Sz. Dénes az eset után levelet írt Bolla Tibor BKV vezérigazgatónak, illetve helyettesének, Szedlmajer Lászlónak.

„Március 12-én reggeli órákban utaztam a 66E-es buszon. Tudni kell, hogy én egy busz rajongó vagyok és kifejezetten a 435-ös típusú buszok ismerete a hobbim. A fent említett napon reggel ez a busz lerobbant. Rendszámát felírtam (BPO-573), mert otthon szerettem volna feljegyezni és nyilvántartásba venni, mert próbálom mindenféle fórumon is követni, hogy melyik buszon milyen javításokat, felújításokat végeztek és mikor jár le a műszaki érvényességük. Sajnos ennek a busznak az én nyilvántartásom szerint már lejárt a forgalmi engedélye..." Sz. Dénes a levél végén arra kérte a cégvezetőket, hogy vizsgálják ki az ügyet, és érdemben tájékoztassák arról, hogy milyen „műszaki állapotban vannak a buszok, mert nem kis pénzt fizet ő és a családja a biztonságos közlekedésért".

Szedlmajer László két hét múlva küldött válaszában arról tájékoztatta a buszrajongó utast, hogy vizsgálatot folytattak le az ügyben. Ebben arra jutottak, hogy valóban kinn volt az ominózus jármű a hajnali órákban, de nem a 66E vonalon, hanem a sima 66-oson. Szedlmajer szerint „a reggeli járműkiadásért felelős műszaki kollega hibázott, de ez nagyon rövid időn belül kiderült, így a jármű egyből lecserélésre került, műszaki hiba miatt nem állt félre, menet nem maradt ki, mivel egyből más üzemképes járművet biztosítottak helyette. A hibát elkövető munkavállaló ellen azonnal fegyelmi eljárást indítottak." A BKV vezérigazgató-helyettese emellett arra is felhívta az utas figyelmét, hogy a „járművek műszaki állapota és a műszaki vizsga lejárta között nincs közvetlen kapcsolat, így senki biztonsága nem került veszélybe. A BKV autóbusz járműparkja és karbantartásának színvonala az utóbbi 2 évben látványos változáson esett át, mely a műszaki hibák számát hosszú évek óta nem látott szintre csökkentette, így a korábbi évek 4-6%-os menetkimaradásaihoz képest 1% alá sikerült csökkenteni, így a BKV és BKK közti közszolgáltatási szerződés alapján bónuszra jogosulttá vált."

Sz. Dénes úgy vélte, pontosítania kell a vezérigazgató-helyettes pontosítását. Az említett autóbusz ugyanis 66-os vonalról ment volna át 66E-re – amelyen ő is utazni szeretett volna –, amikor az eset történt. De ez a „kiváló műszaki állapotú busz" éppen akkor romlott el, és ő maga látta a busznál a szerelőt. Tudomása szerint a busznak azóta sincs műszaki vizsgája, így kétségbe vonja „a jármű műszaki állapotára való pozitív hivatkozást". Ezzel együtt és ettől függetlenül is visszautasítja „a probléma elbagatellizálását, mert független attól, hogy hány percet órát volt kint a jármű a forgalomban, utasokkal, autók között, nem volt érvényes műszaki vizsgája." Ráadásul nem hajnali órában történt mindez, hanem háromnegyed hét körül, a csúcsforgalom közepén. Bár ez csaknem mindegy, lévén a rendőrt se érdekli hány óra van, ha lejárt a műszakija az átlagember kocsijának. De azt is elfogadhatatlannak tartotta, hogy „a BKV-nál rendszeresen nem a felelős vezetőt vonják kérdőre, hanem a „gyalogot" áldozzák fel".

Sz. Dénes a felügyelőbizottságnál is vizsgálatot kezdeményezett, mert „több ilyen esetről is hallott már, ezért semmi garanciát nem lát arra, hogy az utasok biztonságban vannak a járműveken".

Újabb válasz nem érkezett, de lapunk információi szerint Bolla Tibor vezérigazgató újabb vizsgálatot rendelt el, és a cég vezetősége is tárgyalta az ügyet. Úgy tudjuk, valóban nem ez volt az első ilyen eset. Az érvényes okmányok nélkül való forgalomba állítás oka vélhetőleg az, hogy kevés a „hadra fogható" jármű.