Azonban a dokumentumokból az is egyértelműen kiderül, hogy a beszélgetés fő témája sem elsősorban a rendőri korrupció volt, noha eredetileg Portik azért kért találkozót egy közvetítőn keresztül Szilvásy György akkori titokminisztertől. Laborc az ő döntése nyomán azért találkozott Portikkal, hogy korrupt rendőrökről adjon neki információkat. 

Ténylegesen az történt, hogy Portik egész egyszerűen felajánlkozott az NBH főigazgatójának, mert – így fogalmazott – „ő jól elvan a baloldallal”, egyebekben pedig „a jobboldali rendőrség” szűnni nem akaró támadásának van kitéve, amelyet 2008-ban is még mindig – a név itt törölve, de a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül – Pintér Sándor irányít, akinek fixa ideája, hogy ő, mármint Portik sok „baloldali dolgot” tud, illetve összefüggésbe hozza őt a ’98-as választások előtti eseményekkel (értsd: robbantásokkal, leszámolásokkal – a szerk).

A nyílttá tett iratokból kiderült: dokumentáltan előbb 2008. június 23-án, majd három nappal később találkozott Portik és Laborc. A titkosszolgálatnál az első találkozó a Vadrózsa, a második a Menza fedőnevet kapta. A titkosszolgálat mindkét találkozót rögzítette. 

Bár a hangfelvételek tanúsága szerint mindkét esemény után felvetődött Laborcban és munkatársában, hogy a Portiktól hallottak feldolgozására külön csoportot kellene létrehozni, a beszélgetéseknek mégsem lett utóélete. A hanganyagot tartalmazó Cd-ket 2012-ben, a találkozók éttermi számlái mellett találta meg az utódszervezet, az Alkotmányvédelmi Hivatal belső vizsgálata. Vagyis Laborcék aktát nem nyitottak, a főigazgató által a találkozók után még fontosnak tartott külön csoport, amely a Portik által elmondottakat lett volna hivatott tisztázni, sosem állt fel. 

Annak ellenére sem, hogy a találkozó után a titkosszolgálat vezetője és munkatársa „hallhatóan” tisztában voltak azzal, ki Portik Tamás, milyen szempontok és megfontolások mozgathatják.

„Érdekes figura, ez a Tamás gyerek” – fogalmazott Laborc munkatársa, miután elváltak Portiktól és kísérőjétől, aki a találkozót összehozta. „Figyelj, ő nagyon pontosan tudja, ha a másik oldal győz, neki annyi” – vágta rá Laborc. Később a két NBH-s arról beszélgetett, jó volna azért tudni, mit csinált Portik abban a tíz évben, amikor (állítólag) külföldön bujkált. 

Laborc a Los Angeles-i magyar maffia tagjainak hazatéréséhez hasonlította Portik visszatérését. (A rendszerváltozáskor az FBI néhány hónap alatt a Los Angeles-i magyar maffia néven ismert bűnszervezet szinte valamennyi tagját „hazazavarta” anélkül, hogy erről a magyar hatóságokat időben értesítette volna, hogy azok felkészülhessenek a hazaiaknál sokkal dörzsöltebb, tapasztaltabb, itthon akkor még nem ismert módszerekkel dolgozó kőkemény bűnözők fogadására – a szerk.) Laborc – a szövegkörnyezetből ítélve egyértelműen Portikra utalva – úgy fogalmazott „...ez ugyanaz a sztori, a második generációt is megcsináltuk..., megvan a feladatunk végeredményben”. Csak találgatni lehet, mire gondolhatott, de az biztos, hogy a feladatukat nem végezték el. El sem kezdték.

