„Számítottam rá – mondja Bayer a tiltakozásról a Magyar Idők interjújában - mert ha én bárhol, bármikor, bármilyen díjat kapok, akkor elindul a falka, és végigjárja ezt az utat. A Madách-díjnál ugyanez történt, csak akkor kisebb volt a felhorkanás, mert az »csak« egy megyei kitüntetés volt. Az a helyzet, hogy mindig ugyanazok tiltakoznak, mindig ugyanazt mondják, mindig ugyanazzal a céllal." A kitüntetésük visszaadásával tiltakozók közük külön kiemeli Németh Pétert, Krausz Tamást és Heisler Andrást, mint olyanokat, akikkel együtt ő sem viselné szívesen az érdemkeresztet. Azzal, hogy a „sztálinizmust relativizáló Krausz Tamás visszaadta a kitüntetését, már sokkal könnyebb lesz viselnie ezt a díjat a többi kitüntetettnek" - mondja cinikusan.

Szerinte igazából nem is az ő személye a célpont, hanem a „kormány az, a miniszterelnök, Lázár, Balog, Áder, akiket most össze kell kenni azzal, hogy egy magamfajta náci, rasszista görénynek efféle kitüntetést mertek adni." A lovagkereszt visszaadásáról a maga részéről akkor kezdene gondolkodni, ha már 1450-en adták volna vissza tiltakozásul a kitüntetésüket, számítása szerint ugyanis körülbelül 1500-an kaphatták meg eddig.

Az interjúban megkérdezik a bántó, durván sértő, olykor rasszista kijelentéseiről is. Szerinte az, hogy káromkodik, nem teszi zárójelbe a teljesítményét, az eddigi munkásságát, amelyből az Ezeregyszáz év Európa közepén című filmsorozatát tartja főművének. Igennel válaszolt arra kérdésre, hogy ha tehetné, visszavonná-e valamelyik elhíresült durvaságát, mellyel megsértett másokat. „Az orgoványi erdőt. Nem azért, mert bármiféle szándékom lett volna akárcsak utalás szintjén is a zsidóság elleni uszításra. Nem is lehetett volna, mert az orgoványi erdőben történt rémségeknek nem volt antiszemita felhangjuk, azoknak kommunistaellenes felhangjuk volt. (...) Itt a Kun Béla-féle patkánylázadás szereplőire, támogatóira gondoltam, de elismerem, félreérthető volt. Ezt bánom, de már nem lehet visszavonni."