Bokros nem érti, mit akar az ombudsman

„Vitatható és számunkra nem elfogadható” – fogalmaz Bokros Lajos annak kapcsán, hogy az ombudsman elutasította a Szabadság és Reform Intézetnek a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéssel szembeni, az Alkotmánybíróság előtti fellépést kezdeményező kérelmét.

„Miközben nagy elismeréssel vagyunk az ön eddigi tevékenysége iránt és a mostani, diszkrecionális jogkörben meghozott döntését is tiszteletben tartjuk, nem tudjuk szó nélkül hagyni azt, hogy levelében foglalt érvelése, kérelmünk elutasításának indoklása megítélésünk szerint vitatható és számunkra nem elfogadható” – reagált Bokros Lajos, a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) kuratóriumának elnöke arra, hogy az ombudsman elutasította a szervezetnek a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéssel szembeni, az Alkotmánybíróság (AB) előtti fellépését kezdeményező kérelmét.

Az SZRI azért fordult Szabó Máté ombudsmanhoz, hogy utólagos normakontrollt kérjen. Az intézet szerint számos, 2010 ősze óta elfogadott törvény azt a célt szolgálja, hogy a jelenlegi kormány a hatalom kizárólagos birtokosa maradjon, és emiatt az AB-nél már tavaly számos törvény megsemmisítését kezdeményezték.

Az alkotmánybírák azonban május 22-én formai és tartalmi okokból – egyebek mellett a személyes érintettség hiányára hivatkozva – visszautasították a beadványt. Az SZRI a döntést követően jelezte, hogy az alapvető jogok biztosának közreműködését kéri.

Az ombudsman közleményben tudatta, hogy az ügyben nincs hatásköre, sem megfelelő szempontrendszere, ezért nem kezdeményez utólagos normakontrollt. Maga csak annak vizsgálatát kezdeményezheti – érvelt Szabó Máté –, hogy egyes jogszabályok megfelelnek-e az alaptörvénynek. Vagyis: hatásköre gyakorlása során absztrakt alkotmányos elvek érvényesülését nem, csupán az alaptörvény rendelkezéseinek megtartását vizsgálhatja.

Szabó Máté indoklása azért sem elfogadható, mert amióta az ombudsmanhoz fordultak, több olyan esemény történt, amely „megítélésünk szerint még inkább alátámasztja állításunk helyességét, vagyis azt, hogy a jelenlegi kormányzó erők a hatalom kizárólagos birtoklására törekednek” – állítja Bokros. Határozott álláspontja, „hogy ennek az alaptörvény szellemével gyökeresen ellentétes kormányzati tevékenységnek az eredménye lassan beérik, és a hosszú távra létrehozott centrális erőtér szinte már megvalósult”.

„Ön a levelében nem elsősorban állításunk helyességét vitatja – írja lapunkhoz is eljutatott válaszában Bokros –, noha leszögezi, hogyha a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvés az alaptörvény keretein belül történik, akkor az nem alkotmányellenes tevékenység”. Ezzel a megállapítással a politikus azonban nem ért egyet. „Ebből az érvelésből ugyanis akár az is következhetne, hogy Magyarországon bármi megtehető, csak előbb azt alaptörvénybe kell foglalni” – érvel.

„Kifejezetten sarkos és szélsőséges példával érzékeltetve: ha az alaptörvény kimondaná, hogy a 2014-es választásoktól kezdődően az elkövetkező húsz évben csak a Fidesz-tagkönyvvel rendelkezők szavazhatnak, akkor ez a rendelkezés már alkotmányossá válna, és ön szerint nem ütközne a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvés alkotmányos tilalmába” – fogalmaz Bokros Lajos.

Az SZRI kuratóriumi elnöke felhívja a figyelmet arra: Szabó Máté a kérelmük elutasításának elsődleges okaként – szerinte meglepő módon – a hatáskör hiányát említi. Ezt azért is furcsállja, mert az ombudsmanhoz írt levélben egyebek mellett utaltak rá: „az Alkotmánybíróság végzésével nem állít kevesebbet, mint azt, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvésnek nem lehetnek személyes, közvetlen és tényleges érintettjei az indítványozók, vagyis az SZRI, illetőleg az SZRI nevében aláíró magyar állampolgárok”.

