Ha a székelyek magyarok, horvátok-e a bunyevácok?
A katolikus valláshoz kötődő, írásukban latin betűket használó bunyevácok több hullámban menekültek a törökök elől, a XV. századtól kezdve főleg a délvidéken, a Baja-Szabadka-Zombor háromszögben telepedtek le. A bunyevácokat Szerbiában külön népcsoportként tartják nyilván, Horvátországban viszont horvátoknak tekintik őket. Nálunk az önálló nemzetiségi státusz elnyeréséért küzdenek.
A kisebbségi törvény tizenhárom népcsoportot sorol fel (bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán). A törvényi elismerés a presztízsen kívül különféle kulturális jogokkal és költségvetési támogatással társul, mindenekelőtt pedig lehetővé teszi, hogy az adott kisebbség országos, megyei és helyi önkormányzatokat hozzon létre.
Elméletileg nincs akadálya, hogy bővüljön a nemzetiségek a tizenhármas listája. Ehhez százéves magyarországi jelenlétet és legalább ezer támogató aláírást kell felmutatni. A Magyar Tudományos Akadémia szakvéleményének ismeretében a döntő szót az Országgyűlés mondja ki.
Látszólag nem teljesíthetetlenek a feltételek, mégis: a törvény 1993-as elfogadása óta az összes jelentkező elbukott. Csírájában elhalt az oroszok és a vendek kezdeményezése. A kínaiak maguktól - valójában politikai nyomásra - visszaléptek, a hunok kérelmét a szakértők és a politikusok is komolytalannak tartották. A zsidó kisebbséget jó eséllyel elfogadta volna a parlament, csak éppen nem jött össze a kellő számú aláírás.
A bunyevácok másodszor próbálkoznak. A 2006-os első kísérlet kemény ellenállásba ütközött. A bajai Muity Mijo (Muity Mihály) vezérletével a bunyevácok az elvártnál is jóval több, mintegy kétezer támogató aláírást produkáltak, de a nemzetiséggé nyilvánítással - a tiltakozó hazai horvátok örömére - a parlament emberi jogi bizottsága, az akkor még létező kisebbségi hivatal és a kormány sem értett egyet.
Ahogyan várható volt, végül az Országgyűlés is nemmel szavazott.
A politikai elutasításnak az MTA állásfoglalása ágyazott meg. Vizi E. Szilveszter, az akadémia akkori elnöke - megjegyezve, hogy a tudományos viták még nem tekinthetők lezártnak - hangsúlyozta: „sem a népcsoport történeti, nyelvi különfejlődése, sem pedig a mai nyelvi helyzete nem indokolja" a bunyevácok önálló kisebbségként való elismerését. Az MTA elnöke (ennek még jelentősége lesz) Dobos Balázs és Tóth Ágnes szakértői véleményére támaszkodott.
Pár év elteltével, miután Pálinkás József került az akadémia élére, Muity Mijo ismét előállt a bunyevácok ügyével. Láss csodát, az új elnök - részben a szerbiai helyzetre hivatkozva - már úgy vélte, a bunyevácok esetében „nem láthatjuk akadályát az önálló nemzeti kisebbségi státusz elnyerésének".
Így aztán az Országos Választási Bizottság hozzájárult, hogy a bunyevácok újra aláírásokat gyűjtsenek. A horvátok teljesen kiakadtak. Hepp Mihály, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke kijelentette, a bunyevácok nemzetiséggé nyilvánítása egyenértékű lenne azzal, mintha valaki kétségbe vonná, hogy a székelyek vagy a csángók a magyarsághoz tartoznak.
A horvátok felháborodását látva (és gyaníthatóan nemzetközi bonyodalmaktól is tartva) az MTA elnöki titkársága azzal igyekezett tompítani a feszültségeket, hogy közölte: Pálinkás József nem az akadémia hivatalos álláspontját ismertette.
