A Gellért fürdőbeli szexbotrány kapcsán megkerestük Ganzer Gábort, a Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetségének (MaReSz) elnökét, aki elárulta: elképzelhetőnek tartja, hogy a fürdőt bérbeadók valóban nem tudtak arról, hogy az impozáns létesítményt igazából milyen célra veszik bérbe. Ennek két oka lehet – tette hozzá a szakember -, vagy nem kérdezték meg a szervezőket, vagy azok mást mondtak, illetve írtak alá.

Az mindenesetre elképzelhetetlen, hogy a fürdőt a szakszemélyzet nélkül, teljesen üresen bocsátották volna a biztosítótársaság rendelkezésére, hiszen egyetlen rendezvényszervező cégnek sincsenek képzett fürdőmesterei például. A fürdő vélhetően ott tartózkodó alkalmazottai tehát mindent – vagy csaknem mindent – láthattak, és hallhattak, de diszkréciójuk teljesnek bizonyult.

A MaReSz elnöke nem titkolta, hogy vannak vállalhatatlan rendezvényötletekkel előálló szervezők, és olyanok is, akik nem teljesen őszinték. Előbbi esetben a helyszínt bérbeadónak van lehetősége nemet mondani, amire szintén van példa, jellemzően azért, mert úgy véli, hogy a rendezvény imidzse nem erősíti az adott helyszínét, vagy félő, hogy a szóban forgó típusú rendezvény kapcsán jelentős károkozás fordulhat elő. Az okozott kár tipikusan az a neuralgikus pont, amin később a bérbeadó és a bérbevevő hosszan el tud vitázni egymással.

Ha a bérlő, illetve a rendezvényszervező eltitkolja a bérbeadó előtt azt, hogy valójában félig-meddig tiltott dologra készül, vagyis egészen más áll a szerződésben, mint a valóság, az ellen nincs igazán védve a jóhiszeműen szerződő fél. A kapun belül, zárt ajtók mögött zajló partikra azonban a tulajdonos, vagy üzemeltető embereit mindig be kell engedni. Nyilván a tudományos konferenciákon nem zavarják a vendégeket, de az alkoholfogyasztást is feltételező eseményeken már nem árt az óvatosság. No meg a szerződésben foglaltak betartásának kontrollja, mert botrány, netán egy tragédia – mint az a West Balkánban megtörtént – után egymásra mutogathatnak csak a kisebb-nagyobb részben felelősök.