A találkozón kevés szó esett annak eredeti céljáról, a rendőri korrupció leleplezéséről. Portik – és ezt a hangfelvételt eredetiben végighallgató szakemberek is megerősítik – kizárólag azokról a rendőrökről beszélt törvénytelen eszközöket is használó korrupt zsarukként, akik rá, illetve az őt érintő ügyekben nyomoztak. Amikor szóba került valamely korrupt ügyész és korrupt bíró neve is, Laborc „hallhatóan” nem lepődött meg, vagy csak jól álcázta. Ám amikor Portik Tamás az alvilággal összejátszó, szívességért (hamis vallomásért) szívességet adó rendőrökről beszélt – akik például fontos bizonyítékokat nem tárnak a bíró elé, így akadályozzák meg az őket segítő bűnözők letartóztatását –, a főigazgató több esetben tett olyan kijelentést, hogy az információk egybeesnek az ő értesüléseikkel.

Portik felajánlotta az érdekeltségébe tartozó internetes felületeket (az erős túlzásnak tűnő) kétmillió regisztrált taggal és a napi 400-500 ezer látogatóval annak érdekében, hogy segítse az MSZP választási győzelmét. (Az asztaltársaság több tagja, köztük Portik és a közvetítő sem tartotta elképzelhetetlennek 2008 nyarán az MSZP 2010-es választási győzelmét – a szerk.)

– Nekünk az lenne a dolgunk – mondta Portik –, hogy erősítsük meg a (név kihúzva) miniszterelnök urat a székében, vagy magában legalább az MSZP-t.

Portik arról is beszélt, hogy soha senkinek nem volt abból problémája, hogy bizonyos embereknek ő vitte a pénzt személyesen. Mármint: MSZP-seknek. De ezt soha nem tudta meg senki. „Persze szeretnék szerény maradni, de azt gondolom, hogy egyféle biztonságot ad. Nem? De ezt csak én úgy gondolom. De mindegy. A jobboldali rendőrség az mindig a céltáblájára tűzött, hogy én vagyok a fő bűnös”, mondta, amire Laborc Sándor előbb egy „ühümmel” reagált, majd azt mondta: „gondolom azért, ... hát lehet, hogy oda is kellett volna adni egy kis pénzt és akkor...”, mire Portik közbevágott: „de én nem oda akartam”.

A beszélgetés során szóba kerül számos bűncselekmény, a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai merénylet és más esetek, amelyekhez talán Portiknak is köze lehetett. Az egy idő után már kissé filozofálgatásba is át-átcsapó beszélgetés végén Laborc megjegyezte: „Engem most az érdekelne igazából, megmondom férfiasan, hogy a médiának az a szelete, amelyik igazságosztóként most próbál tündökölni, hogy miért, milyen indíttatásból, milyen pénzből, milyen ígéretek alapján próbálják szerezni a jó pontokat bizonyos embereknél, és teljesen félrevezetni az országot”. Portik erre nem reagált, a többiek ragozták még egy ideig a témát. Ő amikor megszólalt, újfent a Nemzeti Nyomozó Iroda és bizonyos bűnözői körök összefonódásáról beszélt.

Később Laborc azt mondta: őt egyelőre „azok a pici pillanatok érdekelnék, amikor kiosztotta a különböző politikusoknak a napi adagot...”

Három nappal később Portik lelkesen ment a találkozóra, amelyen csakúgy mint az elsőn, a rendőri korrupció alig-alig került szóba. Laborc arra kereste a megoldást, hogy a Cég információit Portik miképpen tudná kiegészíteni. „...Tehát bennünket alapvetően az érdekel, az a felület, ahol politikusok, bírók, ügyészek, valamilyen módon befolyásolva vannak”.

Miután Laborc elmondta, hogy a minisztere szabad kezet adott neki, nincsenek tabuk, és hogy a szolgálat nem abban érdekelt, hogy az információkat bespájzolja, Portik így folytatta: „Én mindenben, mindenben, amit önök mondanak, ön bármit, százötven százalékig elhatároztam, régóta ez a lelkem, meg a szívem... Nem hiszem, hogy tudnak olyat kérni, amit tennék meg...”, mondta Portik, amire Laborc így felelt: „Jó. Bármi, ami, ami viszonylag gyorsan fogható és körbejárható, az jó. Tehát úgy kellene valamilyen módon kezelni. Ez bármelyik felület, tehát érdekes az, amikor, amikor megpróbálja befolyásolni a döntéshozókat, ez a kábítószerrel,.... bármivel, médiafelülettel, akár kupiba elvinni, stb., stb., tehát ez, ez minden olyan, minden ilyen dolog, ez érdekes, és bárkire...”

