A felmérésben – az eredmények ismeretében kijelenthető, korántsem oktalanul – kiemelt figyelmet szenteltek a kis pártoknak: igazolódott, hogy az új szereplők többségét nem véletlenül tartották a szakértők az első perctől kezdve bizniszpártnak.
A kutatás készítői – jelezve, hogy a bőkezű állami kampánytámogatás bevezetésének megjósolható következménye volt a tucatnyi törpepárt színre lépése – úgy számították, ezek a szervezetek összességében majdnem négymilliárd forintot kaptak azért, hogy sikerült országos listát állítaniuk. (Nem mellékes körülmény: több párt esetében mind a napig erős a gyanú, hogy a listaállításhoz szükséges támogatói aláírásokat nem tisztességes módon gyűjtötte össze.)
Az, hogy mi lett ennek a négymilliárd forintnak a sorsa, ma még nem egészen világos. A kutatás készítői – szakértők, önkéntesek, valamint sajtófigyelő és közvélemény-kutató cégek segítségével – folyamatosan keresték, nyomon követték és beárazták a kampányban az egyes pártok akcióit, rendezvényeit, szórólapjait, hirdetéseit.
A Kepmutatas.hu oldalon megtalálható, egyelőre nem végleges összesítés meglehetősen lesújtó képet fest. A Szili Katalin vezette Közösség a Társadalmi Igazságosságért (KTI) például a 298 millió forintból 61 milliót költött csak kampányra a felmérés szerint.
A Seres Mária Szövetségesei (SMS) esetében a szintén 298 milliónyi adóforintból a kutatás készítői legfeljebb 25,8 milliót láttak „hasznosulni” a kampányban. A felmérés készítői szerint az egyaránt 149 milliós apanázsból gazdálkodó Új Magyarország Párt és az Új Dimenzió Párt csak 2,1, illetve 1,4 milliót költött.
A sajátos negatív toplistát alighanem a Szociáldemokraták vezetik, tekintve, hogy 447 millió forint kampánytámogatást kaptak, miközben a civil szervezetek olyan kevés helyen találtak rá a párt hirdetéseire, rendezvényeire, hogy szerintük csak 2,3 milliót költhettek el a közel félmilliárdból – legalábbis a kampányra. Hasonlóképp rossz fényben tűnik fel a kutatásban a Sportos és Egészséges Magyarországért (SEM) párt, amely az összegzés alapján a 149 millióból 1,7 milliót kampányolt el.
A „gyanús” számok kapcsán megkerestünk több érintett szervezetet, ám érdemi választ kevesektől kaptunk. A Seres Mária Szövetségesei elnevezésű szervezetnél a párt honlapján megadott számon jelentkező, a nevét el nem áruló férfi például csak annyit közölt: „Baromság. A média pedig aljas, hogy ugrik mindenféle csip-csup szervezet vádaskodására.”
 |
Akcióban az ÚMP
M. Schmidt János |
Jeleztük ugyan, hogy az érintett civilek többek „csip-csup szervezeteknél”, de a férfi erről tudomást sem véve, csak azt hajtogatta: „Hülyeségre csak a hülyék reagálnak.” Egyébiránt megjegyezte, hogy az illetékes hatóságok dolga az elszámoltatás. (Az SMS-t korábban már kértük, hogy tájékoztasson bennünket a kiadásairól, de nem tette meg.)
Lapunk megkereste a Sportos és Egészséges Magyarországért, valamint a Közösség a Társadalmi Igazságosságért pártot is, s bár mindkét szervezet azt ígérte, hogy közleményben reagál a kutatási eredményekre, lapzártáig ezt egyik sem tette meg. Táncsics Péter, az Új Magyarország Párt elnöke indulatosan – némileg finomítva: elmennek ezek a fenébe! – utasította vissza a kutatás eredményeit, s kijelentette, hogy természetesen minden fillérrel el tudnak számolni.
Azt ígérte, lapunk rendelkezésére bocsát egy részletes táblázatot, amelyből kiderül, mikor hol mennyit költöttek. A táblázatot megkaptuk, ám abból csak meglehetősen nagy vonalakban ismerhetők meg kiadásaik.
Csak az derül ki egyebek mellett, hogy jelentős összegre rúgtak a nyomdaköltségek, a „kiadvány terjesztés költségei”, és gyakorta adódtak jelentősnek mondható „dologi kiadások” is. A „gépjármű költségek (bérlet, karbantartás stb.)” elnevezésű rubrika mellett 3,2 milliós összeg állt, 6,3 millióba került a „máshova nem sorolt egyéb szolgáltatás”.
