A szegénységkezelésben óriási, talán túl nagy szerep hárul a civilekre. Akik többnyire az államon kívül próbálnak meg segítséget nyújtani. Feléjük egyre több megkeresés érkezik, ezekre megoldást kell nyújtani, ehhez forrás kell, kommunikáció és logisztika.
Elkeseredhetne az ember, látva, hogy mindez kiszorul a rendszerből, és néha már úgy tűnik, megoldási szándék sincs, inkább hátradőlés: oldják meg a civilek. Lehetőleg csendben. (Ezzel azért szokott gond lenni néha.)
De öröm is látni, hogy nő a segíteni akarás, hányan szervezkednek, nemcsak a karácsonyi időszakban, hanem máskor is, hogy a szegénység elviselhetőbb legyen. Azoknak is, akik benne élnek, és azoknak is, akik akarják meglátni és tenni ellene.
Az Igazgyöngy körül évről évre növekvő segítő csapat van. Sokan kérdezték tőlem karácsonykor is, hogyan csináljuk? Ők is szeretnének adományozni, de nincs miből. Nekik miért nem akar adni senki?