Portik lelkesedik: „Én magamtól is gondolom, hogy csinálhatok ilyet a későbbiekben, mert kuplerájban is érdekelt vagyok. Konkrétan magam is megoldhatom? (...) Készüljön-e felvétel, például”.

„Hát, szerintem ez egy jó megoldás”, mondta Laborc, és mindannyian nevettek.

Mindenki vizsgálná a történtek hátterét és az összefonódásokat

Az elmúlt húsz év legnagyobb politikai botrányának nevezte a Fidesz kommunikációs igazgatója a Portik–Laborc-találkozót, s az ott elhangzottakat.

Kocsis Máté budapesti sajtótájékoztatóján rámutatott: ami történt, bizonyíték arra, hogy a baloldali kormányok akár az ördöggel is képesek cimborálni hatalmuk megtartása érdekében. Kocsis elmondta, hogy szakértők vizsgálják, Laborc milyen bűncselekményeket követett el a találkozóval összefüggésben, illetve magukon a találkozókon, és adott esetben megteszik a szükséges jogi lépéseket. Épp ezért a botrány nem ért véget, szerinte az ügy inkább még csak most kezdődik.

Megdöbbentőnek nevezte az MSZP elnöke a Portik Tamás és Laborc Sándor közötti találkozón elhangzottakat. Mesterházy Attila újságírók előtt úgy fogalmazott: elfogadhatatlan, hogy bárki politikai céljai érdekében próbálja felhasználni a titkosszolgálatokat, vagy hogy bűnözőket biztasson ellenfelei lejáratására. Hozzátette: elképzelhetetlen, hogy az MSZP ilyen eszközökhöz nyúljon, bárkit erre bátorítson, vagy akár csak olyan érzetet keltsen, amely miatt bárki úgy gondolhatja, ez segítséget jelent a szocialistáknak. „A titkosszolgálatokat – szerinte – nagyon messze kell tartani a pártpolitikától”.

Szilvásy György volt titokminiszter a Klubrádióban úgy fogalmazott: politikai célokra akarnak felhasználni olyan dokumentumokat, amelyek hitelességére semmiféle bizonyíték nincs. Leszögezte, hogy Laborc Sándornak soha nem volt felhatalmazása arra, hogy az ellenzék besározásáról tárgyaljon egy bűnözővel. Szerinte, ha ilyet csinált volna a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatója, nyilván nem dokumentálta volna, emellett a történelmi tények is arra utalnak, hogy ilyen tevékenység nem folyt.

Jávor Benedek bejelentette: a Párbeszéd Magyarországért rendkívüli parlamenti ülés összehívását kezdeményezi a történtek kivizsgálására. Szerinte ebben a kérdésben csak a nulla tolerancia elfogadható, és fel kell tárni, hogy az elmúlt 23 évben miképpen fonódott össze az alvilág a titkosszolgálatokkal, illetve a a politikával.

Később az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért választási szövetség közös közleményben reagált Kocsis Máté „sejtetéseire”. Mint írták, „a válságkezelő kormány időszakában Laborc Sándornak már nem volt alkalma politikai befolyásával visszaélni, hiszen éppen Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején távolították el hivatalából. Bár a sajtóban ma napvilágot látott konkrét esetről a miniszterelnöknek nem volt tudomása, a most nyilvánosságra került leiratok utólag is igazolják, hogy Bajnai Gordon helyesen döntött, amikor megvált Laborc Sándortól, az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatójától”.

Mile Lajos (LMP), a Nemzetbiztonsági Bizottság független tagja, aki már tavaly kezdeményezte, hogy a testület alakítson tényfeltáró munkacsoportot a Laborc–Portik-találkozó hátterének és általában az alvilág és a titkosszolgálatok összefonódásának tisztázására, azt mondta: az eljárás ma is indokolt volna. Javaslatát korábban a kormánytöbbség előbb támogatta, majd – azt idő előttinek tartva – leszavazta.