„Szomorúak vagyunk” – tudatja közleményében az Eötvös Károly Intézet. „Nem léhaság vagy humor, a megrendülés szólal meg ebben az egyszerű kijelentő mondatban” – fogalmaznak, idézve az intézet tíz éve megfogalmazott küldetésnyilatkozatát. A szerint az „elkötelezett az alkotmányosság, a demokratikus jogállam és az egyéni jogok szabadelvű felfogása mellett (…), a tizenkilencedik századi magyar liberalizmus, a huszadik századi demokratikus magyar progresszió, valamint a köztársasági alkotmányt létrehozó alkotmányozó folyamat hagyományát kívánja folytatni és erősíteni névadójához méltóan a liberális demokrácia eszméi melletti elvi kiállást.”

Most 2013. április 2-án pedig „jó okkal szomorkodunk” – írják. Az intézet szerint vannak a világban „sikerült és kevésbé sikerült alkotmányszövegek, utóbbiakat az alkotmányos élet rendszerint valamiképp használhatóvá formálja”. 

A mai napon hatályba lépő negyedik módosítás következtében viszont úgy látják, „az alaptörvény a mondatok olyan önellentmondó halmazává lett, amely miatt ez a textus a továbbiakban alkotmánynak már nem nevezhető. Ha voltak is illúziók, aligha reménykedhet már abban a közösség, hogy az alkotmányos kultúra ezt az alaptörvényt valaha áthatja, értelmessé teszi”.

„Személyes levélben hívtuk fel a döntéshozók, az országgyűlési képviselők figyelmét arra, hogy igen szavazatuk az alkotmányos élet zűrzavarához, olyan önkényes értelmezésekhez vezet el, amelyeknek adott esetben ők maguk is kárvallottjai lehetnek” – emlékeztet korábbi lépésére az intézet. 

A politikusok azonban nem figyeltek erre, ezért az intézet a mai napra lekapcsolja honlapját (http://www.ekint.org). Ott „tanulságul és riasztó monumentumként egyetlen dokumentum érhető el: az alaptörvény hatályos és módosulásait korrektúrajelekkel láthatóvá tett szövege. Ez a szöveg, az így feltáruló rétegeivel, az azt létrehozó rendszernek magának tart tükröt” – olvasható az intézet közleményében.