A kormány év elején meghirdette konszolidációs politikáját, amely elsődlegesen az aktuális gazdasági problémákra való reagálást jelentette. Az eltelt pár hónap alapján a Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy valójában milyen változásokat is hozott a meghirdetett politikai stílusváltás. A konszolidációs politikának több eleme van egyszerre jelen, amely elemek akár egymástól függetlenül is képesek lehetnek működni. A mostani kormányzat szempontjából a gazdaság, a társadalom, a külpolitika, illetve a politikai ellenfelekhez való viszony alapján érdemes áttekinteni, hogy történtek-e, és ha igen, akkor milyen irányú változások az elmúlt fél év során.

Az intézet szerint a gazdaság tekintetében nem sokat tisztult a kép. A decemberi végi, január eleji látványos forintgyengülés és a magyar kockázati felár növekedése azt erőszakolta ki a kabinetből, hogy meghirdesse a nemzetközi befektetők felé a békülés politikáját.

Ennek eleme volt, hogy a piacok megnyugtatása érdekében az IMF-fel ismét felvette a kapcsolatot a kabinet, és például a német és a francia befektetőkkel több körben is találkoztak a kormány tagjai, hogy ismét visszacsábítsák őket Magyarországra. De ezt a folyamatot erősítette az is, hogy a Bankszövetséggel megállapodást kötöttek, amelyben lényegében kimondták, hogy az egyoldalú kormányzati lépésektől eláll a kabinet, és konszenzusra épülő gazdaságpolitikára tettek ígéretet.

Újabb államosítások?

A konszolidációs politika két ágon is megtörni látszik, véli a Policy Agenda. Az egyik a telefonadó, valamint a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének a módja. A másik pedig a múlt héten elindított gazdasági konzultáció kapcsán megfogalmazott kérdések, illetve az ezekből kiolvasható szándék, mely szerint újabb államosításokra is sor kerülhet a közeljövőben a közműszolgáltatások terén.

Mindkét esemény arra utal, hogy a kabinet a népszerűségének megőrzése érdekében, és a költségvetési lyukak betömködése miatt visszafordult a gazdasági konszolidáció útján. Mindezt úgy, hogy az IMF-tárgyalások gyors befejezésének esélyét sem kínálja fel egyelőre a gazdaság megnyugtatására.

A konszolidációs politika másik fontos eleme lehetne a társadalom számára egy szerethető, hibák kijavítására képes kormányzati arculat megjelenítése. Akár az oktatási rendszer, akár a nyugdíjrendszer (benne főként a rokkantnyugdíj rendszere) átalakítása kapcsán számtalan érdeksérelem érte a társadalmat. Egy kormányzati ciklus közepén, amikor a tervezett változtatások döntő többségén túlesett az aktuális kormány, olyan kormányzati szerepre lenne szükség, amely korrigálja a gyors változtatások során keletkezett hibákat, esetleg néhány társadalmi csoportnak engedményeket tesz.

A megkopott image

A Policy Agenda úgy látja, a kormánypárti frakciókban láthatólag komoly igény (például a KRESZ büntetési tételeinek mérséklése) van arra, hogy a kormány által okozott jogalkotási „túlkapásokat” orvosolja, de erre eddig a kabinet nem mutatott komoly fogadókészséget.

Rogán Antal, a Fidesz új frakcióvezetője megerősítette, hogy a következő időszakban olyan ügyek, jogalkotási anomáliák megoldása fele szeretne nyitni a kormánypárti képviselőcsoport, amelyek valójában kis ügyek, de mégis megnehezítik a hétköznapokat az emberek számára. Érdekes, hogy ez a stratégia 2008 körül az akkori MSZP-frakcióban is előkerült, így próbálták meg visszaszerezni a népszerűségüket.

A kormány az elmúlt két év stílusának és intézkedéseinek „köszönhetően” folyamatosan rontotta a nemzetközi megítélését. Ezt a problémát itthon választott politikai karakterként (kuruc ellenállás) mutatják be, miközben külföldön láthatólag mindent megpróbálnak a megkopott image visszaállítására. Erre szolgál a nagyköveteink aktivitásának fokozása, a kommunikációs célú amerikai körutak, nemzetközi ügynökségek alkalmazása.

Ugyanakkor, mivel eddigi politikai stílusán nem kíván változtatni a kabinet, ezért tartalmi értelemben nem tud kitörni abból a helyzetből, amibe sodorta magát. Ezen a téren a szomszédos országokkal sem látszik a konszolidáció, sőt a szlovák kormánnyal már korábban, az utóbbi hetekben pedig a román kormánnyal is kiéleződött a viszony.

Elmaradt a konszolidáció

Az elemzés szerint a kormány konszolidációs politikájának eleme lehetne az apróbb, gesztus értékű engedmények megtétele a belpolitikai ellenfeleik felé. Ebbe a körbe nemcsak az ellenzéki pártokat érti a Policy Agenda, hanem a civil szervezetek és az érdekképviseletek egy jelentős részét is. Várható volt, hogy a parlamenti ellenzék felé látványos gesztuspolitikát nem fog folytatni a kormányoldal, de meglepő módon nem használta ki azt a lehetőséget sem, hogy némely kérdésben a civil szervezetekkel együttműködve hozzon meg döntéseket. Ezzel tovább erősítette azt a korábban kialakult karaktert, mely szerint a kabinet nem tud és nem is akar senkivel konzultálni, döntéseibe senkinek sem enged beleszólást.

Összességében a Policy Agenda által vizsgált négy szegmensből eddig egyikben sem valósult meg a politikai konszolidáció. A mostani kormányzati személycserék ugyanakkor azt jelzik, hogy mégsem tett le a kabinet a konszolidációról, hiszen olyan frakcióvezetőt választottak Rogán Antal személyében, aki várhatóan nem folytatja a Lázár János által gyakorolt „erőpolitizálást”.

A mérsékelt hangvételű Varga Mihály pozicionálása pedig pozitív üzenettel bír a gazdaság és a külföldi partnerek számára, esetében az a kérdés, hogy ehhez mekkora mandátumot kap a miniszterelnöktől. A korábbi miniszterelnöki szóvivő más pozícióba való áthelyezése pedig az eddigi radikális kommunikációs stílust mérsékelheti. Ezek a személycserék és karakterváltások persze csak akkor eredményezhetnek érdemi váltást, ha majd ezen törekvés a valódi döntésekben is meg tud jelenni.