„Sírnia annak a Jobbiknak kell, amely választói nagy részét elvesztette. A magunk részéről nem tekintem kudarcnak" – értékeli a salgótarjáni eredményt Thürmer Gyula.
|
Thürmer az esélytelenek nyugalmával kampányolt egy sörözőben
Komka Péter / MTI |
A Munkáspárt központi irodájában beszélgetünk, egy felújított földszintes épületben, Újpest kertvárosában. Nem kifejezetten az a melós környezet, amire számítottunk, de a dizájn tökéletesen megfelel elvárásainknak. A nagyterembe belépve Kádár János portréja és a szocializmus Magyarországának vörös csillagos címere vonzza magára a tekintetet, egy másik falon Marx, Engels és Lenin triumvirátusa díszeleg.
A kilencvenes évek elejétől a párt székhelye a VIII. kerületi Baross utca 1970-ben épült irodaházában volt. A Munkáspárt régebbi választási szereplésével érdemelte ki, hogy kisebbségi tulajdonosként állami ingatlantámogatásban részesüljön: két emeletet használt az épületben. A párt tavaly költözött Újpestre. A helyszínválasztásban – Thürmer Gyula elmondása szerint – jelentős szerepet játszott az ingatlanárak alakulása.
A Magyar Nemzet tavaly májusban írt arról, hogy a Baross utcai irodákat az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) kapta meg az államtól oktatási tevékenységre. Köves Slomó vezető rabbi lapunknak megerősítette, hogy az egész épület az EMIH tulajdonába került, ám a tranzakció pénzügyi részleteiről Thürmer Gyulától nem kaptunk információt.
A taglétszám sem nyilvános. Ahogyan minden „rendes hadseregben", úgy természetesen a Munkáspártban is létezik pontos tagnyilvántartás – hangsúlyozta a pártelnök. A közéletben uralkodó háborús viszonyokkal magyarázta, hogy ilyen bizalmas adatot nem kíván megosztani a közvéleménnyel.
Ember legyen a talpán, aki Thürmer Gyulán kívül legalább még egy politikust ismer a Munkáspártból. A salgótarjáni választásra nagy figyelem irányult, ami alkalmat adhatott volna rá, hogy más munkáspárti is nevet szerezzen. „Salgótarján helyzete annyira nehéz, hogy a megoldáshoz országos erőfeszítésre van szükség" – indokolja a pártelnök, miért ő indult.
A munkahelyteremtés első lépéseként egy sertéstelep létrehozását javasolta, és úgy tapasztalta, felkeltette a salgótarjáni emberek érdeklődését. „Szinte sorban álltak, hogy leadhassák rám az ajánlásukat. Másfél nap alatt összegyűjtöttünk hatszázat" – büszkélkedik.
Közbevetésünkre, hogy ennek még a felét sem sikerült szavazatokban realizálnia, cseppet sem jön zavarba. Ebből az látszik – fejtegeti –, hogy a választók fontosnak tartják a Munkáspárt jelenlétét, de annyira azért még nem, hogy tömegesen szavazzanak rá. „Egyik vállalkozó ismerősöm azt mondta, nagyon örülne, ha kétszázalékos részesedése lenne a piacon. Nekünk a politikai piacon megvan a kétszázalékos részesedésünk. Nem lehetünk elégedetlenek, vannak vevők az árunkra" – állapítja meg Thürmer Gyula.
|
Salgótarjánban két százalékot hozott a marxizmus–leninizmus
Komka Péter / MTI |
A pártelnök nem veti meg kommunista diktatúrák és autoriter berendezkedésű államok képviselőnek társaságát. A kérdésre azonban, hogy melyik országot tekinti mintának, kitérő választ ad: „Magyarországon élünk. Miért kellene bárkit is másolnunk?" Rendre visszaköszönő antikapitalista követelései ellenére sem gondolja, hogy egyik pillanatról a másikra megszüntethető lenne a tőkés társadalom. Erre még nem érett meg az idő, az útnak csak az elején járunk.
A radikálisan baloldali retorika nem akadályozta meg Thürmer Gyulát abban, hogy pár éve közös sajtótájékoztatón szerepeljen a szélsőjobboldali, hungarista Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőjével. Nemrégiben Ózd jobbikos polgármesteréhez is bejelentkezett „udvariassági látogatásra."
Thürmer szerint mindebből tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy a Munkáspárt együttműködik a szélsőjobbal. Ami a hungaristákat illeti: a Munkáspárt meghirdetett egy rendezvényt, ahol egyik tagtársuk kilakoltatása ellen tiltakoztak. A hungaristák tudomást szereztek róla, eljöttek ők is. Nincs ebben semmi különös. Ózd polgármesterének pedig nem lényeges a pártállása. Ha olyan városban jár, amelynek vezetőjével még nem találkozott, Thürmer Gyula mindig bekopog a polgármesteri hivatal ajtaján.
