galéria megtekintése

Biszku Béla, az ellenreformer


Révész Sándor

Meghalt Biszku Béla. A pártállami diktatúra legfelső vezetői közül az utolsó távozott az élők sorából. Politikai utóélete a pártállam bukása után egyedülálló volt. Mindvégig kitartott a „proletárdiktatúrát" igazoló nézetei mellett, és ezeket a nyilvánosság előtt is képviselte. Többek között ezért állították bíróság elé és ítélték nem jogerősen kétévi felfüggesztett börtönbüntetésre halála előtt három hónappal.

Biszku Béla katolikus földműves családban született 1921-ben a beregi Márokban (ma Márokpapi). Családjával még gyerekként Budapestre költözött, lakatosinasnak állt, kamaszként csatlakozott az ifjúmunkás-mozgalomhoz, aztán a Vasas Szakszervezethez, majd 1944-ben az illegális kommunista párthoz. 1944-45-ben ő volt az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik vezetője.

A háború után ő szervezte meg a kommunista pártot Angyalföldön. 1953-ig pártfunkcionáriusként dolgozott a Budapesti Pártbizottságon és Kőbányán. Nagy Imre első miniszterelnökségének idején a Politikai Főiskolán temetkezett bele a tanulmányaiba, Nagy Imre bukása után pedig a kerületi pártbizottság első titkáraként ő lett a főnök az elődje, Kádár János számára oly kedves és fontos Angyalföldön.

Kádárral ellentétben ő 1956-ban egy percig sem „ingadozott". Neki a Rákosi-féle terroruralommal az volt a legfőbb baja, hogy nem üldözte kellő erővel a rendszer „igazi" ellenségeit. Biszku a felkelés kitörése utáni napokban ismét fegyveres ellenállást szervezett Angyalföldön, de ezúttal nem nácik és nyilasok, hanem szabadságharcosok ellen. A forradalom fölszámolásának időszakában és azt követően ő lett Kádár egyik legfőbb bizalmasa. Több mint két évtizeden át a legszűkebb pártvezetés (a Politikai Bizottság) tagja volt. A forradalom utáni legsötétebb években ő volt a belügyminiszter, a megtorlások operatív irányítója.

 

1962-től másfél évtizeden át a pártközpont nagy hatalmú adminisztratív titkáraként tevékenykedett. Mindig a párt konzervatív, reformellenes szárnyára helyezkedett. A hetvenes évek elején a Kádár megbuktatásával és a pártdiktatúra megkeményítésével próbálkozó Komócsin-csoporthoz tartozott.

Nem értett egyet sem az (egyébként is elakadt) gazdasági reformmal, sem a csúcsértelmiség megnyerésére irányuló aczéli kegyosztó politikával. A tervgazdálkodást piaci elemekkel kiegészítő reformot munkásellenesnek és a korrupció melegágyának tartotta. 1978-ban, amikor a reform felélesztésének lehetősége „fenyegetett", vezető káderek korrupciós ügyeiről összeállított anyaggal igyekezett a szovjet pártvezetést Kádár ellen fordítani. Ebbe a kísérletbe Kádár helyett ő bukott bele. 57 évesen nyugdíjazták, jelentéktelen szakszervezeti funkcióba száműzték, és bukott emberként élte végig hátralévő majdnem négy évtizedét.

Pap Jenő / MTI

2010-ben Novák Tamás és Skrabski Fruzsina etikailag igencsak kétes átveréssel filmet készített Biszkuról, akinek azt hazudták, hogy szülőfaluja kívánja megünnepelni őt, mint jeles fiát. Az átverésnek semmiféle tényfeltáró funkciója és hozadéka nem volt, mert Biszku éppoly őszintén vállalta nézeteit azok előtt is, akik nem lódították magukat a tisztelőinek, és éppúgy hazudott a megtorlásokban játszott szerepéről, mint amikor más formában szembesítették az őt vádoló dokumentumokkal.

Biszku az 1956 utáni kivégzéseket jogosnak, a forradalmat ellenforradalomnak nevezte, és kitartott amellett, hogy ő belügyminiszterként konkrét ügyekbe, bírósági folyamatokba nem avatkozott bele. Számtalan dokumentum tanúskodik arról, miként tárgyalta meg a szovjet és magyar potentátokkal, hogy ki, milyen perben, milyen ítéletet kapjon, s miként követelt több kötelet és nagyobb szigort. Ez az abszurd tagadás nem önmentés volt, hanem kitartás azon kincstári fikciók egyike mellett, amelyekre annak idején a pártállami diktatúra legitimitását alapozták.

Biszkut élete végén bíróság elé állították. Első fokon öt és fél évre ítélték, leginkább a salgótarjáni sortűz felbujtójaként, mert tagja volt annak az ideiglenes pártvezetésnek, amely határozottabb cselekvésre ösztönözte a karhatalmat. Biszku sok kiváló ember haláláért volt felelős, de tarthatatlan indoklással ítélték el. A megismételt eljárásban pedig többek között azért marasztalták el, mert találtak a lakásában pár töltényt, s mert az volt a véleménye '56-ról és a „proletárdiktatúráról", ami.

P. S.: Mindannyiunk szégyene, hogy a diktatúra évtizedei után, amikor nem lehetett a forradalmat büntetlenül forradalomnak nevezni, most nem lehet büntetlenül ellenforradalomnak nevezni. A Biszku elítélésére használt, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek kicsinyítését, tagadását tiltó törvény éppen abban a szellemben született, amit Biszku Béla megingathatatlan meggyőződéssel képviselt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.