Azt
a plasztikai sebészek sem értik, miért csak náluk ösztönzik a számlaadást.
A Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság azt is szóvá tette közleményében, semmi sem támasztja alá, hogy jövedelemviszonyaik lényegesen különböznének más orvosokétól. Viczián Csaba, a társaság elnöke kérdésünkre nem akart erről bővebben nyilatkozni.
Arról szinte senkinek sincs pontos adata, hogy mekkora orvosi jövedelem keletkezik a magánrendelésekkel. Lantos Csaba, a közgazdász-szociológus végzettségű egészségügyi befektető 2012-es adatok alapján készült elemzése szerint az orvosok mintegy 300 milliárdos nettó jövedelmük kevesebb, mint a fele után fizetnek adót. Kalkulációja szerint a nem adózott jövedelem mintegy 85 százaléka terem a lakásrendelőkben, s csak a többi a hálapénz.
Van ennél frissebb kutatás is, Rékassy Balázsé, aki két társával a magánbiztosítási piacról készített átfogó vizsgálatot. Az egészségügyi rendszerelemző lapunknak azt mondta,
minél kisebb egy szolgáltató, annál nagyobb a valószínűsége, hogy van „szürke" jövedelme.
Az elemzéshez az egészségpénztári adatbázisokat használták. Ők a leglátogatottabb szolgáltatók egy csoportját vizsgálva arra jutottak, hogy a 65 milliárdos látható jövedelemre még további mintegy 30-35 milliárd forint jut, ami nem jelenik meg feltétlenül a könyvekben.
A magán-egészségügyi szolgáltatói szektor a mai napig dominánsan készpénzalapú. A kisebb szolgáltatóknál, az egyszemélyes orvosi rendelőknél a bankkártyás fizetés nem is lehetséges, és a számlaadásra sem mindennapos. Például az interjúk során találtak olyan jelentős forgalmú (gyógytornásszal közösen működő) egyszemélyes orvosi rendelőt, ahol a napi bevételt az orvos a fehér bőr övtáskájában gyűjtötte. Számlát elsősorban az egészségpénztári tagok kapnak: a betegek körülbelül ötöde.
|
Plasztikai sebészeti beavatkozás. A bevételeket nem lehet kozmetikázni
Népszabadság/archív |
Rékassy hangsúlyozta, hogy a kutatás során a plasztikai sebészeteket – amelyek piacát néhány milliárdosra becsülte – nem vizsgálták, mivel a kutatás célja az OEP által finanszírozott szolgáltatásokat kiváltó magán-egészségügyi szektor volt. Szerinte azonban a plasztikai sebészek vélhetőleg nem azért kerültek a pénztárgép használatára kötelezettek közé, mert adóelkerülők. Sokkal inkább azért, mert a tevékenységük nem egészségügyi, hanem szépészeti beavatkozásnak számít, ami 27 százalékos áfával terhelt, szemben a gyógyításéval, am nulla százalékos. Eddig ha adtak is számlát, azon gyakran egészségügyi szolgáltatást tüntettek fel, az áfabevétel így elveszett az állam számára.
A szakértő kérdésünkre elmondta, hogy ha a teljes magánorvosi szektorban kötelezővé tennék a pénztárgép használatát, akkor az bizonyosan általános áremelkedést okozna.
Most ugyanis azért vannak 10-15 ezer forintos vizitdíjak a magánorvosoknál, különösen a lakásrendelőkben, mert ez az összeg közvetlenül zsebbe vándorol. Ha viszont látható jövedelemmé válna, és az orvosnak abból adóznia kellene, akkor a tarifa 20 ezer forint is lehetne.
Egy kutatás szerint a magánegészségügyben a 65 milliárd forintos látható jövedelemre még további mintegy 30-35 milliárd forint jut, ami nem jelenik meg a könyvekben. Az ágazat továbbra is döntően készpénzalapú, és a számlaadás sem tekinthető mindennaposnak.
