Lex Biszkut javasolt egy jogász, egy történész pedig odáig ment, hogy lehetővé kell tenni akár a holtak elítélését is, hogy valamiképpen bűnhődjenek. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága nagy operativitásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy keddre sikerült gyors konferenciát összehívnia nem sokra rá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla megsemmisítette a Biszku Béla volt belügyminisztert elmarasztaló elsőfokú ítéletet.

A szervezők áthidalandó a történész szakma megosztottságát meghívtak liberálisnak minősített kutatókat is. A legtöbben azonban azokat a műhelyeket képviselték, amelyeket az Orbán-kormány hozott létre. (Terror Háza, Veritas Intézet, Rendszerváltást Kutató Intézet). Egyetértésre jutottak abban, hogy az 1956 utáni megtorlás, az ítéletek politikai döntések voltak, s ezekben Kádár Jánosnak és Biszku Bélának személyes szerepe és felelőssége volt. Rainer M. János egyetemi tanár szerint Nagy Imre és társai halálra ítélését nem a szovjetek kívánták.

Ők kemény, de nagylelkű ítéletet javasoltak. Kádár feltehetően nem tudott együtt élni a tudattal, hogy Nagyot életben tudja. Rainer szerint a Központi Bizottság olyan határozatot hozott, hogy szabad folyást kell engedni az igazságszolgáltatásnak, de ez megfontolt hazugság volt. Minden szinten beavatkoztak az igazságszolgáltatásba, szigorították az enyhének tartott ítéleteket, s a bírókat több „fizikai megsemmisítésre" biztatták. Az ügyészi-bírói karban tisztogattak.

Több előadó is azt fejtegette, hogy Biszkunak személyes felelőssége volt a sortüzekben, az ítéletekben, megtorlásban. Varga László nevetségesnek mondta, hogy vadásztöltények tartásáért és azért sikerült elítélni, mert 1956-ot ellenforradalomnak állította. De óvott attól, hogy bírósági döntést hozzanak történelmi kérdésekben. Gellért Ádám nemzetközi jogász, akinek feljelentése indította el 2010-ben a pert, az igazságszolgáltatás defektusait fejtegette. Azt javasolta, hozzanak olyan törvényt, amely a politikai felelősséget büntetőjogivá változtatja.

Erre rátromfolt Zinner Tibor (Veritas Intézet), aki elképzelhetőnek tartja, hogy halottak ellen is legyen jogi eljárás. Többen a történész szakma és az ítélkezés ellentétes szempontjairól szóltak. Támadták azt a legfelsőbb bírósági döntést, amely szerint bíró, ügyész nem vonható felelősségre, amennyiben a hatályos jog alapján működött. Zinner szerint megszegték az akkor hatályos jogot, s több nevet is felsorolt a még élő bírók közül.