Bőven van panasz, de azért sokan meg is gyógyulnak
– Érez magában erőt, hogy még egy ciklusban nekimenjen a feladatnak?
– Konkrét feladatra kaptunk felkérést, egyelőre minden erőnket a megoldására koncentráljuk. Hogy aztán mi lesz, ki tudja…
– Mandátumának már csak a negyede van hátra, milyen feladatokkal akar még végezni a választásokig?
– Sportember vagyok, és győzni szeretek. A következő feladat a népegészségügyi mozgósítás: ennek része, hogy rendbe tesszük a szervezett szűréseket. Elindul például az a program, melyben védőnői kompetenciává válik a méhnyakrákszűrés azért, hogy azok a nők is hozzáférjenek ehhez a vizsgálathoz, akik eddig csak nagyon ritkán vagy soha nem jutottak el a szűrésekre. Ha kell, megszervezzük, hogy roma egészségőrök segítsék a munkájukat és azt is, hogy a földerített, betegséget megelőző állapotot kezeljék az orvosok. Hamarosan jogszabály kötelezi a magánnőgyógyászokat, hogy az általuk elvégzett szűrések adatait átadják, hogy tudjuk követni: ki vett részt a szűréseken, ki nem, ki az, aki megbetegedett, és aki kezelésre szorult, annak pontosan mi lett a sorsa. Az egészségügyi kormányzat kifejezetten kampányolni fog azért, hogy az emberek változtassanak életmódjukon: nézzek meg alaposabban, hogy mit esznek, és ha csak egy kicsivel is, de mindennap mozogjanak többet. A harmadik fontos ügy, a betegútszervezés: ennek keretében az alap- és a járóbeteg-ellátókat ellátjuk adatokkal, hogy maguk tudják irányítani betegeiket, és kezelni minél több bajukat. Célunk, hogy amennyire csak lehet, kapjanak személyes törődést a betegek.
– Miért tennék, miért dolgoznának többet, ha tovább is utalhatják a betegeket?
– Mert azok, akik ebben részt vesznek, pluszfinanszírozást kapnak.
– Nem látszik az ehhez szükséges összeg a költségvetésében.
– Pedig ott van, a programot jórészt uniós forrásokból finanszírozzuk majd.
– Van a programjának olyan eleme, amelynek megőrzéséért kész lenne paktumot kötni a következő kormány megalakítóival?
– Amit csinálunk, az magáért beszél, nem gondolom, hogy bárkivel paktumot kéne kötni, bármilyen ügyben. Olyan egységes nemzeti egészségszolgálatért dolgozunk, aminek fenntartására magától értetődően szükség van. Emellett van néhány olyan vívmány, mint a nemdohányzók védelméről szóló törvény, ami népegészségügyi áttörés, vagy a termékadó, amelyek részben forrásteremtők, másrészt fogyasztási szokásokon változtató eszközök. Ezek biztosan olyan dolgok, amelyek fönnmaradnak.
– Az államosítás is?
– Mindenképpen. Enélkül a kapacitásszabályozás, a rendszer fenntarthatósága elképzelhetetlen. Valószínűleg az egyközpontú irányítást idővel fölváltja majd a térségi munkamegosztás, az egészségszervezési döntések jó része a térségekhez kerül. De például a kórháztörvény előkészítése közben most azt is vizsgáljuk, milyen volna a legjobb működési forma az intézményeknek.
– Nyilván van egy víziója, hogy mi az a jó, amit a közönségnek már éreznie kellene az egészségügy átalakításából. Amit most megélnek a betegek, az már hány százaléka a jónak?
– Az egyik cél az volt, hogy a gazdasági válság közepette is maradjon működőképes a magyar egészségügy, ezt teljesítettük. A rendszer átalakításához szükséges kereteket létrehoztuk, ezt most töltjük meg tartalommal. Jó úton vagyunk, de az aprómunka most következik, és ne legyen illúziónk, ennek soha nem lehet vége. Az egészségügy nem olyan terület, ahol egy adott pillanatban hátradőlhetünk, hogy megcsináltuk és már nincs további teendőnk.
– De azért a ciklusból mégis csak alig egy év van hátra…
– Nem úgy szervezzük a munkát, hogy ha valamit a jövő tavaszig még el lehet végezni, akkor abba belevágunk, amit meg nem, azt hagyjuk. A polgárok egészsége nem ciklusfüggő, éppen így az ellátórendszer működése, működtetése sem függhet a választások időpontjától. Téves logika ciklusban gondolkodni, az egészségügynek eddig éppen az volt a tragédiája, hogy még ezeket a periódusokat is fölbontották, hogy újabb és egymásnak ellentmondó elképzeléseket valósítsanak meg.
– Változatlanul arról vannak jelzések, hogy az intézmények passzolják egymás közt a betegeket, többször kell visszamenni a patikába egy-egy szerért, ami legalább akkora költség a betegnek, ha nem nagyobb, mint az a haszon, amit az árcsökkentések hoztak. Erre kell berendezkedni, vagy ez csak átmeneti tünete a „rendszerváltásuknak”?
