Hosszasan ecsetelte, milyen rossz fizikai állapotban vannak a gyerekek, és ezért mennyire szükség volt a mindennapos testnevelés bevezetésére. Majd egy finom váltással arra terelte a szót, hogy a mozgáskultúra fejlesztése valójában szociális és felzárkóztatási kérdés, bár ennek kapcsán szót ejtett arról is, hogy a gyerekétkeztetés minőségének javítása is fontos feladat. Így aztán az sem meglepő, hogy Balog Zoltán a stratégiáját „a lelki és testi egészség témaköreként" képzeli el. Ennek kapcsán jegyezte meg, hogy a politikájuk alapja a család, s ennek hangsúlyozásaképp bejelentette, hogy a szociális és családügyi államtitkárságot mostantól szétválasztják.

Balog megemlítette a pedagógus-életpályamodellt is: szerinte a minősítési rendszer kiépítésének célja az, hogy a pedagógus szakma presztízse megerősödjön. – Az életpálya már az egyetemen indul, a Klebelsberg ösztöndíjjal. Ez szociális jellegű támogatás, a hallgató a megélhetésére fordíthatja – mondta. A jövő tanárképzése szerinte szemben áll a múltéval: az „elmúltnyolcévben" ugyanis a tanárképzés a „késleltetett felnőtté válás terepe" volt. Balog pedig – fejtette ki a miniszter – nem akarja, hogy a pedagógusképzés „emelt szintű titkárnőképzés" legyen.

Balog tűnődik - Fotó: Földi Imre

Feltűnő volt, hogy a humánminiszter a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról gyakorlatilag nem beszélt. Csak a képviselői kérdésekre adott válaszában említette, méghozzá az ő szájából meglehetősen furcsa összefüggésben: – Tőlem azt biztosan nem hallották, hogy sikeres – mondta. Ez azért figyelemre méltó, mert az általa vezetett minisztérium szakállamtitkársága számtalanszor minősítette sikeresnek a KLIK működését. Balog ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a kormányon belül nem fojtják el a bírálatokat, de a kommunikációs tanácsadók megtiltották, hogy ezeket hangoztassák. A KLIK-ket épp azért világíttatta át, mert az nem úgy működött, ahogy ő szerette volna.

– Ilyen intézmény-átalakítás az elmúlt 15 évben nem volt Magyarországon. Elkerülhetetlen, hogy kell lennie kísérleti fázisnak is – fogalmazott. E beismerés kapcsán azonban arra nem tért ki, hogy akkor miért volt szükség ennyire gyors átmenetre, miért kellett tanév közben több ezer iskolára új fenntartót erőltetni, miért kellett egymillió gyerekkel, 150 ezer pedagógussal és iskolai dolgozóval kísérletezni.

Balog Zoltán a tankönyvpiac feldúlásáról is csak képviselői kérdésre beszélt. Arra a felvetésre, hogy 38 ezer tankönyv nem érkezett meg a diákokhoz az állami monopóliummal felruházott könyvtárellátó tevékenysége során, visszakérdezett: – Tudják önök, hány tankönyvet kell az iskoláknak kivinniük? 12 milliót. Nagyságrendileg kevesebb volt a problémák száma, mint amikor az önkormányzatokon keresztül folyt a tankönyvrendelés – helyezte ezzel új megvilágításba az elmúlt év tankönyvbotrányát. Sőt azt is elmondta, hogy mivel a tanár szabadon választhatja meg a taneszközeit, akkor akár tankönyv nélkül is lehet tanítani.

Balog Zoltán „a partnerekkel való egyeztetés" (sic!) kapcsán beszélt a Nemzeti Pedagógus Karról (NPK) is. Az új szervezet ugyanis – tette hozzá – fontos partnere lesz a társadalmi szervezetekkel való együttműködésben. Az NPK-ról – amelybe kötelező minden állami iskolában alkalmazott pedagógusnak belépnie – úgy beszélt, mintha az valamiféle alulról szerveződő grémium lenne.

Földi Imre / Fotó

Balog Zoltán szerint az oktatási rendszer hármas tagolású. Az iskolák kétharmada állami, a többi nagy részben egyházi és magánfenntartású. Ezért kezdeményezi egy közös köznevelési koncepció elkészítését az egyházakkal, mint iskolafenntartókkal annak érdekében, hogy „ne helyi esetlegességek" döntsék el, melyik iskola kerül egyházi fenntartásba az országban. Az, hogy az állami, vagyis világnézetileg semleges iskolák egyházi fenntartásba adását milyen lakossági igényre alapozza a miniszter, nem derült ki.

E ponton érkeztünk el a miniszteri meghallgatás talán legérdekesebb részéhez. Balog Zoltán tárcavezetőként nem arról beszélt, hogy elvárható lenne, hogy a nyolcadik osztályt minden gyerek úgy végezze, hogy tud írni, olvasni, számolni, hanem arról, hogy olyan intézményrendszert akar, ahonnan minden, a nyolcadik osztályt elvégzett gyerek úgy jön ki, hogy tud úszni. Mégpedig azért, hogy az úszás „ne csak a középosztály kiváltsága legyen". Ennek érdekében uszodaépítési programba kezdenek.

Ami a felsőoktatást illeti: bevezetik a kancelláriarendszert és visszaadják az egyetemeknek a szabad rektorválasztás jogát. Többször hangsúlyozta, hogy azért kell a kancellár, mert a kormány felelős az adófizetők pénzéért, annak elköltését csak úgy nem bízhatja az egyetemekre. E ponton újabb nyolcévezés következett: – Most is cipeljük az elmúlt kormányok áldásos tevékenységének köszönhetően a PPP-rendszert – mondta, hozzátéve, hogy e konstrukció juttatott padlóra több főiskolát és egyetemet. Megtudtuk azt is, hogy a keleti nyitás jegyében pénzzel támogatják az arról érkező fiatalok itthoni tanulmányait.

A beszámolóban Balog Zoltán „elfelejtette" megemlíteni a szakképzést és a felnőttképzést. Az előbbire kapott képviselői kérdéseket, s ezek során kifejtette, hogy a korábbi rendszerben 30 százalék – a hátrányos helyzetűek fele – morzsolódott le. Arra az ellenzéki felvetésre, hogy vissza kellene emelni a közismereti tárgyak oktatását a korábbi szintre, azt felelte, ha sikeres a közoktatási rendszer átalakítása, akkor a diákok az első nyolc osztályban elsajátítják azokat az ismereteket, amelyre lehet alapozni a szakképzést. Ez most nem így van: az Orbán-kormány annak ellenére csökkentette le a közismereti tartalmakat, hogy az alapkészségek hiányával érkeznek az általános iskolából a tanulók.

A humánminiszter reagált arra a szocialista kérésre, hogy fontolják meg a tankötelezettség korhatárának visszaállítását a korábbi 18 évre. – Akinek 16 éves koráig nem sikerül elvégeznie az általános iskolát, annak 18 éves korára sikerül? – kérdezett vissza. Nem hagyta a levegőben a választ: szerinte nem.

Ami a leendő államtitkárok személyét illeti: Balog Zoltán az arcán rejtélyes mosollyal csak annyit mondott, hogy „jobbak lesznek, mint az elődeik", pedig „ők is kiválóak voltak".

Balog Zoltán egy óra ötven percet áldozott a miniszteri meghallgatására. Ebben az időkeretben kifejtette a teljes köz- és felsőoktatásra, a kultúrára és a sportra vonatkozó elképzeléseit, valamint válaszolt a bizottsági tagok kérdéseire is.