– Miért éppen a tiszti főorvoshoz fordultak?
– Mert a jogászaink azt javasolták, hogy a tervezett munkabeszüntetés nulladik lépéseként, mielőtt ez ügyben a bírósághoz fordulunk, kérdezzük meg a szakmai hatóságot a még elégséges szolgáltatásokról. 2010 előtt több sztrájk is volt a magyar egészségügyben, azóta viszont megváltoztak a szabályok. A hatályos sztrájktörvény szerint csak úgy lehet meghirdetni a munkabeszüntetést, ha a még elégséges szolgáltatás mértékéről már megállapodtunk. Ezért is gondoltunk arra, hogy a szakmai felügyeletet ellátó hatósághoz fordulunk.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Mire föl szervezne sztrájkot? Folyton arról hallani, hogy az egészségügyben soha nem látott béremelésre készül a kormány. Kevés az ápolónőknek ígért több tízezer forint és az orvosok idei 107 ezer és a jövő évi plusz 100 ezer forintos havi többlete?
– Az orvosok esetében a következő évre tervezett emelés elfogadható, bár nem tudjuk, ott lesz-e folytatása. A szakdolgozókból viszont gúnyt űznek a nekik ajánlott összeggel. Azzal ugyanis biztosan nem lesz több ápolónő az ágyak mellett. Attól, hogy magasabb bért kap a buszvezető, még nem lesznek elégedettek a tömegközlekedéssel az utasok. Az egészségügyben nem (csak) a bérekről szól a történet, hanem a betegbiztonságról is. Annak meg része, hogy ne Magyarországon legyen a legnagyobb esélyünk rákban meghalni, ne háromszor annyi lábat vágjanak le, mint Nyugat-Európában, valamint hogy ne kelljen a betegnek a kórházi fertőzések miatt rettegnie.
A RESZASZ megalakulása óta mondjuk, hogy szerkezeti átalakításra, forrásokra és jól megfizetett orvosokra, szakdolgozókra van szükség ahhoz, hogy a gyógyítás biztonságos legyen. Ehhez viszont minimálisan bele kell tenni a rendszerbe 600 milliárd forintot, hogy az egészségügyi közköltés legalább a GDP hat százalékát elérje. Amíg ez nincs meg, addig hiába jelentenek be a reprezentatív szakszervezetekkel zajló bértárgyalások eredményeként majd pár tízezer forintos béremelést. Csak ez nem elég. Amúgy meg február óta hallani különböző számokat és összegeket, csak úgy röpködnek szóban a milliárdok, de teljesen zavaros, vajon mennyit és hová csoportosítanak át. Ha a tiszti főorvos nem is válaszol a levélre, attól még tudunk továbbmenni.
– Mi lehet a sztrájk?
– Ha az intézmények csak az ügyeleti ellátást biztosítják legalább egy héten át. Hogy ez ne fordítsa ellenünk a lakosságot, őket is meg kell nyernünk az ügyünkhöz. Ezért is indítottuk el a plakátkampányunkat, amelyben a WHO és az OECD számaira alapozva közlünk néhány egyszerű adatot. Nevezetesen, hogy az európai országok közül nálunk betegszenek és halnak meg a legtöbben rákban. Ha ez sokkolja az embereket, és érdekeltek a változásban, akkor megérthetik azt is, hogy mellénk kell állniuk egy esetleges sztrájk idején.
– Hogyan győzik meg a hálapénzes szakmák képviselőit, például a sebészeket, hogy ne végezzék el az előre tervezett beavatkozásokat?
– Elég, ha az aneszteziológusok, műtősnők mellénk állnak.
Hangsúlyozom, nem megbénítani szeretnénk a rendszert, hanem a társadalom, a kormány figyelmét szeretnénk arra az egyértelmű tényre felhívni, hogy: ez így ennyiből nem működik.
– Mi a következő lépés?
– Igyekszünk társakat, szervezeteket találni a sikeres sztrájkhoz. A betegbiztonság érdekében pedig azt tervezzük, hogy néhány szempont köré csoportosítva végigkérdezzük az ország valamennyi ellátóhelyét, hogy az ellátás minimális feltételei hol teljesülnek, az eredményt pedig közzétesszük egy térképen úgy, hogy mindenki pontosan láthassa, hogy melyik megye melyik kórházában mekkora veszélynek van kitéve, ha ott ellátásra szorul.
– A tiszti főorvosnak küldött levelük azt jelenti, hogy elhatározták magukat a sztrájkra, vagy csak tapogatóztak?
– Meg kell értetnünk a társadalommal, az egészségügyben dolgozókkal, hogy lehet sztrájkolni egy orvosnak, akkor is, ha a tiszti főorvos szerint ez etikátlan. Mert szerintem meg az nem etikus, hogy 100 forintból 3,90 forintot költünk az egészségügyre. Meg az sem, hogy amikor szakmai levelet írunk az ÁNTSZ-nek, akkor nem kapunk érdemi választ.
Szerintem tiszti főorvosnak úrnak nincs alapja zsarolni senkit a hivatástudattal.
Az orvosi esküm éppen arról szól, hogy megteszek mindent a betegeimért, s ez esetben ez azt is jelenti: nem tűrjük tovább, nem hagyjuk szó nélkül azt, ahogyan az egészségügy ma működik.
