Tavaly augusztus 29-én, az MSZP és az Együtt-PM által tető alá hozott koordinált indulásra vonatkozó megállapodás aláírásakor a Political Capital azt írta: „nem a mai megállapodás az ellenzék legnagyobb problémája, hanem az elmúlt csaknem egy év nyilvánosság előtt folytatott imázsromboló egyezkedése”.

Az azóta eltelt időszakban is a megállapodás kényszere bénította a baloldalt, most pedig mindössze három hónapjuk maradt az új, kibővített együttműködés tartalommal való feltöltésére – figyelmeztet legfrissebb elemzésében László Róbert választási szakértő.

Bár a nyárvégi megállapodás az akkori erőviszonyok mellett racionális döntésnek tűnt, az azt követő hónapokban az Együtt-PM támogatottsága a teljes népesség körében az ötszázalékos küszöb környékére esett vissza, míg ezzel párhuzamosan a DK-é majdnem ugyanilyen szintre emelkedett.

Gyurcsány Ferenc pártját be lehetett volna ugyan venni az ellenzéki együttműködésbe koordinált indulás mellett is, azonban a megosztott ellenzéket számos ponton sújtó új választási rendszerben vállalhatatlan kockázatot jelentett, hogy két párt is a bejutási küszöb környékén egyensúlyoz. Bármelyikük reked kívül, az a baloldali ellenzék utolsó győzelmi esélyét is elvette volna – véli a szakértő.

László Róbert a korábbi elemzésében már jelezte: ha a DK-nak sikerül megugrania az ötszázalékos küszöböt, az egyéni jelöltekre leadott töredék- és a listás szavazatok is hasznosulnak. Könnyen előfordulhatna ugyanakkor, hogy számos kerületben a Gyurcsányék jelöltjeire leadott szavazatok hiányoznak az MSZP vagy az Együtt-PM egyéni győzelméhez.

Az ellenzék szempontjából még rosszabb lenne a helyzet, amennyiben a DK támogatottsága öt százalék alatt maradna, mert akkor az egyéni jelöltekre leadott és a listás szavazatok is elvesznek. Ekkor is megeshet, hogy a DK jelöltjeire leadott voksok hiányoznának a baloldali aspiráns győzelméhez.

Kényszer szülte egyezség 

Ez a kényszer szülte a közös jelöltekre és a közös listára épülő indulásról szóló, utolsó pillanatban született megállapodást, amely mellett legalább az elvesző szavazatok kockázatát sikerült kiiktatni – hangsúlyozza László Róbert. A kormánnyal elégedetlen, elkötelezetlen, a Jobbikot elutasító választók viszont szerinte a korábbinál nagyobb gondban vannak: vagy behúzzák az ikszet az egész baloldali csomag mellé, vagy nem szavaznak, esetleg az LMP-t vagy valamelyik kis pártot támogatják. A szakértő úgy látja, a választást ez a bizonytalan tömeg döntheti el.

Az együttműködési keret új, a kihívás viszont László Róbert szerint a régi: a hosszú ideje csak magával foglalkozó ellenzék képes-e alig három hónap alatt legalább egymillió új választóval elhitetni, hogy az ő kezükben Magyarország jobban teljesítene.

Egyelőre nem tudni, hogy ez sikerül-e, így a szakértő csak azt számolgathatja, hogy különböző forgatókönyvek szerint hány listás hely juthat a pártoknak. Ez azért érdekes, mert közös lista esetén az együttműködésben részt vevő szervezetek akkor állíthatnak önálló frakciót, ha legalább öt mandátumhoz jutnak.

László Róbert elemzéséből kiderül: egyéni választókerületi győzelem nélkül erre az országos listás helyek elosztásáról kedden nyilvánosságra hozott megállapodás szerint – a közvélemény-kutatási adatok alapján – csak az MSZP-nek van esélye.

A szakértő egyébként abból indult ki, hogy a részvételi arány hatvan százalék körül alakul, s a választáson háromszázezer külhoni magyar vesz részt, akik mindannyian a Fideszre szavaznak. Ez vélhetően nem így lesz, de szándékosan a baloldal számára legrosszabb forgatókönyvvel számol, hogy kiderüljön, melyek a biztosan befutó listás helyek. Kiindulási pontnak tekinti ugyanakkor, hogy a Jobbik a szavazatok 15 százalékát kapja. 

Kinek lesz önálló frakciója?

Az első forgatókönyv szerint az LMP öt és fél százalékos támogatottság mellett bejut a parlamentbe. Ebben az esetben az ellenzék a közös listáról a pillanatnyi erőviszonyok mellett – a biztos szavazó pártválasztók valamivel több mint ötven százaléka a Fideszre, nagyjából 30-35 százaléka valamelyik balliberális pártra voksolna – reálisan 31-33 mandátumot szerezhet.

Ilyen szcenárió mellett szinte biztosan csak az MSZP alakíthatna önálló frakciót, mert a listáról a DK-nak és az Együtt-PM-nek is csak három-három képviselői hely jutna. Ha persze néhány egyéni körzetben nyerni tudnának, más lehet a helyzet.

Bajnai Gordon és Szabó Tímea mellett legfeljebb a 16. helyre kerülő Együtt-PM-es jelölt tekinthető biztos befutónak, a 36. helyezett esetleg izgulhat, a 48-49. pedig csak a pártszövetség – elsősorban a listán előkelőbb helyen szereplő MSZP-s jelöltek – egyéni győzelmében bízhat, mert akkor előbbre kerülnek a sorban – véli László Róbert.

Hasonló a helyzet a DK-val: Gyurcsány Ferenc mellett a 19. és a 26. helyezett bejut, a 39. és a 45. jelölt sorsa viszont már bizonytalan. Ugyanakkor a Liberálisok közül csak a negyedik helyet megszerző Fodor Gábor jut mandátumhoz, az 56. és 58. helyre szorult párttársainak kizárólag fölényes ellenzéki győzelem esetén van esélye.

A helyzet alapvetően akkor sem változik, ha az LMP nem jut be a parlamentbe, de a szakértő erre is készített számítást. Amennyiben ez történik, az ellenzéki közös listáról az összefogás résztvevői ugyanazon szavazatarány mellett egy-két mandátummal többet szerezhetnek meg.

László Róbert elemzéséből kiderül az is: ahhoz, hogy a listás mandátumok alapján az MSZP mellett a DK és az Együtt-PM is biztosan önálló frakciót alakíthasson, a szövetségnek ötven százalékhoz közelítő szavazatarányt kellene elérnie. Ebben az esetben viszont a listán szereplő jelöltek közül többen egyéni körzetben is nyernének, így az utánuk következők előbbre léphetnének, tehát a frakcióalakításhoz minimálisan szükséges ötnél többen szerezhetnének mandátumot.