Épp ezért nehéz értelmezni, Pintér vajon mire gondolt. Folyamatosan ellenőrizni akarnák az emberek kommunikációját, minden emailt és titkosított üzenetet elolvasni és átfésülni? Ezzel ugyanis számos probléma van. Az első, hogy
a Google-t, a Facebookot vagy más külföldi tömegkommunikációs céget feltehetően nem fog érdekelni egy magyar alkotmánymódosítás.
Minden valószínűség szerint a két cég vállat von és annyit mond majd, marad a régi rend, egyesével lehet jönni a bírói végzésekkel.
Ráadásul ha sikerülne is meggyőzni egy szolgáltatót arról, hogy adjon hozzáférést az üzenetekhez, a feltételezett terroristák több száz másikból választhatnak. Csupán telefonra letölthető, titkosított sms-alkalmazásból több száz van (iMessage, WhatsApp, Signal, Secret, RedPhone, Line, Telegram, csak hogy néhányat említsünk), és ha az egyik valamiért megszűnik, két új lép a helyébe.
|
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2013-ban a Huawei regionális logisztikai központjának a megnyitóján. Mindenbe belenéznének, de nem lehet
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A második gond az, hogy irdatlan mennyiségű adathalmazról van szó. Tegyük fel, hogy minden titkos üzenetet lát a kormány - de hogyan fogja feldolgozni? A Snowden-féle kiszivárogtatási hullám óta tudjuk, hogy ezzel még az amerikai titkosszolgálatok is küszködnek ezzel. Folyamatosan építik a hatalmas szerverparkokat, hogy eltárolják az internetes kábelekből „felszippantott” információkat, de az elemzésük lassan halad és nem is hatékony.
Arról nem is beszélve, hogy szintén a Snowden-botrány elindított egy versenyt a hatóságok és a szolgáltatók között. Hiszen
az infokommunikációs cégek szeretnék visszanyerni felhasználóik bizalmát,
ezért egyre erősebb titkosítást és biztonsági intézkedéseket vezetnek be. Presztízskérdés lett abból, hogy ne engedjék hozzáférni a hatóságokat az átlagemberek üzeneteihez. A legjobb titkosított üzenetküldők úgy működnek, hogy maga a szolgálató sem tudja elolvasni a rajta keresztül áramló üzeneteket, azaz hiába mennek oda a hatóságok, akkor sem tudják kiadni az információt, ha akarják.
Ilyen például az Apple is, ahol a két iPhone között, az iMessage rendszeren át küldött (zöld helyett kék buborékkal jelzett) sms-eseket maga a cég sem tudja elolvasni. Erről hatalmas jelentőségű vita zajlik éppen most az Egyesült Államokban, ahol az FBI bírósági végzéssel próbálja rávenni az Apple-t, hogy törje fel a San Bernardino-i terrorista telefonján a titkosítást. A lényeg, hogy az Apple együttműködött a hatóságokkal és átadott minden információt, amelyhez hozzáfért, az FBI azonban olyan adatokat is akar, amelyet még az Apple sem láthat, mert csak a tulajdonos kódjával elérhetők, ám
a számítástechnikai óriás szerint ha ennek feltörésére írnak egy programot, az a teljes biztonsági rendszerüket meggyengíti és veszélybe sodorja a felhasználókat is.
Azt a rég hangoztatott igazságot pedig éppen a San Bernardino-i támadás bizonyította be, hogy a tömeges megfigyelésnek nincs is értelme a terrorellenes harcban. Olyan mennyiségű kommunikáció folyik minden nap az interneten keresztül, hogy még az amerikai hatóságok elképzelhetetlenül fejlett technológiájával sem lehet minden veszélyes üzenetet kiszűrni a zajból. A lehallgatási technikák akkor hasznosak, ha már tudjuk, kit kell megfigyelni.
És ezzel vissza is értünk a történetünk elejére: bűncselekmény gyanúsítottját, bírói végzéssel gyakorlatilag minden országban, így Magyarországon ma is le lehet hallgatni, az e-mailjeit pedig ki lehet kérni bármely szolgáltatótól.
De még erre sincs szükség: a sajtóban megjelent hírek szerint
már a magyar kormány is vett néhány olyan szoftvert,
amellyel simán feltöri a megfigyelni szándékozott személy telefonját és számítógépét.
