Bajban a paksi bővítés: az új erőmű kiüti a régit

Most úgy tűnik, hogy a kormány nem mondott igazat, amikor letagadta a friss tanulmányok létezését: Jávorhoz a napokban olyan dokumentumokat juttattak el, amelyek bizonyítják, hogy rendelkezésre áll egy hatástanulmány, amelyet 2014-ben, vagyis a legfontosabb döntések meghozatalakor aktualizáltak. A dolgozatról az MVM (a paksi atomerőmű tulajdonosa) készített elemzést, amely a tanulmány súlyos hibáira és tartalmi ellentmondásaira hívja fel a figyelmet – egyebek között arra, hogy 2008-as, vagyis a válság előtti adatokra építve nem lehet 2014-ben relevánsan megítélni egy új atomerőmű megvalósíthatóságát.

Az MVM álláspontja szerint felül kell vizsgálni a bővítés piaci környezetét, mert nincs valószínűsége, hogy a 2007-2008-as piaci prognózisokban rögzített körülmények valaha is visszatérnek. Meg kell vizsgálni továbbá az új atomerőművi blokkok rendszerbe illeszthetőségét, mert fennáll a veszélye, hogy az új atomerőmű a régi, kevésbé rugalmasan szabályozható reaktorok meglévő kapacitását fogja kiszorítani a piacról. Az egyik szövegben konkrétan arról írnak, hogy az új blokkok belépésével a régi blokkok termelésének 30-35 százaléka kiszorul a rendszerből (főleg a ma is meglévő éjszakai áramfelesleg, illetve a villamos rendszer felvevőképességének korlátai miatt), és lesznek olyan időszakok, amikor a meglévő négy blokkból kettőnek vagy háromnak a működtetését is szüneteltetni kell – ami praktikusan azt jelenti, hogy az atomerőmű csak veszteségesen tud üzemelni.

De rosszul jár a két új blokk is: ott átlagosan 15-20 százaléknyi kényszerű kieséssel kell számolni rendszer-szabályozási okokból, ami illúzióvá teszi a tervekben szereplő 95 százalékos átlagos kihasználtságot. Az MVM elemzése sürgeti, hogy vizsgálják felül a költségterveket – mivel nem derül ki a tanulmányból, hogy pontosan milyen beruházásokat foglalnak magukban, és mikori árszinttel számolnak –, továbbá a megtérülési számításokat is, figyelemmel többek között olyan tényezőkre, mint hogy a szomszédos országok áramtermelőinek is exportgondjaik vannak, vagyis a paksi áram értékesítése is nehézségekbe ütközhet.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Egy másik dokumentum leírja, hogy hamis az állítás, amely szerint az új blokkok hőterhelése csak lokálisan jelentkezik a Dunában: a hőhatás a védett gemenci árteret is érinti majd, lenyúlik egészen a déli országhatárig, és nyaranta többször 30 fok fölé viszi majd a Duna vizének hőmérsékletét, tömeges pusztulást okozva a vízi élővilágban. Ezt csak az erőmű visszaterhelésével (részleges leállításával) lehet kivédeni, ami viszont szintén csökkenti a 95 százalékosra tervezett hatásfokot, azaz tovább nehezíti a beruházás megtérülését. Az anyag szerint nem lehet megoldani a hat reaktorblokk állandó, biztonságos és a környezeti feltételeknek is megfelelő hűtését a Duna vizére támaszkodva.

Jávor azt állítja: az elektronikus formában a blogjára is feltöltött dokumentumok egyértelművé teszik, hogy a kormány hamis adatokra alapozva nyomta át a parlamenten és a közvéleményen a bővítést: a mostanáig titkolt információk alapján a bővítés pénzügyi, rendszer-szabályozási, árampiaci és környezeti szempontból is megalapozatlan.