tudja, hogy Baranyi polgármester már a Kúriához fordult törvényességi felülvizsgálatért. Simonkának csak akkor lesz véleménye is az ügyről, ha majd a Kúria is meghozza a maga döntését. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter viszont azt mondta a parlamentben Harangozó Tamás szocialista képviselőnek adott válaszában:
„A magam részéről azt gondolom, hogy az a polgármester, akit költségvetési csalásért ítélnek el, méltatlan a hivatala betöltésére, és le kell mondania.”
Baranyi István nem a polgármesteri tisztéről mondott le, hanem egy képviselőtársával együtt kilépett a Fideszből. Ezt követően a faluban elkezdtek aláírásokat gyűjteni mellette. Gál Ferenc furcsállja, hogy bár Baranyi kilépett a Fideszből, mégis azok a Fidesz-aktivisták gyűjtötték az aláírásokat a maradása mellett, akik a választási kampányában is segítették. Úgy hallotta, keddre négyszáz aláírás gyűlt össze, amelyeket elküldtek Lázár Jánosnak, hogy azzal bizonyítsák: Pusztaföldvár lakossága tűzön-vízen át kitart a polgármestere mellett. (Lázár Jánostól a sajtószóvivője útján kérdeztük: ő kitart-e még véleménye mellett? Kérdésünkre nem kaptunk választ.)
Amikor a keceli fideszes polgármester, Haszilló Ferenc rasszista beszéde nyilvánosságra került, Haszilló kilépett a Fideszből, de maradt polgármester. A Fidesz azóta mossa kezeit: nem tagja a pártnak, sajnos semmit sem tudnak csinálni vele. Az elsőfokú ítélet indoklásában szerepel, hogy az utóbb csalásnak ítélt fűtés-korszerűsítési szerződést először tízmillió forintra kötötték, majd fölemelték 12 millióra.
|
Pusztaföldvár nemrégiben egy költségvetési csalás miatt került be a hírekbe
Reviczky Zsolt |
A volt jegyző kezdte ezt sokallni, és készíttetett egy szakvéleményt. Az erről szóló testületi ülésen a polgármester ismertette annak eredményét: eszerint a 12 milliós beruházási költségből hatmillió a vállalkozó nyeresége. Ezt a vállalkozó is elismerte, de nem akarta visszafizetni a pénzt, hanem egy év helyett négyéves garanciát ajánlott, és kilátásba helyezte, hogy elengedi két másik számla kifizetését, amelyeket korábban az önkormányzatnak állított ki.
A pénzügyi bizottság elnöke javasolta, hogy indítsanak pert a vállalkozó ellen a túlszámlázás miatt – de a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségnél (Darfü) a túlszámlázott összeget ismerték el az állami és az uniós támogatás alapjának. A perindítást – bár tudták, hogy csalás van a dologban – a testület többsége leszavazta. Ezután két képviselő feljelentést tett, a Szarvasi Rendőrkapitányság nyomozni kezdett. A Darfü némi habozás után kifizette a 12 milliót –noha tudtak a nyomozásról. A Darfü munkatársai bírósági tanúvallomásukban azt állították, hogy részükről műszaki szakember nem volt jelen, amikor átvették a beruházást.
Éppen ezzel összefüggésben szándékozik a Kúriához fordulni Baranyi polgármester. Az ítéletet követő napokban még adott nekem telefonon interjút, akkor azt mondta: hogy lenne ez költségvetési csalás, amikor éppen az állítólagos sértett, a Darfü volt az, aki átvette a beruházást, és kifizette a költségét? Egyébként a Darfü munkatársai közül nem gyanúsítottak meg senkit. (Újabb kérdéseinket írásban kérte dr. Baranyi István. Érdemi választ ígért, ám az lapzártáig nem érkezett meg.)
A per tárgyává tett eset még 2009-ben, a Bajnai-kormány idején történt. A fülkeforradalom óta is szépen gyarapodnak azonban az Európai Unió által támogatott beruházások Pusztaföldváron. Teszünk egy sétát Gál Ferenccel a falu központjában. Egymás után tűnnek föl a kék csillagos táblák. Egy családi házból 29 millió 632 ezer forintért alakítottak ki falumúzeumot, amit további 7 millió 968 ezer forintért rendeztek be. Gál Ferenc szerint Pusztaföldvárról elmegy, aki tud, másfél millióért már lehet venni egy családi házat.
A település történetére emlékeztetve építettek egy földvárat is a főtéren. Gál Ferenc úgy tudja, ennek az alapjába rakták be azt a zúzott aszfaltot, amely veszélyes hulladéknak számít, és el kellett volna szállíttatni a községből. E földvár építését Pusztaföldvár központi részének fejlesztése címén támogatta a Darányi Ignác Terv 25 millió 83 ezer forinttal. Nem messze tőle van egy másik uniós fejlesztés: ezt extrém parknak hívják, a betemetett fürdőmedencében gördeszkapályát alakítottak ki. Uniós táblája szerint azonban ez a „földvár fejlesztése”; 26 millió 431 ezer forintot fizettek érte az európai adófizetők. Mindegyiknek a tótkomlósi Csikaiszer Kft. a kivitelezője.
Ugyanaz a vállalkozó, akit a polgármesterrel együtt ítélt el a Gyulai Törvényszék költségvetési csalás miatt. A 2010 óta megvalósult fejlesztésekből azonban már nem lett per. Gál Ferenc szerint egy faluban 10-12 család dönti el, mi legyen. Pusztaföldváron például a helyi kereskedők jó része támogatja a polgármestert – ezért az önkormányzat meg akarja tiltani, hogy autóról áruljanak gázpalackot az 5400 forintos eddigi ár helyett 4700-ért. És úgy hallotta, a Boci-boci tarkás tejesautót is kitiltják a faluból, mert azon 300 forint helyett 220-ért kapni egy liter tejet.
