Talán ez a megnyugtató gondolat járt Szálasi fejében, amikor a felszabadulás után kocsival végigvitték Budapesten, hogy szembesítsék a mérhetetlen pusztítással, a Dunába robbantott hidak látványával. Szálasi az utolsó pillanatokig hitt a nácik győzelmében, Hitlerből csak akkor ábrándult ki, amikor megtudta, hogy a Führer öngyilkosságot követett el.
„Még az emlékét is el kell törölni. Gyávaság és aljasság! Ez nem hősi életszemlélet, hanem legfeljebb skorpió-életszemlélet, de még ezek is tiltakoznának az ellen, hogy Hitlert velük egy sorban emlegessék" – írta naplójában Szálasi Ferenc, akit 1946-ban háborús bűnök miatt kivégeztek.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Budapest ostromakor a lakosság vesztesége Ungváry Krisztián adatai szerint mintegy 35 ezer ember volt. A szovjet áldozatokat nem számítva minden második halott a civilek közül került ki. A Vörös Hadsereg közel 80 ezer fős vesztesége pedig valamivel nagyobb volt, mint a német és magyar védők, valamint a polgári lakosság áldozatainak száma együttesen.
Manapság neonáci, újnyilas és más szélsőjobboldali szervezetek az úgynevezett becsület napjaként ünneplik azt a napot, február 11-ét, amikor a budai Várba szorított német-magyar csapatok megpróbáltak kitörni a szovjet ostromgyűrűből. Az első ilyen demonstrációt 1997-ben tartották, tavaly – hosszú évek után először – megint a budai Vár volt a helyszín.
Az évforduló idén hét közepére esett, a szélsőjobbos rendezvények már múlt szombaton megkezdődtek – volna. A köztéri megemlékezéseket azonban (nem ide sorolva az ilyenkor szokásos túrákat, amelyek egyikét a Jobbik szervezte) a rendőrség betiltotta.
A „központi ünnepséget" most szombatra hirdették meg. Az esemény szervezőjeként a Betyársereg, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Pax Hungarica Mozgalom és egyebek mellett a Jobbik szövetségese, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szerepelt. A rendőrség információink szerint ezúttal is megtiltott minden olyan szélsőjobboldalai köztéri megemlékezést Budapesten, amely a kitörés napjához kapcsolódott. A tiltó határozatokat a bíróság jóváhagyta.
Antifasiszta fiatalok ugyanakkor szabályosan bejelentett rendezvényen, mintegy negyvenen tiltakoztak az Árpád-híd budai hídfőjénél, a Szentlélek téren. Az egyik molinó tanúsága szerint Zágrábból is jöttek. A tér másik oldalán – rendőri biztosítás mellett – bőrfejűek és a szélsőjobboldali szubkultúra különféle képviselői gyülekeztek.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az antifák Simicska Lajos gyorsan klasszikussá vált négybetűs szavával jellemezték a nácikat, akik közül néhányan kifeszítettek egy „fehér magyar egységet" hirdető transzparenst. Röhögcsélve küldték Auschwitzba az ellentüntetőket, egyikük átkiabált: „Náci vagyok, igen, és akkor mi van?!" Kórusban jött az antifasiszták válasza: „Aki magyar, velünk van!", „No pasaran!"
A nagyjából 130-140 szélsőjobbos végül HÉV-re szállt és elindult Békásmegyer felé. Az egyik szervező kérdésünkre a pontos helyszínt nem árulta el, csak annyit mondott, hogy a megemlékezés magánterületen lesz, a sajtó nem mehet be.
