– Ha a Quaestor-vezérnek egyetlen éjszakát is el kellene tölteni Béla házában,
önként választaná a börtönt
– mondja a férfi egyik ismerőse, a különösen jól értesült István. – Két másik cége is van ám. Nem tudom, mit csinálnak, de kint van a postaládán. Na de ki hiszi mindezt el? Vagy nagyon bátor, és megfogta az Isten lábát, vagy valami nagyon csúnya dologba keveredett, és megint nem fog egy ideig hazajönni – mondja a doktorra váró férfi, utalva arra, hogy Orgován börtönviselt ember. Hiába kérdezzük a falubeliektől, hogy mivel foglalkozik egyébként, sokatmondó hallgatás a válasz.
„Nem tudok róla, hogy lenne szakmája! Egyetemre biztosan nem járt! Este járunk haza a munkából, nemigen látjuk a faluban. Nincs nagyon mozgás a háznál, a tinédzser gyerekek már nem laknak otthon – mondja az egyik szemben élő szomszéd, jelezve, hogy nem szívesen bonyolódik hosszas beszélgetésbe. – Nem akarunk mi az ilyesmibe belekeveredni – mondja. Látszik, hogy tudja, valami nagyon súlyos ügyről van szó. Hozzáteszi, nemigen tudja, mit csinál egy brókercég, így azt sem, Orgován Bélának miért lenne köze hozzá.
A Szabadság utcai háznál senki nem nyit ajtót, pedig látszik, hogy van otthon valaki. Épp arrébb léptünk a kerítéstől, amikor hangosan záródik az egyik utcafronti ablak. A csengetésre hét kutya szalad ki a földszintes házból. Nagy a kompánia, de Orgovánék láthatóan szeretik az állatokat, az utcáról látható szegénység ellenére sem tartják a négylábú barátaikat ebek harmincadján. Még csapóajtót is vágtak a bejárati ajtóra, amelyen keresztül a négylábú kompánia kedvére közlekedhet, ha meg kell ugatni a kerítésnél ólálkodókat.
Az utcában tudjuk meg, hogy Orgován Béla a szüleitől örökölte a házat, ám azt karban tartani nemigen futotta az erejéből vagy épp az idejéből. Ez utóbbi még lett volna, ugyanis munkája jó ideje nincs, s büntetett előélete ellenére sokat tartózkodott itt.
Pénzük persze sosem volt, a háztetőn cserép még van, de a gerenda fölött már átjár a padláson a szél.
Egy farostlemezzel megpróbálták lezárni, de nem volt mesteri az ácsmunka, szükségmegoldásnak is alig teszi meg.
|
A foglalkozást firtató kérdésekre sokatmondó hallgatás a válasz
Földi Imre / Népszabadság |
– Látjátok, üzletember! Úgy néz ki a porta – mondja egy másik szomszéd, aki éppen most tért haza a munkából. A fiatal férfi a nevét sem mondja meg, miközben besiet a házba. Csak az ajtóból veti oda:
– Nagy csoda, hogy most felvetik, feleljenek a csalók a vagyonukkal! Az elmúlt huszonöt évben ez hogyhogy nem merült fel? Hát, Béla vagyona nem lesz vigasz a károsultaknak.
Már távolodunk a háztól, amikor résnyire nyílik az ajtó, és egy nő kémleli, elmentünk-e már. Levegőt venni sem volt idő, mire ismét kattant a zár. Orgován Béla családja otthonában is börtönben érezheti magát.
