Ezek után faggatta őket a tanár arról, hogy mi is a kalcium-oxid hétköznapi neve. Mindannyian tudták. Megtárgyalták azt is, hogy hol használnak az iparban meszet. Vasgyártásban, vegyiparban például.
A Magyar Tudományos Akadémia szerint népszerűbbé kell tenni az általános és középiskolások körében a természettudományokat, növelni kell a felsőoktatásban a természettudományos és műszaki szakok iránti érdeklődést, gyarapítani a szakképzett munkavállalók számát Európában.
A természettudományos és a matematikai teljesítmények folyamatosan romlanak az elmúlt 15 évben.
Szép célok, de csak úgy, maguktól, nem teljesülnek. Van viszont egy módszer, a kutatásalapú oktatás, amely elsősorban a tanulói aktivitásra helyezi a hangsúlyt. Ezt az MTA is fölismerte: „a diákok értelmeznek egy adott problémát, összegyűjtik a megoldásához szükséges információkat, azonosítják és értékelik a lehetséges megoldási módokat, valamint bemutatják a következtetéseket.
A módszer jellegéből adódóan a kísérletek kiemelt jelentőségűek. A szakértők a megközelítés előnyei között tartják számon, hogy alkalmas a diákok érdeklődésének felkeltésére, valamint hogy a gyengébb tanulók számára is hatékony” – olvasható e módszerről az MTA honlapján.
A természettudományos oktatás reformja a fejlett országok rendszereit összehasonlító PISA-mérés miatt sem halogatható. E vizsgálat szerint a magyar közoktatás teljesítménye mindhárom mérési területen romlott.
A mérésben részt vevő 34 ország közül matematikából hátulról az utolsó hat közé szorultak a magyar diákok. Nem sokkal jobb a helyzet a természettudományok terén: itt az alsó harmadig volt elég a teljesítményük, mint ahogyan a szövegértésben is hat pontot rontottak a diákok az előző, 2009-es méréshez képest.
Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem professzora – aki jelenleg a kutatásalapú természettudomány-tanítást fejleszti az egyik legjelentősebb európai projektben – lapunknak korábban elmondta, hogy a természettudományos és a matematikai teljesítmények folyamatosan romlanak az elmúlt 15 évben.
Ez többek között azzal magyarázható, hogy a természettudományok tanításához szükséges feltételek romlanak. „Gond van az óraszámokkal, tankönyvekkel, az iskolák felszereltségével és a tanítási módszerekkel egyaránt. Saját vizsgálatainkból több évtizede látjuk, hogy a természettudományos tárgyak a legnépszerűtlenebbek, egyébként joggal. A tananyag magasan a gyerekek aktuális fejlettségi szintje fölött van. Hiányzik a belső koherencia, az érthetőség. Ha a gyerekek teljesíteni akarnak, nem tudnak mást tenni, mint megértés nélkül magolni” – mondta Csapó Benő.
 |
| Öveges professzor óráin minden perc élvezet volt |
Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere is pedagógus, közel harminc évet tanított földrajzot és informatikát.
– Már tanár koromban éreztem, hogy egyre messzebb kerülnek a gyerekek a természettudományoktól, az oktatási rendszerünk távol van az élményalapú oktatástól, a száraz, frontális jellegű osztálytermi munkával nem hozzuk közelebb a gyerekeket ezekhez a tárgyakhoz – mondja a polgármester, aki magát „nagy pályázatfigyelőként” jellemzi, hiszen „csak így lehet az önkormányzat költségvetését uniós forrásokkal kiegészíteni”.
– Amikor megláttam az uniós forrásból finanszírozott Öveges Program pályázati kiírását laborépítésre, tudtam, hogy ez a miénk – mondja olyan lelkesedéssel, amelyből átsüt a „meglátni és megszeretni” öröme.
A kőbányai Szent László Gimnáziumban felépült Öveges-laboratóriumokra és a tananyagfejlesztésre uniós forrásból 280 millió forintot költött a kőbányai önkormányzat.
A névválasztás nem véletlen: a világhírű Öveges József professzor televíziós ismeretterjesztő műsoraira, a kísérleteken keresztül közérthetően és színesen elmondott magyarázataira ma is sokan szívesen emlékeznek. Gyakran emlegetik vele kapcsolatban azt is, hogy ha még élne és tanítana, sokkal többen szeretnék a természettudományokat Magyarországon. Már ha kellenének az ilyen pedagógusok az új köznevelési rendszerben.
A polgármester azért is repült rá a pályázatra, mert a természettudományos oktatás népszerűsítése, minőségének javítása illeszkedik Kőbánya hagyományaihoz.
– A kerület a vegyipar fellegvára, itt vannak a nagy magyar gyógyszergyárak, az Egis, a Richter. A Bosch kutatófejlesztő központja is Kőbányán működik, ahol ezer magyar mérnök intelligens rendszereket fejleszt – mondja Kovács Róbert, aki ezt a kerület jó logisztikai adottságain túl azzal is magyarázza, hogy a szakképzett munkaerő is helyben van.
