– Tizenkét éve vagyok polgármester egy „überhátrányos” abaúji térségben, a „Biblia falujában”. Ennyi éve tartom lélegeztetőgépen a települést, ahol hatvanszázalékos a munkanélküliség, s minden harmadik ember cigány. Az állami normatíva egyre kevesebb, saját bevételünk meg a nullával egyenlő. Ebben a helyzetben sakkoztam minden hónapban, hogy lehetőleg mindenki időarányosan kapjon lakhatási támogatást, segélyt meg a közmunkából járó bért. Értse úgy, hogy ha minden járandóságot kifizetünk a hónap elején, akkor a hónap második felében már nincs miből élniük, mert felélik, nem tudják beosztani. S közben a saját fizetésemből is adtam kölcsön annak, aki nagyon megszorult: most úgy nagyjából háromszázezer forinttal tartoznak nekem a falubeliek.
De minden nehézség ellenére úgy éreztem, ez a falu az én családom, s amit teszek, értük teszem. Polgármesterként látom, hogy ez a rendszer rossz, nem működik. Tudom, hogy ezen lehetne segíteni, a PM-nek is számos olyan elképzelése és programpontja van, ami épp az ilyen kilátástalan falvaknak tenne jót. Van egy világképem, e szerint élek, de a választási eredmények azt mutatták: erre a gondolkodásmódra nemet mondtak a vizsolyiak. S nekem ezen el kellett gondolkodnom – mondta Bihi Miklós.
Egy hétig töprengett, majd a közösségi oldalán közreadta: más világ lesz innentől Vizsolyban is. Nincs trükközés, nincs ide-oda tologatás a költségvetésben, napokig tartó fejtörés, hogy miként tömködjék be az egyre-másra felbukkanó lyukakat. Betartják a törvény betűjét, vasszigorral. Minden hónap ötödikéig kiutalnak minden járandóságot, aztán, ha valakinek hó közben elfogy a pénze, magára vessen. A polgármester nem ad többet kölcsön a magáéból. S mivel a falunak nincs pénze, a szemétszállítási díjat ezentúl a lakosoknak kell fizetniük. Elvégre a tavaly meghozott törvényben az van, hogy az önkormányzat csak akkor vállalhatja át a lakosoktól a szemétdíjat, ha van rá fedezete. Nekik meg nincs. Eddig innen-onnan lecsipegettek, de ezt csak a saját jóérzésük miatt tették, a törvény nem kötelezi őket erre a „csipegetésre”. A törvény azt mondja: fizessenek a szegények is.
– Így bünteti a falut, amiért a Fideszre meg a Jobbikra szavaztak?
– Nem büntetem én. Csak a helyükre teszem a dolgokat. És nem döglök bele abba, hogy zsonglőrködjek azzal, ami nincs: megmondom kerek perec, hogy nincs. Oldják meg, kérjenek a kormánytól, elvégre rájuk szavaztak. Nekem már volt egy infarktusom, nem akarom felhúzni magam azon, ha valaki egy kiló kenyérért eladja a jövőjét.
– Ezt hogy érti?
– Szó szerint. Itt a választás előtt két nappal egy-egy vekni kenyeret osztogatott a fideszes aktivista, ezért írtam a közösségi oldalamon, hogy remélem, be tudják majd osztani ezt a kenyeret négy évre. Mert dolgozni nemigen tudnak majd. Ugyanis a választás után két nappal, kedden ideüzentek a munkaügyi központból, hogy csökkenteni kell a közmunkások számát. Áprilisban még százhárman dolgoztak, május elsejétől huszonöten fognak.
– Mit mondtak, miért kell megtenni ezt a lépést?
– Miért? Mert elfogyott a pénz. De amikor én a választások előtt pedzegettem ezt a témát, mert már hallottunk ilyen hangokat a munkaügyi központból, akkor a helyi fideszesek nyilvánosan lehurrogtak, hogy rosszak az információim. Hát most itt ülünk, és húzogatjuk ki a neveket. Hogy kinek nem lesz májustól kenyérrevalója.