– Arra egyetlen kormány sem tehet ígéretet, hogy mindig mindenki elégedett lesz a szolgáltatásaival. Mi úgy vettük át az egészségügyet 2010-ben, hogy egyhavi működési mínusszal indultunk. A körülmények ellenére meg kellett őrizni az ellátórendszer működőképességét. Igyekeztünk átláthatóvá tenni a várólistarendszert, bár ezt még nem úgy használják, ahogyan kellene, de arra törekszünk, hogy a beteg számára is mielőbb áttekinthető legyen. Lássa: ha valahol nem jut ellátáshoz, hol fogadják őt biztosan. Amit állít a „lepasszolt betegről”, annak az ellenkezőjét is lehet hallani a háziorvosoktól, hogy aki akar, az internet segítségével gyorsan találhat egy másik intézményt, ahol ellátják. Bőven van panasz az ellátórendszerre, de azért sokan meg is gyógyulnak, inkább az esetlegesség a probléma. Ezen viszont az ellátásszervezés segíthet. Azaz, hogy a térségekben, ahol ismerik a polgárt, odafigyelnek majd és eljuttatják megfelelő ellátóhelyre. Ezt a betegútszervezést még be kell építenünk a rendszerbe. Innen is látszik, hogy másként szervezve többet ki lehetne hozni a rendszerből. Most készülünk a várólisták drasztikus rövidítésére, ennek még ebben a ciklusban meg kell történnie. Azt meg végképp nem tudom elfogadni, hogy gyógyszerellátási zavarok lennének, ha ott valami miatt visszalépés történt, az pont az volt, hogy az előző kormány támogatása mellett egymásra nyitottak patikákat. S miután ez a jövedelmezőségük rovására ment, lassan már senki sem tudja fenntartani. Ezen a területen is válságos helyzetet örököltünk…
– Azért Mikola Bálint magángyógyszerésznek csak elhiszi, aki egy nyilatkozatában maga mondta: a gyógyszerek harmadáért vissza kell menniük a betegeknek a patikába. Ez csak azt jelenti, hogy a lakosságnak nehezebb gyógyszerhez jutnia.
– Mint mondtam: ez a meggondolatlan szabad verseny következménye. Az okostelefonos fejlesztések következő lépése az lesz, hogy azt is meg lehet majd nézni: milyen a legközelebbi nyitva tartó patika gyógyszerkészlete. Próbáljuk eljuttatni az információt az emberekhez, hogy mit, hol és hogyan érhetnek el. Miután rendre változik, bővül a támogatott gyógyszerek köre, előfordul, hogy most az esetek egy részében ott kell hagyni a receptet és vissza kell menni még egyszer, erre azt tudnám mondani: magam is így vásárolok gyógyszert…
– És ez normális? Szerintem jogos elvárása a betegnek, hogy csak egyszer fizesse meg az útiköltséget a patikáig.
– Akkor sem tudom elfogadni, hogy a gyógyszerellátásban bármilyen visszalépés történt volna, és az a mi politikánk eredménye. A patikaliberalizáció megállításával kevesebb lejárt tartozást tartanak nyilván a nagykereskedők, és kevesebb a veszteséges gyógyszertárak száma is. A támogatáspolitikájával a kormány jelentősen csökkentette a térítési díjakat. A gyógyszertárak idén 4,5 milliárdos szolgáltatási díjat kapnak, amely amellett, hogy kompenzálja a veszteségeiket, támogatja a gyógyszer- és a betegbiztonságot. A kispatikák évente 700 millió forint támogatást kapnak, ezzel több mint 300 település gyógyszerellátása javul.
– Honnan kap visszajelzést? Nem hiányzik valamilyen bejelentő honlap, vagy más eszköz, ahonnan információkat kaphat, hogy valójában mi történik az ellátórendszerben?
– Nem élek burokban, közvetlenül kapom a visszajelzéseket mind az egészségügyben dolgozóktól, mind a betegektől. Éppen a napokban találkoztam londoni utam során az Angliában praktizáló magyar orvosokkal, akik elmondták: az ottani rendszerhez képest a magyar egészségügynek elképesztő értékei vannak. Nem vagyok hajlandó depressziós lenni, mert ha csak a problémákra koncentrálunk, akkor nem vesszük észre a szemünk előtt lévő értékeket. Akinek van kitekintése a világra, az nem csak a problémákat látja, és nem honlapokról tájékozódik. Mikor volt olyan ágazatvezető, aki ennyit egyeztetett volna a szereplőkkel? Senkit ne tévesszen meg a dinamizmusom: az, ahogyan az ügyekről beszélek, az ugyanis nem jelenti azt, hogy ne tudnám, a végeken milyen súlyos problémák vannak. Azaz nagyon fals lenne, ha azt állítanánk, minden tökéletesen működik. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a kormány elszánt, hogy rendbe tegye az egészségügyet, és ez elsősorban szervezeti kérdés.