Utóbb kiderült, hogy Pálinkás többek között Nyomárkay István nyelvész véleményére hagyatkozott. Nyomárkay elismert szlavista szaktekintély, a horvát-magyar és szerb-magyar szótár egyik megalkotója, aki nem vádolható horvátellenes elfogultsággal: állami kitüntetést kapott Horvátországban és a horvát akadémia is tagjává fogadta.
A magyarországi horvátok megtámadták az Alkotmánybíróságnál a bunyevác kezdeményezést. Bár az Alkotmánybíróság elutasította a beadványt, a horvátok annyit elértek, hogy a procedúra miatt a bunyevácok késve kezdhettek hozzá a máskülönben másodszor is sikeres aláírásgyűjtéshez: lecsúsztak a tavaly őszi kisebbségi önkormányzati választásokról.
Kérdés, hogy legközelebb részt vehetnek-e. Bunyevác szemszögből az előjelek nem túl biztatók. Az MTA immáron hivatalos álláspontját ismertető Pálinkás József - az általa korábban felvállalt vélemény megerősítése helyett - visszatért ahhoz a verzióhoz, amit elődje, Vizi E. Szilveszter képviselt. Megint ott tartunk, hogy az akadémia szerint a bunyevácok nem mindenben felelnek meg azoknak a kritériumoknak, amelyek az önálló kisebbségi státusz elnyeréséhez szükségesek.
Mi történt? A háttérmunkát ezúttal nem a bunyevácoknak igazat adó Nyomárkay István, hanem ismét a horvátoknak kedvező Dobos Balázs-Tóth Ágnes szakértői páros végezte. (Tóth jelenleg az akadémia kisebbségkutató intézetének a vezetője, Dobos is ennél az intézménynél dolgozik.)
Az MTA indoklásába bekerült egy nehezen értelmezhető, kissé szövevényes okfejtés is: „a magyarországi bunyevác közösségnek a kisebbségi törvényben való nevesítése nem járulna hozzá érdekeiknek a kisebbségi önkormányzatok rendszerében való érvényesítéséhez". Az akadémia mintha azt igyekezne bizonygatni, hogy a bunyevácoknak nem is lenne annyira jó a nemzetiségi státusz, mint ahogyan elképzelik.
A Dobos-Tóth szerzőpáros háttértanulmánya világosabban fogalmaz: a bunyevácok esetleges kiválása meggyengítené, tovább erodálná mind a létszámában az utóbbi évszázad során jelentősen megfogyatkozott magyarországi horvát kisebbséget, mind a magukat bunyevácnak vallók csoportját.
Tegyük hozzá: a bunyevácok száma optimista becslések szerint is legfeljebb 10-12 ezer körül mozog. Valóban nem sok, de több olyan elismert kisebbség is van Magyarországon, amelyik hasonlóan csekély népességet képvisel. Az akadémiától eltérően a bunyevácok abból indulnak ki, hogy a nemzetiségi státusz elnyerése nem gyengítené, ellenkezőleg, erősítené a bunyevác közösséget és identitást.
A parlament a közeljövőben dönt a kezdeményezés sorsáról. Magyarország régóta jó kapcsolatot ápol Horvátországgal, de újabban Szerbiával is konszolidált a viszony. A kétharmados többségben lévő jobboldal nyilván mérlegre teszi, hogy a bunyevácok elismerése milyen diplomáciai következményekkel járna. A várható politikai nyereség csekély, a kockázat nagy. Ahhoz, hogy az Országgyűlés változtasson az egyszer már kimondott verdikten, nyomós érv kellene: pillanatnyilag nem látszik, hogy létezne ilyen.
A bunyevácok önálló nemzetiséggé nyilvánítása ráadásul könnyen lavinát indíthatna el, mások is kedvet kaphatnának. A nagypolitika viszont a status quo fenntartásában érdekelt, legalábbis nincs jele annak, hogy a pártok szívesen vennék újabb és újabb kisebbségek jelentkezését.
Minderre a bunyevácok azt mondják: innen szép nyerni.