Ez azonban Bokros szerint nem értelmezhető másként, „mint hogy az Alkotmánybíróság szerint egyetlen (más) magyar állampolgár vagy jogi személy sem élhet alkotmányjogi panasszal azon törvényekkel szemben, amelyek együttes célja és hatása a jogállam sietős lebontásával a hatalom kizárólagos birtoklása”.

Ebből viszont az is következik – véli Bokros –, hogy „a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló, alaptörvény-ellenes törekvéssel szemben csak utólagos normakontroll kezdeményezhető, amire az alapvető jogok biztosán kívül csak a kormánynak és az országgyűlési képviselők legalább egynegyedének van joga, vagyis – az ombudsmant leszámítva – éppen azoknak, akiknek az érdekében történik az alkotmányos jogsérelem”.

Kiss László alkotmánybíró egy korábbi AB-határozathoz fűzött párhuzamos indokolása szerint „absztrakt utólagos normakontroll kérelmezése valójában csak az alapvető jogok biztosától várható”. Így Bokros szerint végképp nem értelmezhető az ombudsman hatáskörének hiánya.

Az alapvető jogok biztosa szerint a hatáskör hiánya azért következik be, mert ő „nem vizsgálhatja komplexen a hatalomgyakorlás összhangját az alkotmányosság kritériumaival, csak az egyes jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára tehet indítványt”

„Mi (…) nem is kértünk mást. Pontosan azt kértük, hogy a felsorolt jogszabályokat (…) csokorba szedve, egy konkrét alaptörvényi rendelkezésre, a C) cikk (2) bekezdésére – vagyis »senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos 
birtoklására« (a Szerk.) –, tehát nem is egy absztrakt szintű alkotmányos elvre hivatkozva forduljon az Alkotmánybírósághoz annak érdekében, hogy az alkotmányvédelem legfőbb őre állapítsa meg azt, hogy a nevesített jogi rendelkezések együttesen megvalósítják-e a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést vagy sem” .

Bokros leszögezi: azt tartották volna szerencsésnek, ha ebben a kérdésben az AB érdemben állást foglal. „Erre viszont most már nincs esély, a kör ugyanis bezárult. A hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéssel szemben az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosultak közül a személyes és közvetlen érintettség hiánya miatt – az AB álláspontja szerint – senki nem léphet fel” – fogalmaz a politikus.

„Ön nem kevesebbet állít, mint éppen azt, hogy az alapvető jogok biztosát a hatáskör hiánya miatt nem illeti meg az ellenállási jog” – szögezi le Bokros. Szerinte azonban az „ellenállási jog” mindenkit megillet, ha egy politikai erő a hatalom kizárólagos megszerzésére vagy birtoklására tör, mert ebben az esetben az alaptörvény alapján „törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni” .

Az ombudsman szerinte az ellenállási joggal kapcsolatos érvelésekor két fiatal jogtudós tanulmányát hozza fel hivatkozási alapul. Magyarországon azonban nem mindenki osztja azt a jogértelmezést, hogy „az ellenállási jog csak abban az esetben válik relevánssá, ha a parlamenti túlsúllyal rendelkező erő a többi hatalmi ág visszaszorítását, átvételét kezdi megvalósítani” – fogalmaz.

Az a felfogást pedig szerinte végképp elfogadhatatlan, hogy amennyiben „a hatalom megszerzésére való törekvés az alaptörvény keretei között valósul meg, »akkor az ellenállási jog nem ad felhatalmazást az ellenállásra«”. Bokros elutasítja ezt a jogértelmezést, mert akkor „az alaptörvény C) cikk (2) bekezdésének rendelkezése ellenére is logikusan az következne, hogy »éljen az alkotmányos diktatúra, az alkotmányos puccs«”.  

Mit kifogásol az SZRI?

„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására”, a Fidesz pedig a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány szerint arra tör. Emiatt az AB-hez fordultak. A szervezet a médiatanács, illetve az Alkotmánybíróság tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottságok felállításáról rendelkező országgyűlési határozatok, a médiatörvény, továbbá az MNB-ről, a Költségvetési Tanácsról, az információs önrendelkezési jogról, az Alkotmánybíróságról, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvények megsemmisítését kezdeményezi.

