Jóval a tényleges kiszivárogtatás előtt nyilvánosságra kerülhetett volna az őszödi beszéd, legalábbis ezt állítja Vörös T. Károly. A Népszabadság korábbi főszerkesztője előbb az ATV-nek nyilatkozva, majd lapunknak is megerősítette, hogy az őszödi beszéd májusi elhangzása után közvetlenül telefonon kereste meg Gál J. Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, és azt mondta az akkori főszerkesztőnek: „a 'főnök' nagyon jó beszédet mondott!”.

Vörös T. Károly lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy azt kérte az államtitkártól: küldjék el neki a szöveget, amelyet majd kellő szerkesztés után – amennyiben arra valóban érdemes – közölni fognak. „Tettem egy ajánlatot, de nem kaptam rá választ. Ebben maradtunk, azóta Gál J. Zoltánnal nem beszéltem. Azóta sem hívtak vissza. Amikor szeptemberben kibukott a beszéd, ezt a hónapokkal korábbi eseményt el is mondtam, még Gyurcsánynak is. Mindez azt jelenti, hogy 2006 májusa után felvetődött, hogy azonnal nyilvánosságra kerüljön az anyag. Személyes véleményem szerint ez utóbbi lett volna a helyes, sőt, a leghelyesebb az lett volna, ha mindezt a Parlamentben mondja el a miniszterelnök!” – fogalmazott megkeresésünkre a Népszabadság korábbi főszerkesztője.

Megkerestük az ügyben Gál J. Zoltánt is, hogy megtudjuk: miért ajánlották fel a Népszabadságnak a szöveget, és végül miért álltak el mégis ettől a fajta közléstől, de a volt államtitkár nem kívánt lapunknak nyilatkozni az ügyben. Mint ismert, a most közzétett nemzetbiztonsági részjelentések – és Gyurcsány Ferenc hasonló tartalmú közlése – szerint is a Miniszterelnöki Hivatalban lévő kazettáról másolhatták azokat a felvételeket, amelyeket végül – a nyilvánosságra került adatok szerint a Fidesz hathatós közreműködésével – eljuttattak a sajtóhoz. Az már korábban is tudható volt, hogy az MSZP frakcióülésén elhangzottakat hivatalból rögzítették: a két kazetta egyike Bútor Klára pártigazgatónál, a másik Gál J. Zoltán irodájában, a MeH-ben volt. Ez utóbbival kapcsolatban Gál J. az atv.hu hírportálnak nyilatkozva azt mondta: a kikerült kazetta nem azonos azzal, ami nála, a Miniszterelnöki Hivatalban volt. Tény, hogy korábban Gál J. arra hivatkozott: a sajtóhoz kikerült felvételeken olyan részletek is voltak, amelyek a MeH-másolaton nem szerepeltek.

A beszéd kapcsán további érdekesség, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az őszödi szöveg kikerülése előtt két nappal egy „Haladás vs. maradás” című publicisztikát küldött a Népszabadságnak, amely betördelés után éppen a kiszivárogtatás másnapján jelent volna, és jelent is meg. „Az írást szeptember 15-én, péntek délután adta át Gyurcsány Ferenc a szerkesztőségnek. Azt követően, hogy a nap során nyilvánosságra kerültek a májusi beszédről készült hangfelvételek, felajánlottuk a cikk kiegészítésének lehetőségét, amivel azonban a miniszterelnök nem kívánt élni” – közölték akkor a kormányfői publicisztika végén. A „Haladás vs. maradás” című dolgozatban egyébként Gyurcsány Ferenc éppen arról ír, amit az őszödi frakcióülésen is – némileg szabatosabban – elmondott. „Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt (…) Magyarországon olyan új politikára van szükség, amely a nemzeti radikalizmus – Kelet-Közép-Európában hagyományosan erős – szirénhangjának ellenállva a nemzeti progresszió, a haza és a haladás ügyének együttes útját választja. (…) Az elmúlt bő évtizedben a magyar baloldal saját politikájában nem kevés megtorpanás és balkanyar után végre egyensúlyt talált a nemzet és a progresszió, a „haza és haladás” ügye között. Ezzel szemben a magyar jobboldalon progresszív nemzeti válaszok helyett egyre inkább nemzeti radikális válaszok születtek – és születnek ma is” – írta többek között Gyurcsány a nemzeti progresszió fontossága mellett. Kifejtette a véleményét arról is, hogy az elmúlt években „az akarat mítosza felülírta a racionalitást”. Többek között azt (is) írta, hogy a jobboldalt leváltani igyekvő, majd választásokat megnyerő baloldal nem tudott ellenállni a kísértésnek. „2002-ben kormányra kerülve ugyan helyreállította a demokratikus normákat és gyakorlatot, de képtelen volt progresszív egyensúlyt teremteni az általa is feltüzelt szociális elvárások és a világ által diktált gazdasági versenyképességi kihívások között. Magyarország – a teljes politikai elit asszisztálásával, sőt, tevékeny közreműködésével – fenntarthatatlan pályára tévedt (…) Miközben a költségvetés egyensúlyának visszaállítása érdekében gyors lépésekre van szükség, ezzel együtt pedig a magyar nemzetgazdaság fenntartható növekedése érdekében tartós eredményt hozó intézkedéseket kell hozni, (Új Egyensúly-program, konvergenciaprogram), hazánk előtt modern kori történelmének legnagyobb fejlesztési lehetősége áll. Mintegy 8000 milliárd forintnyi uniós forrást vehetünk igénybe egy gazdagabb lehetőségeket biztosító Magyarország megteremtéséhez. (…)” – fogalmazott Gyurcsány a cikkben, de hozzátette azt is: „a progresszív politikai erőket a reformokkal szembeni társadalmi tartózkodás vagy elutasítás arra készteti, hogy a mély strukturális átalakításokat gyorsan, lehetőleg a rendelkezésre álló idő (kormányzati ciklus) első felében véghezvigyék.” Így azonban – tette hozzá – a társadalom „találkozása” az egyensúlyteremtő lépésekkel és reformintézkedésekkel könnyen válhat „megrázóvá”, sokkszerűvé, ami a radikalizmus irracionális és irreális politikája iránti fogékonyságot és hiszékenységet erősíti – ha csak időlegesen is. „(...) Magyarországnak a felelős, reform- és fejlesztéspárti politika, illetve a tegnapot konzerválni akaró, a hatalomért a fejlődés lehetőségét is eljátszani képes alternatíva között kell választania. De ez már nem október elseje, hanem a következő hónapok és évek tétje” – írta többek között az őszödi beszéd kiszivárogtatása előtt írt, de utána megjelent publicisztikájában Gyurcsány Ferenc.