A legkorszerűbb oktatástechnikai eszközökkel felszerelt kísérleti laborokat kilenc kőbányai és három vidéki általános iskola diákjai használják. A pályázat ideje alatt egy-egy iskola harminc órát kap a laborban, ezt a keretet kell felosztani az érintett osztályok közt úgy, hogy minél több gyerek hozzájusson az élményhez.
Ottjártunkkor épp a gyömrői hetedikesek használják a fizikalabort, optikaimérés-óra van. A diákok a fényvisszaverődés törvényeit tanulják.
A terem sötét, csak az eszközök világítanak, a gyerekek különböző prizmákat tartanak a lámpák elé, így tanulmányozzák a fény haladási útját. Jól láthatóak a fénycsíkok, amelyeket a gyerekek egy lapra vetítenek.
A laborok felszereltsége alkalmas a teljes általános iskolai természettudományos tananyag lefedésére: a fénytanon kívül hőtani, a mechanikai, elektromosságtani kísérleteket is lehet végezni, a gyerekek vizsgálhatják a halmazállapot-változást és a termikus kölcsönhatásokat.
A kémialaborban van egy panorámafülke, itt a tanár végzi a veszélyesebb kísérleteket. Rendkívül látványos, amikor a cink reakcióba lép a kénnel: heves szikrázások között egyesül a két anyag. Ezt a kísérletet a gyerekek nem végezhetik, de a panorámafülkéhez – amely elszívja a káros gázokat – közel mehetnek, jól láthatják.
A labor felszerelései között vannak számítógéppel összekötött mikroszkópok hozzájuk csatlakoztatható kamerákkal, így ki lehet vetíteni, amit éppen vizsgálnak a gyerekek. Sőt, fényképet is csinálhatnak a maguk készítette metszetekről.
Tíz laptop és két interaktív tábla is segíti a tanulást. Tüdőkapacitás-mérő, EKG is van a laborban.
A laboráns azt mondja, eleinte megilletődnek a gyerekek, de aztán feloldódnak és nagyon élvezik a kísérleteket. – Kamaszodnak – fűzi hozzá, utalva arra, hogy a sok, színes kísérlet miatt kevesebb fegyelmezésre van szükség.
Egy délelőtt egy osztályt szolgálnak ki a laborok. Az osztály fele fizikai kísérleteket végez, míg a másik kémiait vagy biológiait, aztán cserélnek.
Ha felnő egy generáció, amelyik kísérletezik, másképp fog hozzáállni a természettudományokhoz.
– A mai méréseket tegnap készítettük elő. Az érkező iskola szaktanára elküldi az aznapi feladatokat, így amikor reggel megérkeznek a gyerekek, azonnal be tudnak ülni a laborba. Munkafüzet alapján dolgoznak. Az órák végén mindig van egy kis játék. Nagyon élvezik. Ezekre a leckékre emlékezni is fognak, hiszen amit saját maguk mérnek, arról személyes emlékük van – fogalmaz a laborban éppen órát tartó fizikatanár.
Juhász Tamás szerint, ha felnő egy generáció, amelyik kísérletezik, másképp fog hozzáállni a természettudományokhoz. – Országos szinten nagyságrendileg húsz laborfejlesztési program fut, így pár száz iskola diákjai már másképp tanulhatják a természettudományos tárgyakat. Különösen a felső tagozatos korosztálynál fontos a sok kísérlet, ilyenkor szeretik meg a tárgyat – mondja.
A Szent László Gimnázium igazgatója elárulja, hogy a laborfejlesztésnek köszönhetően biztosítottak a vegyszerek, az iskolának egy ideig erre a célra nem kell pénzt költenie. Sárkány Péter kiemeli azt is, hogy a projekt keretében egy gimnáziumi szaktanár is részt vesz az általános iskolások óráin, és a felső tagozatos kollégával – illetve a laborvezetővel és a laboránssal – közösen segítik a gyerekeket a kísérletek lebonyolításában.
Az uniós források felhasználása miatt öt évre garantálniuk kell, hogy a program folytatódik. Sárkány Péter azt mondja, a pályázat nélkül lehetetlen lett volna biztosítani a gyerekeknek a saját kísérletezés élményét.
– Egy osztályban 30-35 gyerek van. A legtöbb általános iskolában nincs elegendő számú és megfelelő minőségű kísérleti eszköz, de ha van is, ennyi gyerekkel a tanár egyedül nem vállal tanulói kísérletezést – fűzi hozzá.
A pályázat nagy előnye – sok más pályázattal szemben –, hogy az infrastrukturális fejlesztés mellett munkahelyteremtésre (egy laborvezetői és egy laboráns álláshely létesítésére), valamint a projektben fejlesztő munkát végző pedagógusok díjazására is biztosított lehetőséget.
