Cigányok nem kellenek!
„Egy vagy két napot dolgoznak, aztán már nem. Könyörög, hogy vegyem fel, ő annyira akar dolgozni, annyira kell a munka. Eljön egy napot dolgozni. Első nap jön már ilyen felvágott szoknyában, tűsarkúban, mondom neki, hogy így nem lehet dolgozni. Felöltöztetem. Másnap jön, jaj, ez nem nekem való ám... Tudtam én azt első nap is, csak nem mertelek nem felvenni.”
„Mindannyian egy picit hibásak vagyunk akkor, amikor úgy viselkedünk, hogy nem akarom elfogadni azért, mert az roma, és ő engem ne szolgáljon ki. Miért, én ki vagyok? Mennyivel vagyok én különb, mint ő?”
Két munkáltatói vélemény a több százból, ezúttal roma munkavállalókról. Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz benyújtott panaszok szerint sokakat elbocsátanak vagy fel sem vesznek azért, mert ötven év felettiek. (Ha ősszel az Országgyűlés elfogadja az új Munka törvénykönyvét, ezt még könnyebben megtehetik majd a munkáltatók.) Másokat támadó, megszégyenítő környezettel vesznek körül a munkahelyükön csak azért, mert más a bőrszínük vagy a szexuális orientációjuk. De fordultak már a hatósághoz kisgyereket nevelő anyák és férfi társaiknál indokolatlanul rosszabbul fizetett nők is.
Az ilyen és hasonló tapasztalatok miatt vállalkozott az intézmény az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló programjának egyik kutatásában arra, hogy feltárja a munka világának diszkriminációs mechanizmusait. Több mint kilencezer munkavállaló és ezer munkaadó részvételével kutatták a verseny-, a civil és a közszféra világát.
– Azért döntöttünk a munka világának feltérképezése mellett, hogy az eredményekkel tudatosabbá tehessük a munkavállalókat, tükröt tarthassunk a munkáltatók elé és javaslatokat tehessünk a közigazgatásnak, a jogalkotóknak – mondja Wéber Andrea, a program kutatási koordinátora.
A hátrányos helyzetűek foglalkoztatása jelentősen különbözik az egyes szektorokban. A vizsgált csoportok közül leginkább a kisgyerekeseket foglalkoztatják, arányuk a versenyszférában a legmagasabb, 21 százalék, és a közalkalmazottak között a legalacsonyabb, 16 százalékos. A romák aránya kiugróan magas a civil szervezetekben (6 százalékos), de a köztisztviselők között egy százaléknál is kevesebben vannak. A fogyatékosok aránya mindenhol alacsony, a civil és közszférában egy százalék, a versenyszférában pedig kettő.
A közvélekedés az, hogy a 45-50 év felettieknek, a kisgyerekes anyáknak, a romáknak vagy a fogyatékos embereknek egyaránt nehéz elhelyezkedniük. Valójában a megkérdezett munkáltatók közel sem voltak egyformán kritikusak ezen csoportok tagjaival - derül ki a kutatásból. A munkáltatók ugyanis a kisgyerekes és az idősebb munkavállalókkal – már csak saját érintettségük okán is – sokkal inkább tudtak azonosulni, mint egy romával vagy fogyatékkal élővel. Előbbiek hátrányos helyzetét külső okokkal magyarázták, például azzal, hogy a munkaerőpiac rugalmatlan, vagy a munkáltatók előítéletesek.
A romák hátrányos helyzetének okait viszont főként hozzáállásukban keresték. Szinte minden megkérdezett csoportban elhangzott, hogy lusták, nem tudnak megfelelő időben beérkezni a munkába, nem megfelelő az öltözékük, nehezen motiválhatóak és nem tudnak beilleszkedni. „Ők nem a romaságuk miatt vannak ebben a helyzetben, hanem a szakképzetlenség és a hozzáállás miatt”, mondta például egy győri HR-vezető. Sokan érveltek azzal is, hogy azért nem alkalmaznak romákat, mert ügyfeleik vagy vásárlóik nem fogadják el őket.