A Pusztai Erzsébet, Kajdi József és Kerék-Bárczy Szabolcs által jegyzett indítvány szerint az alaptörvény egyértelműen leszögezi: „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására”. A kifogásolt rendelkezések viszont éppen a „közhatalom mindenkori parlamenti többség és kormány általi kizárólagos birtoklására” irányulnak – olvasható az alkotmánybírósági beadványban. Az ilyen törekvésekkel szemben pedig – hívják fel a figyelmet – „törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni”. Az indítványozók azt viszont nem kifogásolják, ha egy párt célja a hatalom megszerzése, majd minél hosszabb ideig történő megtartása.

Az azonban, amikor „a parlamenti többség úgy alakítja a politikai verseny játékszabályait, hogy lehetőleg hosszú időtartamra kizárja a váltás lehetőségét, de még azt is, hogy a közhatalom birtoklásában és gyakorlásában másik politikai erővel, irányzattal osztozni legyen kénytelen”, alkotmányossági kérdés lehet.

A miniszterelnök már a 2009 októberében elmondott kötcsei beszédében is utalt rá, hogy „egy centrális politikai erőtér van kialakulóban”, és „huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt”, amely „az állandó harcra berendezkedett politika helyett  az állandó kormányzásra” rendezkedhet be.

Tavaly nyáron a kormányfő az osztrák Neue Kronen Zeitungnak pedig azt nyilatkozta: „nem csinálok titkot abból”, hogy a kétharmados törvényekkel gazdasági kérdésekben is meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét. Mindez a beadvány szerzői szerint „szemléletesen tükrözi a jelenlegi miniszterelnök hatalomhoz való viszonyulását és koncepcióját a hatalomgyakorlás céljáról”.

Az alkotmánybírósági indítvány utal arra, hogy „a fogaskerékszerűen egymásba illeszkedő jogi rendelkezések során épül fel az az intézményrendszer, amelyen keresztül megvalósulhat – és adott esetben meg is valósul – a hatalom kizárólagos birtoklása és ezen keresztül kizárólagos gyakorlása”. Ennek egyik eleme, hogy a végrehajtó hatalomtól független intézmények vezetői, illetve meghatározó befolyással rendelkező tagjai csak kormánypárti jelöltek lehetnek.

Például a Médiatanács tagjaira a parlamenti pártok egy-egy képviselőjéből álló eseti jelölőbizottság tesz javaslatot, amelyben mindenki az őt delegáló frakció létszámának megfelelő mértékű szavazataránnyal rendelkezik. Az első körben csak konszenzussal lehet jelöltet állítani, ám ha nincs egyetértés, már a kétharmados többség is elég, tehát a kormánypártok maguk dönthetik el, hogy ki lesz a testület tagja.

Hasonló a helyzet az Állami Számvevőszék esetében: a jelölőbizottság nyolc tagból áll, s közülük négy fideszes, egy pedig KDNP-s, és éppen öt szavazat kell ahhoz, hogy valaki elnökjelölt lehessen. Alkotmánybíróvá ugyancsak az válhat, akit a kormányoldal támogat: a tizenöt fős bizottságban nyolcan a Fidesz emberei, és éppen ennyi voks kell ahhoz, hogy valaki jelöltté váljék (ehhez még a KDNP-re sincs szükség).

Az indítványban kifogásolják a Legfelsőbb Bíróság elnökének rapid leváltását – megbízatása öt évre szólt, s ennek még a felét sem tudta kitölteni –, az adatvédelmi biztos intézmények felszámolását, a szakombudsman menesztését, az AB hatásköreinek csorbítását, az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezésére vonatkozó hatáskörét.

A Költségvetési Tanács kapcsán pedig az vetődik fel, hogy e testület – amelynek elnökét az államfő kormányzati ciklusokon túlnyúló időre nevezi ki – előzetes jóváhagyása nélkül nem fogadhatják el a költségvetést, ha pedig március végéig nincs büdzsé, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet. Vagyis: fennáll annak a lehetősége, hogy egy legitim módon megválasztott országgyűlés megbízatása esetleg valós ok nélkül is megszűnhet.

A beadványozók úgy látják, a kifogásolt rendelkezések összességében alkalmasak arra, hogy felszámolják a fékek és ellensúlyok rendszerét, s ezzel lehetővé teszik a hatalom hosszú időre szóló kizárólagos birtoklását. Ezért arra kérik az alkotmánybírákat, hogy „az egész komplex hatalomgyakorlási rendszert vizsgálva és értelmezve” semmisítsék meg az indítványban szereplő törvényeket és parlamenti határozatokat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.