– Most már csak az önkormányzatnál és a néhány boltban van munka. A boltosok jobbára addig tartanak meg egy embert, míg támogatja a bérét a munkaügyi központ – mondja Gál Ferenc. Van még a közmunka – az teljes kiszolgáltatottságot jelent. Sok házon van jelzálog: amikor olcsó volt a hitel, de már nem volt munkalehetőség, sokan vettek fel szabad felhasználású, jelzálogalapú hitelt. Azóta is nyögik a részleteket. Egyetlen roma fiatalember mer nekem panaszkodni. Bule Rolandnak hívják – ő például nem kap közmunkát, a hivatalban nem is akarnak vele szóba állni.
– Mi lesz így velünk a három gyerekkel? – kérdi.
Gál Ferenc figyelmeztet: ne álljak az autóval az útpadkára, mert jön a rendőr és megbüntet.
Higgyem el, mondja, figyelik, ki mer velünk szóba állni.
Hiszem is, nem is, de kicsit később fényes délelőtt a polgárőrök autója halad el mellettünk. Amikor szóba elegyedünk valakivel, akkor meg az önkormányzat vidékfejlesztési pénzből származó tulipános kisbusza.
Próbálkozom azért. Egy fiatalasszony áll az iskola előtt. Közmunkásként dolgozik, kijött cigarettázni. Hallotta, hogy gyűjtöttek aláírásokat. Kérdem, azokkal ért-e egyet, akik szerint a polgármesternek le kellene mondania, vagy azokkal, akik szerint maradjon.
– Én nem tudom. Így ebben nem tudok állást foglalni.
– Szavazni volt?
– Szoktam menni, de most elfelejtettem.
– Mit gondol, marad a polgármester úr?
– Szerintem nem.
– Miért nem?
– Nem tudom.
– Mit szól hozzá, hogy van itt a faluban ez a sok nagy beruházás? Például az a szép görkorcsolyapálya.
– Nem tudom, mi került azon 26 millióba, de én nem csináltam volna, az biztos, mert veszélyes.
– A gyerekek azért örülnek neki, nem?
– Én nem láttam ott még gyerekeket.
Megyünk tovább. Baloldalt egy üres háznak már kidőlt a vége. A keresztutcában, a sarki ház mellett két idős asszony beszélget. Bemutatkozom, és megkérdem tőlük: hallották-e, hogy elítélték a polgármestert?
– Nem – mondja az egyik.
– Van, aki ezt mondja – így a másik. – Vasárnap tartották az ünnepséget, azon még biztos ott volt, mert láttam.
– Nem börtönre ítélték, hanem pénzbüntetésre.
– Magányosak vagyunk mink, csak úgy elbeszélgettünk.
– Tegyük föl, hogy igaz. Önök szerint lehet polgármester tovább, akit a bíróság jogerősen elítél?
– Minket mán biztos bevinnének a dutyiba, ha ilyesmit csinálnánk –mondja az egyik.
– Megyek, mert bezár a bolt – fordul el a másik.
– Még nem tetszett válaszolni: ön szerint méltó dolog, hogy a falu első emberét elítélik költségvetési csalásért?
– Nem tudok én semmit. Föl sem tudom fogni, hogy ilyen létezhetne.
Idős asszony ül a kapuban, várja a férjét, aki éppen hazaér a járdán, egy akkus kerekes széken.
– Hallották-e, hogy a polgármesterüket elítélte a Gyulai Törvényszék?
– Valamit magyaráztak itt – feleli a férfi.
– Magyarázták-e, hogy miért?
– Hát, hogy fejezzem ki magamat? Valami számelírás miatt.
– Költségvetési csalásnak hívta a bíróság – vetem közbe.
– Nem tudjuk, papa, nem szabad ilyet mondani – figyelmezteti a felesége.
– Ha igaz volna, önök szerint maradhatna polgármester?
– Nekem az a véleményem, hogy nem a mi dolgunk, hogy ezt eldöntsük – mondja az asszony.
– De hát maguk szokták megválasztani.
– Mi már nem, mert öregek vagyunk. Megvan a kis nyugdíjunk, nem csalunk, nem ámítunk – válaszolja a férfi, aztán hozzáteszi: – Elég szomorú, ha ezt csinálták. Minél több van nekik, annál többet kívánnak.
– Hallgass! Csak a nap süssön ránk! – szól rá a felesége.
Tényleg gyönyörűen süt Pusztaföldvárra a tavaszi nap.
– Emlékszel, mikor az Éva járt házról házra, gyűjtötte az aláírásokat, hogy kövezzék ki az utcánkat? – kérdi férjét a néni. – Azzal jött vissza, hogy fizessünk 250 ezer forintot házanként. Hunnan adjak én annyit? Aztán majd rátáblázzák a kis szar házamra, és a gyerekeimnek csak a kamat szaporodik?
A nap keményre szárítja a traktornyom szaggatta sarat a végtelenül hosszú, kátyús Kossuth utcán.
– Van valami kívánságuk? Amit nagyon szeretnének? – kérdezem.
A bácsi végigsimít az akkumulátoros kerekes szék kormányán.
– Jó lenne, ha át tudnék menni a kocsival az utca másik oldalára.
