A fentiek szellemében állami tulajdonba vennék az FCSM-et és a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt-t. Az FKF bekebelezésével kiteljesedhet az állami hulladékkezelési monopólium, de szétzúznák Tarlós álmát. A főpolgármester ugyanis egy cégbe vonta volna össze a fővárosi víziközműcégeket, a vízművet, a szennyvíztisztítót, a csatornázási műveket, a szippantósokat. Ennek érdekében előbb a szennyvíztisztítót, majd a vízművek eladott részvényeit vásárolták vissza. (A szippantósok az FKF részeként mindvégig önkormányzati tulajdonban voltak.)
A főpolgármester már ekkor – 2012 tavaszán – bejelentette: a következő célpont az FCSM lesz. A vízművekben ragadt tulajdonosi kölcsön, illetve a város bevételeinek meredek zuhanása azonban ráébresztette, hogy az önkormányzat aligha vehet bármit is. A kormány pedig felajánlotta: megveszi a főváros helyett a Főgáz és az FCSM külföldi kézbe került tulajdonrészét.
Így is lett, illetve lesz. Az állami tulajdonban lévő MVM Magyar Villamos Művek Zrt. tavaly december közepén vette meg a német RWE tulajdonában lévő 49,83 százalékos Főgáz Zrt. részvénypakettjét 41 milliárd forintért, majd idén a főváros tulajdonrészét 42 milliárdért.
A Főgázért kapott tetemes summa (bár az előző ciklusban 130 milliárdra becsülték a pakett értékét) révén lehetővé vált az FCSM 25 százalék plusz 1 szavazatos tulajdonhányadának megvásárlása. Mégis valószínűbb, hogy az állam szerzi meg. Tarlós István a Magyar Nemzetnek a napokban azt mondta: küszöbön az üzlet. Jócskán elhúzódó tárgyalást zárnának le ezzel. A főváros egyszerre kezdett tárgyalni az FCSM és a vízművek külföldi tulajdonosaival 2011 tavaszán. Utóbbinál egy év alatt nyélbe ütötték az üzletet, ám a csatornázási művek részvényesei konokabbak voltak.
Nem véletlenül. Milliárdos évi osztalékuk garantált, még akkor is, ha a cég veszteségessé válna. A privatizációs szerződés ugyanis 2000-ig évi 18 százalékos fix hozamot, ezt követően pedig a 18 százalék inflációval növelt értékét biztosítja a befektetett tőke után. A német Berlinwasser Holding és a francia Veolia Environment csak a tavalyi év után 4,03 milliárd forint osztalékot zsebelhet be. A fővárosnak – a csekély osztalék mellett – több milliárdot fizettek használati és szolgáltatási díj címén. Nagy kérdés, hogy az állami felvásárláskor sikerül-e megőrizni az önkormányzat számára előnyös passzusokat.
A két külföldi befektető aligha hagyja magát aprópénzzel kifizetni. A menedzsmentjogokkal megfejelt kisebbségi részvényhányad értékét Tarlós korábban 70-100 milliárd forintra becsülte, üzleti körök 20-40 milliárdra árazták. A vízművek hasonló nagyságú részvénypakettjéért 15,1 milliárdot fizetett a főváros. Bár korábban hallani sem akart róla, Tarlós István most már lemondana a főváros közlekedési cégéről, vagyis az önkormányzat egyetlen ütőképes adujáról.
Már magyarázatot is talált a pálfordulásra: a BKV átadásával Budapest megszabadulna a cég 62 milliárdos banki hitelállományától, az elaggott infrastruktúra és járműpark miatti sok százmilliárdos belső adósságtól, a folyton sztrájkolni kész buszsofőröktől, az M3-as metró felújítási felelősségétől, az M4-es metró rövidesen esedékessé váló elszámoltatásától, valamint a rendre vargabetűt író uniós pályázatok miatti kínos magyarázkodástól. Az államosítás révén rendeződhetne a rendszerváltozás óta megoldatlan finanszírozás, megszűnhetne az örökös alkudozás az aktuális kormánnyal a szükséges forrásokért.
A BKV pedig végre megkaphatná – elvileg – az elvárt szolgáltatások ellenértékét. A cég tragikus pénzügyi helyzete ugyanis főképpen arra vezethető vissza, hogy soha nem fizették ki a megrendelt szolgáltatásokat, az amortizációról és a jogosan elvárható nyereségről nem is beszélve. Az elmúlt években lefaragott ötmilliárd jól mutatta, hogy volt ebben némi tartalék, de az idei évben már nincs hol meghúzni a nadrágszíjat: mindenütt szorít. A korábban fesztelenül hitelező bankok is óvatosabbá váltak, állami kezesség nélkül nincs refinanszírozás.
A tulajdonok egymás közötti tologatásában kétségtelenül van ráció, de még több a kényszer. Atkári János, Demszky Gábor korábbi főpolgármester egykori helyettese, Tarlós István jelenlegi városvezető volt főtanácsadója korábban úgy fogalmazott lapunknak: a kormány gazdasági intézkedései, illetve az önkormányzati választási törvény módosítása oly mértékben kiüríti Budapestet, hogy a fővárosi cégek államosítása tulajdonképpen szükségszerű. Az önkormányzati választási törvény módosítása nyomán kerületekre széthulló fővárosnak ugyanis sem politikai ereje, sem pénzügyi lehetősége nem lesz a nagyobb összvárosi feladatok elvégzésére.
