A bírák idő előtti nyugdíjazása ügyében több szálon is fut a vizsgálat: az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, az érintettek az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordultak, többen pedig kilátásba helyezték, hogy a tavaly elfogadott új nyugdíjszabályokat a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt támadják meg.

Az Ab első alkalommal a múlt héten tárgyalt a beadványról, és több forrásból is arról értesültünk, hogy a testület ülésén az ügy kapcsán heves, személyeskedéstől sem mentes vita folyt. Több, a Fideszhez közelállóként számon tartott alkotmánybíró szerint a legjobb az lenne, ha a kérdést levennék a napirendről, míg mások – akik ugyancsak a jobboldallal jelöltjeként kerültek a testületbe – az előadó bíró által készített határozattervezetet támadták.

Az érintett ezért az ügyet informátoraink szerint visszaadta, s ha ez igaz, az aktát újra ki kell szignálni, és az egész eljárás kezdődhet elölről. Így már szinte valószínűtlen, hogy az Ab június végéig határozatot hirdethet, amikor a 62 év feletti bíráknak végképp búcsút kell venniük a talártól.

A parlament tavaly döntött arról, hogy a bírákra is érvényes az általános öregségi nyugdíjkorhatár, vagyis: aki már betöltötte a 62-t, annak idén június 30-án megszűnik a szolgálati jogviszonya. Aki pedig ebben az esztendőben éri el ezt a kort, csak az év végéig maradhat.

Ez sérti az alaptörvényt, mert életkor szerint diszkriminációt jelent: a viszonylag idősebbeknek előbb kell távozniuk a bírói karból, aki viszont pár évvel fiatalabb, 65 éves koráig ítélkezhet. A szabályozás ellentétes az uniós rendelkezésekkel is, amelyek ugyancsak tiltják az azonos foglalkoztatási csoportokon belüli megkülönböztetést. Ez a kötelezettségszegési eljárás indoka is, amelyben a brüsszeli bizottság soron kívüli eljárásra kérte fel az Európai Unió Bíróságát.

Az Ab emiatt is nehéz helyzetben van, hiszen ha előbb dönt, mint az uniós fórum, s a luxembourgi bíróság esetleg más tartalmú ítéletet hozna, az súlyos presztízsveszteséget jelentene. Amennyiben itthon húznák az időt, hogy az uniós bíróság hirdesse ki előbb a verdiktet, az sem kevésbé kínos.

Különösen akkor kerülne az Ab kellemetlen helyzetbe, ha az unió bírósága június 30-a után marasztalná el a magyar kormányt. Akkor ugyanis a bírákat – miután a megüresedő státusokat pár hónap alatt betölthetik – már nem lenne eredeti beosztásukba visszahelyezni, hanem kártérítést kellene nekik fizetni, ami több milliárdos tétel lehet.

Itthon viszont az alkotmánybírák erre a szempontra is figyelhetnének, és időben meghozhatnák a határozatot. Úgy tűnik azonban, hogy inkább kivárnak, bár ez is kockázatos taktika. Az ugyanis, ha még a magyar bírák ügyében sem igyekeznek gyors – és pártatlan, kizárólag alkotmányossági megfontolásokra alapozott – döntést hozni, aligha járul hozzá a testület amúgy is megtépázott tekintélyének helyreállításához.

A nyugdíjügy az emberi jogi bíróság elé is kerül. Egyes bírák önállóan, mások a Magyar Helsinki Bizottság közreműködésével fordulnak majd a strasbourgi fórumhoz. A jogvédő szervezet akár nyolcvan-száz bíró nevében járhat el, s ők jobban járhatnak, mert nem kell az ottani eljárásban kötelező ügyvédet keresniük. A jogvédő szervezet ügyvédei képviselhetik őket, míg az a bíró, aki egyéni panaszt tesz, a saját ügyében nem járhat el.

A Helsinki Bizottság egyébként beadványában nagyrészt a már korábban felhozott érvekre hivatkozik majd. Vagyis: a bíráknak nem adtak kellő időt, hogy felkészüljenek a nyugdíjkorhatár hetvenről 62 évre történő leszállítására. (A nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre történő emelése után több mint tíz év átmenti időt biztosítanak.)

Emellett a tavaly elfogadott szabályozás a bírák, illetve más foglalkozási ágak képviselői között is indokolatlan megkülönböztetést tesz lehetővé: más-más életkorban kell nyugdíjba menniük az érintetteknek, ugyanakkor hetven éves korukig dolgozhatnak például a köztisztviselők – és az alkotmánybírák is.