A munkaerő-piaci sikerek kapcsán a munkáltatók éppen fordítva gondolkodtak: a kismamák és az idősebbek esetében jó tulajdonságokat említettek, például, hogy lojálisak, szorgalmasak, bizonyítani akarnak. A roma munkavállalók sikereit viszont azzal magyarázták, hogy állami programok segítik a foglalkoztatásukat. Az ország különböző pontjai lezajlott beszélgetések alapján egyébként a nyíregyházi munkáltatók bizonyultak a legtoleránsabbnak a romákkal. Vélhetően, azért, mert nekik van a legtöbb személyes tapasztalatuk.
Ami a munkavállalókat illeti, a civil szférában dolgozók érezték leginkább úgy, hogy nem kell hátrányos megkülönböztetéstől tartaniuk. Életkora miatt a versenyszférában dolgozók 7, a közszférában dolgozók 8, a civil szektor munkatársainak pedig mindössze 4 százaléka tapasztalt hátrányos megkülönböztetést az elmúlt egy évben. Nemük miatt viszont a versenyszférában dolgozók közül éreztek a legtöbben hátrányokat.
„Nem lehet rá annyira számítani, nem annyira biztos pont. Mert lehet, hogy reggel betelefonál, hogy a gyerek beteg és nem tud bejönni dolgozni”. Ahogy ez a nyíregyházi HR-vezetői vélemény is mutatja, a munkáltatók által kedvezőbben megítélt csoportok tagjainak sincs könnyű dolga. A megkérdezett kisgyerekes anyák jó része nem tudott visszatérni korábbi munkahelyére és nehezen tudott másik helyet találni. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy emiatt nem vállal második gyereket. Mindössze két olyan válaszadó akadt, aki részmunkaidőbe ment vissza, ami jól mutatja az ilyen állások arányát. Férfiak esetében viszont a munkáltatók közül sokan pozitívumként értékelték a családot, mert ez erősebb pénzkeresési és így teljesítménybeli motivációt jelent.
Ami a 45-50 évesnél idősebbeket illeti, a munkáltatók alapvetően elégedettek velük, bár néhányan megemlítették, hogy rugalmatlanabbak, mint a fiatalok, sokuknak „számítógép-problémája” van és túl sok szabadnap jár nekik. Legnagyobb előnyüknek azt tartják, hogy nem kell attól tartani, hogy felmondanak, mert találtak egy jobb állást.
Bármilyen furcsán hangzik is, a fogyatékkal élőket a megkérdezett munkáltatók többsége a munkaerő-piaci rendszer nyerteseinek tartja. Úgy látják, hogy jelentősen megnőtt irántuk a kereslet az utóbbi időben az állami szigor, elsősorban a fogyatékos embereket nem alkalmazó cégek rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége miatt. „Én például vadászom őket”, mondta egy győri munkáltató. Ugyanakkor a beszélgetések során a munkáltatók azt is megjegyezték, hogy a fogyatékkal élőket pozitív tulajdonságaik, elsősorban bizonyítani vágyásuk miatt is szívesen alkalmazzák.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál jelentős tudás és tapasztalat halmozódott fel az elmúlt hat év diszkriminációs eljárásai során - mondja Pánczél Márta, a program vezetője. E speciális tudás megosztására ad lehetőséget a Támop 5.5.5 „A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése” projekt, amelyben hét kutatást bonyolítanak, többek között a munkahelyi diszkriminációról. A hatóság ezentúl az elmúlt két évben létrehozta az országos egyenlő-bánásmód referensi hálózatot, 28-szorosára növelve a megyékben elérhető ügyfélfogadási órák számát. Saját fejlesztésű képzéssorozatukkal pedig igyekeznek elősegíteni az egyenlő bánásmódhoz szükséges szemlélet kialakulását és megerősödését.
