A "Ne hagyjuk!" szerveződést értelmiségiek indították, petíciójukat eddig több mint száz ismert tudós és művész írta alá, köztük Fábri Péter író, Kerék-Bárczy Szabolcs közpolitikus, Kováts Kriszta színész, Heller Ágnes filozófus, Karsai László történész, és Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnök.

Petíciójuk szerint az ország vezetői új Alaptörvényükben a Horthy-rendszerrel, a náci Németország szövetségesével vállalnak folytonosságot. A szélsőjobboldallal együtt a magyar irredentizmus és antiszemitizmus emblematikus alakjainak kultuszát űzik. Ez ellentétes a párizsi békeszerződéssel, a második világháború után létrejött nemzetközi konszenzussal is. Horthy- és Wass Albert-szobrok nőnek ki a földből, a falakon Prohászka-emléktáblák fakadnak, a főváros vezetői átnevezik a náci uralom alóli felszabadulás emlékét őrző Roosevelt és Moszkva teret, miközben az ország vezetői eltüntetik Magyarország első köztársasági elnökének szobrát a Parlament mellől, és a nyilas Nyirő József hamvai előtt hajlonganak. Ne hagyjuk, hogy közjogi méltóságok, állami vezetők és választott tisztségviselők népgyilkosok propagandistái előtt tisztelegjenek! A magyar kormány a közoktatásban a szélsőjobboldallal összejátszva a Horthy-korszak iskolarendszerét másolja, a tananyagokban a Horthy-korszak történetszemléletét érvényesíti. A Nemzeti Alaptantervbe belegyömöszölik az antiszemita Wass Albertet, és központilag gyártott tantervek és tankönyvek segítségével megszüntetik a tanszabadságot. De ez az ország, amelynek nevéből eltűnt a köztársaság szó, nem csak az ő államuk, hanem a mi országunk is. Ne hagyjuk, hogy a szabad és sokszínű magyar iskolák szellemét megölje a központilag irányított szellemi erőszak! Ne hagyjuk, hogy a király nélküli királyság mintájára Magyarországot köztársaság nélküli demokráciává züllesszék! Ne hagyjuk, hogy a mi országunkba még egyszer visszatérjen a Horthy-rendszer! Lesz itt köztársaság újra még!"

Heller Ágnes szerint a Horthy-kultuszt a történelemhamisítás, a népbutítás táplálja, aminek köszönhetően az emberek elfelejtenek gondolkozni, önállóan ítélkezni, így pedig "az előítéleteink foglyai maradunk". Az emberek elfogadják a készen kapott sémákat, így azt is, hogy megmondják nekik, történelmünkben ki volt angyal, és ki ördög. – Ahol nincs gondolkodás, ott lelkiismeret sincs. Ahol nincs lelkiismeret, ott lelkiismeret-furdalás sincs, enélkül pedig felelősséget sem tudunk vállalni semmiért – tette hozzá Heller Ágnes.

– Ma is a politika játékszere a történelem, semmit nem tanultunk a múltunkból – mondta a sajtótájékoztatón Kerék-Bárczy Szabolcs közpolitikus, aki a Horthy-nosztalgiát azzal hozta összefüggésbe, hogy a Fidesz a szélsőjobboldali szavazatokra hajt, "nem véletlen, hogy kulturális koalíció jött létre a Fidesz és a Jobbik között". Ez pedig nem pávatánc, nem megtévesztés, hanem őszintén, mély meggyőződéssel tekintenek példaképüknek vállalhatatlan történelmi személyiségeket.

Karsai László történész Horthy Miklós történelmi szerepének eltorzításáról beszélt; arról, hogy Horthy mint nagy országegyesítő jelenik meg a jobboldali értelmezésben, makulátlan államfőnek ábrázolják, fehér lovon, márpedig ebben a narratívában nincs helye a zsidótörvényeknek. Ezt azzal szokták elintézni, tette hozzá, hogy német nyomásra fogadták el, ami nem igaz: a belső – hazai – követelésekhez képest elenyészett a német presszió. A másik rendszeresen felhozott érv, hogy Horthy állította le a zsidók deportálását 1944 nyarán, megmentve ezzel a budapesti zsidóságot. Ez valóban így történt, jegyezte meg Karsai, de azzal a kiegészítésssel, hogy addig viszont zsidók százezreit hurcolták el, döntő többségüket Auschwitzba.