Legfontosabb feladat a tanszabadság teljes helyreállítása, tehát az intézmények oktatási autonómiájának megteremtése, valamint a Klik azonnali felszámolása – jelentette ki Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom vezetője a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) Jövőnk záloga: az oktatás címen meghirdetett tanácskozásán szombaton.

A SZEF Akadémia negyedik fórumán egyebek mellett arra keresték a választ, hogy miként alakult a magyar közoktatás tényleges kimenő teljesítménye az elmúlt időszakban – tehát mennyire felkészült fiatalokat bocsátottak ki –, mi következik ebből, s lehetséges-e nemzeti konszenzus az oktatáspolitika céljait és az intézményrendszer működését illetően.

A „neokommunista diktatúra" tudatosan silányítja a közoktatást – állította Bokros –, tehát gyámoltalan és tudatlan alattvalók „kitenyésztésében" érdekelt, nem kiművelt és önálló gondolkodásra képes emberfők újratermelésében. Szerinte változásra van szükség, és meg kell teremteni a közoktatásban is a versenyt: működtethessenek iskolát az önkormányzatok, egyházak és alapítványok is, az állam dolga pedig csak az lehet, hogy fejkvóta alapján, a személyi jövedelemadó bizonyos hányadának visszaosztása révén finanszírozza a rendszert.

„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, /Most gyertek szabad mellű örömök /S pusztuljatok bilincses iskolák" – idézte Adyt és egyben a hazai közoktatás történetét Trencsényi László oktatáskutató. Utalt ugyanakkor arra, hogy Comenius, mint „migráns" – akit 1641-ben Angliába, majd Svédországba hívtak, hogy közreműködjön az oktatásügyi reformok végrehajtásában – egykor Sárospatakon taníthatott. Szerinte egyébként az önkormányzatok által fenntartott iskolák biztosították a tanszabadságot.

A közoktatás 1985-ig direkt pártirányítás alatt állt, miközben 2011-re sikerült visszatérni az államosított köznevelés koncepciójához – fogalmazott Szüdi János oktatási szakértő. Ma viszont szó sem lehet tanszabadságról, mert a művelődéshez való jogot az állam az alaptörvény szerint „az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja". Úgy látja, a nem nyitott államok halálra vannak ítélve, mert nem képesek azt a műveltségi szinte biztosítani, amely szükséges ahhoz, hogy a fiatalok megfelelő munkahelyet találjanak.

Nahalka István egyetemi oktató arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hálózat a tanszabadságért mozgalom már 2011-ben tiltakozott a rendszer átalakítása ellen. De ennyien még soha nem fogtak össze a változás érdekében, mint most – mondta. Szerinte kérdéses azonban, hogy a kormány valódi tárgyalópartnereknek tekinti-e az érintetteket.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke ugyancsak emlékeztetett rá, hogy az érdekképviselet szintén fellépett a változásokkal szemben, ám – miközben akkor igen sokan utcára vonultak – kevés sikerrel. Jelezte, hogy négy éve harcolnak azért, ami most kirobbant. Hiába törtek azonban át egy falat, mert egyelőre csak egy másik cellába jutottak.

Földiák András SZEF-elnök a tanácskozás után kérdésünkre elmondta: a konföderáció kész szerepet vállalni abban, hogy a közoktatás helyzete kapcsán folyó vitát konstruktív mederbe terelje. Álláspontja: önfejűen és érdemi egyeztetés nélkül egyetlen kormány sem tudja átszabni a világot, s a hatalomnak fel kell ismernie, hogy a torz, elhibázott lépések sorozata nem vezet sehová.

Amikor egy szűk politikai kör akar mindent meghatározni, az szükségszerűen kudarcra van ítélve – jelentette ki Földiák. Úgy véli, ezt előbb-utóbb a Fidesz is tudomásul veszi, és lehetőség nyílik arra, hogy a közoktatás helyzetéről érdemi tárgyalásokat folytassanak. A kormány egyébként a véleménye szerint látja már, hogy zsákutcába lavírozta magát, és készséget mutat a rendszer átalakítására, de azt, hogy hibázott – mondta az érdekvédő –, soha nem fogja beismerni.