Hamvába holt kísérlet
2002-ben az akkori oktatásvezetés, tanulmányozva a tanulók „időmérlegét”, arra jutott, hogy a magyar iskolarendszerben a gyerekek túlterheltek. Elkezdtek azon dolgozni a minisztériumban, hogy időt szabadítsanak fel a gyermekek számára, ami óhatatlanul a tananyag mennyiségének korlátozását is magával vonta volna. Ráadásul a tankönyvek vizsgálata azt mutatta, hogy azok hihetetlen mennyiségű szakszóval terheltek.
– A szakiskolások egyik biológiakönyvében például tíz oldalon 660 szakszót találtunk. Ez messze verte a gimnazistáknak készült könyvet. Új akkreditációs előírásokkal, mint például kötelező szakszószedet előírásával próbáltuk önkorlátozásra bírni a tankönyvszerzőket. De ennek ellenére például a legelterjedtebb középiskolai biológia-tankönyvben is mintegy 2200 szakszó volt – idézi fel Magyar Bálint.
Az egykori liberális oktatási miniszter azt mondja, a tankönyvelemzésekből kirajzolódott, hogy a magyar iskolarendszerben a természettudományos oktatás ragaszkodik a XVIII–XIX. századi, szigorúan elkülönülő diszciplínákban oktató tudományfelfogáshoz.
– Az iskola hagyományosan két leginkább leszoktatásra és a megalázásra épülő területe a testnevelés és a természeti tárgyak oktatása. Mindkettőtől teljesen elidegenednek a gyerekek. Azt is láttuk, hogy az oktatás a természettudományos összefüggések megértését leginkább csak egyenletek és képletek formájában közvetíti a diákoknak. Ma már szinte az egyetemi tananyag köszön vissza a természettudományokat tárgyaló általános iskolai tankönyvekből. Holott a természettudományos oktatásban sikeres országok példája azt mutatja, hogy azokban tapasztalatközelbe hozzák e tárgyak oktatását, és nagyrészt integráltan oktatják a természettudományos tárgyakat „science”, azaz tudomány néven – magyarázza.
– Az integrált természetismeret a korosztályi sajátosságokhoz könnyebben alkalmazkodik, és a rendelkezésre álló idővel is hatékonyabban bánik. Az alacsonyabb korosztályokban meg a hétköznapi tapasztalat nyelvén tárja fel a természeti összefüggéseket, törvényeket. Ezért merült fel az integrált természettudományos oktatás az általános és a középiskolában – mondja Magyar Bálint.
Az első akadályt maga az akkreditációs bizottság jelentette, amikor éveken át késleltette az összevont természettudományos tanárképzés elindulását. De az akadémiai világ is ellenállt. És az iskolák sem örültek a lehetőségnek, mert az egyes szaktanároknak vagy tovább kellett volna képezniük magukat, vagy együttműködni a társaikkal. Kényelmesebb volt a hagyományos tantárgyfelosztáshoz ragaszkodni.
– Nekem kellett külön engedélyeztetnem, hogy kísérleti jelleggel elinduljon egy ilyen szak a tanárképzésben. Az volt a cél, hogy az iskolák maguk dönthessék el, milyen módon kívánják oktatni a természettudományos tárgyakat, hagyományos tantárgyfelosztásban vagy integráltan – idézi fel, hozzátéve, hogy sem a szülők, sem a tanárok, sem az akadémia nem érezték ennek fontosságát, így a természettudományos oktatás nem újulhatott meg.
A 2010-es váltás után a Fidesz leállította azt az uniós forrásból finanszírozott kísérleti tananyagfejlesztő programot is, amelyben az integrált természetismereti curriculum és tananyag létrehozása az ősrobbanástól a hálózatos társadalmakig felfűzhető „evolúciós narratívára” épült volna.
Magyar Bálint szerint a jelenlegi oktatáspolitika még csak meg sem kísérli, hogy szembenézzen a mérhetetlen mennyiségű lexikális tudással telezsúfolt tankönyvek, s közvetve a diákoknak a természettudományoktól való elidegenítésének a problémájával.
Szerinte hiába próbálja a kormány a felsőoktatásban növelni a természettudományos és a műszaki szakokra az államilag támogatott helyeket, azokat nem lesz kivel betölteni, hiszen a közoktatás „módszeresen kineveli a diákokból az érdeklődést”.
Végezetül a feladat meg nem értését illusztrálandó, Magyar Bálint felidézi, hogy amikor első minisztersége idején az akkreditációs bizottság nem engedélyezett egy fizikakönyvet tankönyvvé nyilvánítani, a bírálatban az állt, „ha a gyerekek ebből tanulnak, akkor nem fognak eléggé szenvedni, és azt érezhetik, a fizika tisztán szórakozás”. (Ó. M. D.)