Mindemellett 34 milliót költöttek utazásra, szállításra, és – bármit jelentsen is – meghaladta a 42 milliót a „kiküldetések kiadása”. A párt szerint egyébként jóval többet költöttek, mint amennyit az államtól kaptak, összes kiadásuk meghaladta a 200 millió forintot.
– A látszat ellenére a kutatás épp azt igazolja, hogy tisztességesek voltunk – így reagált Schmuck Andor, a Szociáldemokraták elnöke a felmérés eredményére. Ez némiképp váratlannak mondható, hiszen az összesítés szerint épp az ő pártja számít a „leggyanúsabbnak”, tekintve, hogy a kutatás szerint az állami apanázsnak fél százalékát költötték el csupán.
Schmuck azzal indokolta meghökkentő reakcióját: – Megmondtuk a kampány kezdetén, hogy nem fizetünk méregdrága plakátokért, médiahirdetésekért, csak helyi rendezvényekre költünk, vagy épp ételosztásra áldozunk. Sajátos kampánystratégiánk tehát a magyarázat arra, hogy a kutatás készítőinek úgy tűnhetett, mintha nem használtuk volna fel a kampánypénzt.
Megkértük a politikust, hogy legalább nagy vonalakban részletezze, mire költöttek, ám időt kért, mondván, még nem készült el a teljes elszámolásuk. Annyit azért elárult: „Nulla forintot költöttünk bér- és bérjellegű kiadásokra, viszont szétosztottunk 70 ezer adag ételt, és csak én magam 117 kampányrendezvényen vettem részt.”
A megkérdezett kis pártok illetékesei lapunknak azzal magyarázták a „láthatatlannak tűnő” kiadásaikat, hogy nem az országos sajtóban, óriásplakátokon hirdettek, hanem elsősorban sok kisebb helyi rendezvényre, kiadványra költöttek. (Érvelésük annyiban nem teljesen alaptalan, hogy ha nem is nagy számban, de lapunk is talált olyan rendezvényt, amely nem szerepelt a kutatásban. – A szerk.)
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója azt nem vitatja, hogy a kis pártok kiadásait nehezebb volt összesíteni, mint a nagyokét, ennek ellenére biztos abban, hogy „a nagy számok törvénye alapján az arányok helyesek, az állami támogatásnak csak töredékét használták fel kampányra a kis pártok”.
A szakember szerint a kiadások összesítésénél, becslésénél figyelembe vették a kis pártok sajátos helyzetét is. Éppen ezért esetükben kiemelt figyelmet szenteltek a helyi médiának, és számos önkéntesük volt az egyes régiókban, ők pedig kifejezetten keresték a kisebb pártok „életjeleit”, rendezvényeit, kiadványait.
Ligeti Miklós fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy március eleje óta folyamatosan töltik fel az adatokat a kampánymonitor hivatalos oldalára, a Kepmutatas.hu-ra, s az első perctől kezdve világossá tették, ha bármelyik párt érdemben, azaz dokumentumokkal igazolja, hogy pontatlanok, hiányosak az adatok, akkor azonnal kiegészítik, javítják az adatbázist.
Mindeddig azonban egyetlen párt sem jelezte ilyen formában, hogy kifogása lenne – szögezte le a jogi igazgató. Annak kapcsán, hogy több érintett párt is közölte, az Állami Számvevőszéknél elszámolnak majd minden fillérrel, Ligeti Miklós úgy fogalmazott:
„A jelenlegi szabályok alapján kétséges, mennyire lehetnek alaposak az elszámoltatások, hiszen a pártok dokumentumainak, bizonylatainak a formai vizsgálatát rendre nem követi a valósággal történő összevetés. Az Állami Számvevőszék sajnos azt vizsgálja, hogy a pártok által benyújtott számlák összege megegyezik-e az adott párt által közölt kampánykiadások összegével, ahelyett hogy azt ellenőrizné: vásárolhatott-e egy párt a számlákon szereplő pénzből annyi kampányszolgáltatást, amennyit ténylegesen igénybe vett a kampány során.
De nem is kell ilyen messzire menni: elég, ha valaki benyújt egy jelentős összegű számlát kampánytanácsadásról. Bár nem kell megmagyaráznia, mihez kezdett a drága tanácsokkal, akár azt is mondhatja, hogy az égvilágon semmit. Hiszen mindenkinek joga van rosszul kampányolni.”