„Akadnak emberek, akik leszállnak a villamosról, ha valamelyik felszálló utas nem tetszik nekik. Mi nem így gondolkodunk, utazunk tovább. Mindenkivel vitatkozni kell. Az nem jó, hogy nem állok veled szóba, mert nem értek egyet azzal, amit képviselsz" – illusztrálja metaforikus képpel felfogását a pártelnök.
Thürmer Gyula a hetvenes években Moszkvában végezte az egyetemet, egy ideig az ottani nagykövetség munkatársaként is dolgozott. Hobbijai közé tartozik a nyelvtanulás. Hat idegen nyelven (angolul, németül, olaszul, oroszul, spanyolul, szerbül) beszél, írni-olvasni japánul és kínaiul is megtanult. Újabban kedvet kapott a törökhöz, belekezdett abba is.
A minősítést, hogy nyelvzseni lenne, szerényen visszautasítja:
„Azt szokták mondani, hogy a memória karbantartásához – főleg idősebb korban – vagy verseket, vagy nyelveket kell tanulni. Én az utóbbit választottam. Csak egy jó könyv és fenék kell hozzá."
Bár nyelvtanulási teljesítménye előtt kalapot emelünk, a politikai kilátásokat tekintve kevéssé osztjuk Thürmer Gyula optimizmusát. Ha egyszer a barátságos terepnek számító Salgótarjánban is csak két százalékot tudott összehozni, akkor végképp nem értjük, milyen stratégia mentén szeretne a Munkáspárt annyira megerősödni, hogy elvezesse az országot a kapitalizmus felszámolásáig.
„Imádkozni fogunk!" – szolgál meglepő bejelentéssel a marxista-kommunista párt vezetője. „Nézze, mást nem nagyon tehetünk" – folytatja csodálkozásunkat látva Thürmer Gyula. „A média igyekszik agyonhallgatni a Munkáspártot. Nem is emlékszem rá, hogy a Népszabadságban mikor írtak le rólunk egyetlen jó szót. A tévékbe egyáltalán nem engednek be bennünket. Pontosan tudják, ha naponta kapnánk két percet, és az emberek megismerhetnék a programunkat, akkor magasan megnyernénk a választást."
A gazdagok akár 60-70 százalékos megadóztatását említi csodafegyverként, az OTP-s Csányi Sándor és a többi milliárdos vagyonának legalább a 40 százalékát államosítaná. Thürmer Gyula nem vár helyeslést, tényszerűen közli: ilyen kemény lépéseket egyetlen más párt sem mer felvállalni.
Az MSZMP-től a Magyar Munkáspártig
A pártelnökként eltöltött évtizedekben Thürmer Gyula átélt néhány pártnévváltoztatást. A proletárdiktatúra összeomlásakor a mostani Munkáspárt világosan jelezni akarta, hogy az állampárt szellemi örökösének tartja magát: az 1989 decemberében tartott alakuló kongresszus úgy döntött, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet viszi tovább. Később egyszerűen csak Munkáspártnak, majd Magyar Kommunista Munkáspártnak hívták, napjainkban a Magyar Munkáspárt nevet viseli. Ugyanígy a Munkáspárt elnevezés is érvényes: ez a hivatalos rövidítés. A pártlogó is többször módosult, például akkor, amikor a vörös csillagot tiltott önkényuralmi jelképpé nyilvánította a parlament.
A Thürmer-párt az első demokratikus választáson, 1990-ben került legközelebb ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe. Akkor még négyszázalékos volt a küszöb, a Munkáspárt listájára adott mintegy 180 ezer szavazat 3,7 százalékot ért. Az elkövetkező két országgyűlési választáson is hasonló támogatottságot produkált a párt. Aztán 2002-re megcsappant a népszerűsége (121 ezer szavazat, nem egészen 2,2 százalék), 2006-ban pedig jó esély volt rá, hogy eltűnjön a süllyesztőben. A belső ellenzék egyebek mellett azzal támadta a pártvezetést, hogy erősen tendál a Fidesz felé. A pártszakadás után Vajnai Attila vezetésével megalakult a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Thürmer-féle formáció a parlamenti választáson fél százalékot sem kapott. Ennél is volt lejjebb.
A Munkáspárt 2010-ben az „alig mérhető" kategóriában végzett, mindössze 5600 voksot gyűjtött. 2014-ben a Fidesz alaposan felforgatta a választójogi rendszert, a demokratikus ellenzék megosztására és a szavazók megtévesztésére bedobott trükkök egyikeként helyzetbe hozta a kis pártokat. A Munkáspárt próbálta kihasználni a lehetőséget, de a kevesebb mint 28 ezer szavazat és a 0,6 százalék még távol van attól, hogy képes legyen érdemben befolyásolni a politikai erőviszonyokat.