– Van-e valami biztonsága ma egy kórházvezetőnek? Utóbb mindig mondhatják, lehetett volna jobb szerződést is kötni…
– Mi veszélyeztetné a biztonságukat? Azt látom, hogy vannak olyan intézmények, ahol fölmerülnek gazdálkodási problémák, de van egy pont, és ez a büntethetőség, ami után egy-egy üggyel már nem a mi dolgunk foglalkozni… Amikor a gáztender előtt bekértük a kórházaktól az árakat, ki, mennyiért vásárol, jó néhány esetben magunk is meglepődtünk, hogy ugyanazon a piacon egyesek 71 forintot, míg mások 328-at fizettek köbméteréért. Nyilván nem mindenki járt a tilosban, de ezzel együtt is megjegyezném: a közös közbeszerzés hatására 29 százalékkal lett olcsóbb ez a szolgáltatás a kórházak számára.
– Ehhez képest az árambeszerzésre meg nem jelentkezett senki...
– No de miért? Ez lehet akár piaci taktika is. Azzal pedig végképp nem számolhattunk, hogy a pályázati kiírás és a beadási határidő között jön egy kétforintos adóemelés.
– Csakhogy a minap egy igazgató épp azon zsörtölődött, hogy míg eddig 17 forintért vette az áramot, a sikertelen pályázat következtében most már 26 forintért kapja ugyanattól a szolgáltatótól, ugyanazt…
– Bízunk benne, hogy az illető intézményében hamarosan olyan megtakarításokat könyvelhet el a hamarosan lezáruló új áramtenderrel, ami kárpótolja majd.
– Alig egy hete kapott egy csomó sürgős feladatot a kormánytól, amit egyik percről a másikra kell teljesítenie. S megint sikerült azt a látszatot kelteni, mintha a feje fölött született volna meg a döntés. Egyebek közt a kormány jelentést, nemzetközi összehasonlítást kér a lakosság egészségi állapotáról. Tudja már, hogyan teljesíti ezt a máshol éveket igénylő feladatot, ehhez varázspálca is dukál?
– Nem varázspálca, hanem adat van. Az előző kormányok milliárdokat költöttek el arra, hogy megfigyelő központokat próbáltak felállítani, de az ország beleragadt ebbe az adat- és problémakátyúba. Miközben lehet a meglévő információkból is dolgozni. A betegségregiszterekből, az elődök által begyűjtött adatok alapján alapos munkával meg lehet csinálni a kormány által kért népegészségügyi jelentést. Nincs ebben semmi ördöngösség. A szakma és a nyilvánosság is elismeri, hogy soha nem rendelkeztek ennyi használható adatbázissal, mint amennyit már eddig sikerült összegyűjtenünk.
– Ha összeállítja a kormánynak ezt az információs csomagot, akkor mi lesz? Mihez kezdenek vele?
– Amiről a kormány most jelentést kért, azokat a munkákat nagyjából már ismeri, kapott információt akkor is, amikor az elvégzéssel kapcsolatos feladatokról döntött, nincs abban semmi, ha ezt most szeretnék átfogó, áttekintésre alkalmas rendszerben is látni.
– Arra sincs szava, hogy a kormányhatározat egységes foglalkoztatást említ kívánatosként az ágazatban? Az elemzők máris azt állítják, ha megszüntetik a részállásokat és a vállalkozásban végzett munkát, a szakemberhiány biztosan fejre állítja az ágazatot. Tudja már, hogy hogyan oldja meg a problémát?
– A foglalkoztatási formák változatossága általános probléma a közszolgálatban. Az egészségügyben legalább tízféle különböző jogviszonyban foglalkoztatnak embereket, ráadásul ezek halmozódása is jellemző. Ha mindez átláthatóvá válik, és nem egyesével kell kibogozni, hogy mikor, ki, hány helyen és milyen alkalmazásban jut jövedelemhez, az már elég. Nem történik egyéb, mint hogy átnézzük a foglalkoztatási jogviszonyokat. Nem célja senkinek, hogy működésképtelen helyzeteket hozzunk létre, vagy például a vállalkozási vagy a szerződéses formájú munkaviszonyokat megszüntessük. Senki nem akar fölborítani semmit, ami működik, ugyanakkor érthető elvárás, hogy egyértelmű, a finanszírozó számára is követhető útja legyen a közszolgálati jövedelmeknek.
– E-recept: meglesz-e a hátralévő idejükben, mert ha igen, az erősen megváltoztatja a patikák pozícióját is. Belevág-e bátran a kormány, vagy átvesszük azt a román gyakorlatot, hogy az e-receptet a felhasználáshoz kinyomtatjuk…
– Még ebben a ciklusban elindul ez a program, és a patikák gazdasági pozíciója ettől biztosan nem romlik majd. Amúgy meg egyetlen országban sem lehetett az e-recepttel a papíralapú vényírást megszüntetni.