ÚMP: „A világ egyik legjobb kampányfinanszírozási törvénye”
Csak azért is – válaszolta Racker Béla, az Új Magyarország Párt (ÚMP) tagja a Népszabadság azon kérdésére, hogy az állami kampánytámogatás megszerzésére alakult pártok nagy többségével szemben miért igyekeztek a költségvetési apanázzsal nem kecsegtető európai parlamenti választáson is elindulni. Racker szerint ez is jelzi, hogy az ÚMP nem kamupárt, és természetesen készül az önkormányzati választásra is. Az EP-választást azonban végül kénytelenek kihagyni: leadott 22 ezer aláírásukból alig 15 ezret hitelesítettek – ez is több, mint amennyivel országos listát lehetett állítani a parlamenti választáson –, az induláshoz pedig húszezer érvényes szignó kellett volna.
Az aláírásgyűjtéssel mostanáig nem volt gond. A parlamenti választáson ötven választókerületben állítottak jelöltet – ez közülük több mint negyvenben „testvérpártjuknak”, az ugyancsak Zuschlag János nemrég szabadult egykori szocialista politikushoz köthető Új Dimenzió Pártnak is sikerült –, és két Vas megyei körzetben is elsőként, a Fideszt megelőzve adták le a szükséges ötszáz ajánlást. Racker Béla ehhez képest 25 szavazatot kapott az érvényes 42 ezerből a körmendi választókerületben, ami 0,06 százalékos eredmény. Magyarul, miután majdnem 650 aláírást adott le, az őt ajánló választók közül csak minden huszonötödik szavazott rá. Megkérdeztük, hogyan lehetséges ez. Racker a fideszes V. Németh Zsolt népszerűségével magyarázta a csalódást keltő választási eredményt.
Szerinte a vidékfejlesztési tárca államtitkáraként dolgozó kormánypárti politikust „imádják” a vasi választók. Racker – aki korábban városi és megyei önkormányzati képviselő is volt a demokrata fórum színeiben – azt is elmondta, nem saját eredményét tartja igazi kudarcnak, hanem azt, hogy Kőszegen, a párt bázisán sem érték el az egy százalékot. Abban a választókerületben Táncsics Péter pártelnököt indította az ÚMP, aki korábban a szocialisták polgármesterjelöltje volt – 2006-ban Racker vetélytársa a tisztségért –, és neve Zuschlagéhoz hasonlóan előkerült a Vas megyei MSZP-szervezetek felduzzasztása miatt indult eljárásokban.
Táncsics tavaly ősszel e-mailben tájékoztatta Zuschlagot az ÚMP megalakulásáról, és a levélhez az új választási szabályokon kívül idősotthonok és hajléktalanszállók címét is mellékelte (aláírásgyűjtéskor jól jöhetnek). Zuschlag cége ezután kampánytanácsokkal látta el az új politikai vállalkozást, amely leginkább azzal az üzenettel vétette észre magát, hogy Magyarországon ma hátrányban van, aki „magyar, dolgozik és heteroszexuális”.
A szerintük majdhogynem kihalásra ítélt kisebbséget egy panda személyesítette meg plakátjaikon. Az ÚMP eredményét – az országos listájukra érkező 1572 szavazatot – és alapítóinak élettörténetét látva, nehéz másra gondolni, mint hogy jó üzletnek látták a pártalapítást a kampánytámogatás megszerzése érdekében. Racker a Népszabadság ezen felvetésére azt mondta: szabályosan költötték el az országgyűlési választási kampányukra kapott 150 millió forintot. Szerinte, a hirdetési árakat ismerve, ez nem „horror összeg”, a nagy pártok például – ha áttételesen is – milliárdokból kampányoltak.
Fájlalja viszont, hogy így sem sikerült megszólítaniuk a választókat, még a Bajnai Gordonhoz kötődő elnevezés lefoglalásával megtévesztő Együtt 2014 is tízszer annyi szavazatot kapott, mint ők, noha egyetlen kitelepülésen sem találkoztak vele. De nem adják fel, készülnek az önkormányzati választára, megyei listát akarnak állítani Vasban. Céljuk – mesélte Racker –, hogy hosszú távon, a bajor CSU mintájára sikeres regionális pártot szervezzenek a nyugati határszélen. A parlamenti választási eredmény ugyanis arról győzte meg őket, hogy országosan nincs esélyük a jó szereplésre.
Helyi beágyazottságuk viszont vonzó lehet az ország más részein jelen lévő kis pártoknak – például az egykori monoki polgármester, Szepessy Zsolt vezette Összefogás Pártnak –, és szerinte elképzelhető, hogy négy év múlva már velük együtt indulnak. De feltételezhetően csak akkor, ha még érvényben lesz – ahogy Racker Béla márciusban az ATV-ben fogalmazott – „a világ egyik legjobb kampányfinanszírozási törvénye”. (Bita Dániel)
