A szerző emlékeztet rá, hogy az alaptörvény visszaállította az 1997 előtti állapotot, amikor egy népszavazás csak akkor lehetett érvényes, ha az arra jogosultak több mint fele részt vett azon. A korábbi szabályozást a kétharmados többséggel rendelkező MSZP–SZDSZ-koalíció azért változtatta meg, mert tartottak attól, hogy a NATO-csatlakozásról szóló referendum érvénytelen lehet.
Mellesleg az is lett volna, mert a részvételi arány 49,2 százalékos volt. Az érvényességhez elég volt azonban, hogy az összes választásra jogosult legalább negyede azonos módon voksoljon. Ugyanez történt az uniós csatlakozást megelőző népszavazáson is: azon a jogosultak 45,62 százaléka szavazott.
A kettős állampolgárságról szóló 2004-es referendum viszont a „negyedes" szabály ellenére sem volt érvényes. Ezzel szemben a Fidesz 2008-as „szociális" népszavazásakor a részvétel pár tized százalékkal meghaladta az ötven százalékot, tehát a mostani szabályok szerint is érvényes lehetne. Legalábbis elvileg, mert ha a kérdéseket ellenző akkori kormányoldal a távolmaradás mellett kampányol, s néhány tízezer ember távol marad, nincs ötven százalék.
Ezért László Róbert szerint az MSZP és az SZDSZ a saját csapdájába esett, amikor 1997-ben levitte az érvényességi küszöböt. Igaz, ha ezt nem teszik meg, a NATO- és uniós csatlakozásról kezdeményezett referendum elbukik. Most a Fidesz kerülhet a kvótaügyben hasonló helyzetbe – véli a szakértő –, hiszen ismét magasra tették a lécet, miközben korántsem bizonyos, hogy meglesz az ötven százalékos részvétel.
A tanulmányból kitűnik, hogy a népszavazásra bocsátható tárgyak körét illetően is változtak, szigorodtak a szabályok. Így a választási törvényekről nem lehet referendumot tartani, s tiltott tárgy az alkotmány is – amelyről még a parlament sem kezdeményezhetne népszavazást.
Bizonytalanságot teremtettek ugyanakkor azzal, hogy az új alaptörvény szerint nehezebben értelmezhető, mely esetekben tartható, s mikor nem referendum nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségekről. A korábbi, precízebb szabályozás mellett László Róbert szerint elképzelhető, hogy a kvótareferendum meg sem tartható.
A szerző határozott álláspontja egyébként, hogy ezt a kérdést – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"– a hatályos jogszabályi környezet mellett is el kellett volna utasítania a Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) és a Kúriának is. A felvetés ugyanis nem egyértelmű, ráadásul nem tartozik a parlament hatáskörébe.
Mellesleg a kormány is tudja, hogy valami nem stimmel – derül ki a tanulmányból –, mert a tavaly szeptemberi bizottsági „kvótahatározat" megtámadva nem azt vitatják az Európai Unió Bírósága előtt, hogy az uniós hatáskör, hanem csupán a döntéshozatal módját kérdőjelezik meg.
László Róbert a dolgozatban jelentős teret szán annak, miként működik a Fidesz népszavazási törvénye a gyakorlatban. Ezzel kapcsolatban utalt rá: a korábban nem ismert párhuzamossági moratórium bevezetése volt az egyik eszköz arra, hogy a kormányoldal számára kellemetlen kezdeményezéseket blokkolják.
Például a vasárnapi boltzár kapcsán összesen húsz indítvány érkezett, és a kétségkívül kamukérdéseket hol magánszemélyek, hol jelentéktelen pártocskák adták be, s miután fürgébbnek bizonyultak, a komoly próbálkozásokat arra hivatkozással verték vissza, hogy már van hasonló ügy.
Miután a Nemzeti Választási Iroda kitalálta, hogy az elsőbbség megállapítása érdekében blokkolóórát szereltetnek fel, jöttek a kopaszok, akik a szocialista Nyakó Istvánnak egyszerűen útját állták. Ez László Róbert szerint súlyos pillanat volt, mert áthághatatlannak tűnő határt léptek át.
A népszavazás jogszabályi környezete eleve úgy lett kialakítva – fogalmaz –, hogy minél nehezebb legyen a kormány számára kellemetlen kérdésről kikérni a választók véleményét. Következetlen döntéseivel ezt segítette az NVB tevékenysége is, a Kúria pedig rendre a kilencven napos határidő majdnem teljes kihasználásával járult hozzá ahhoz, hogy értelmetlen kérdések állhassák útját a népszavazásnak.
Amikor pedig egy ellenzéki párt, ha rendkívül nehézkesen is, de kitapintotta a rendszer gyengeségeit, és ezt a helyzetet kihasználta volna – mutat rá a dokumentum –, fizikai erődemonstrációval akadályozták meg abban, hogy népszavazást kezdeményezzen. Azon a napon az ököljog győzedelmeskedett a tanulmány szerint.
A február 23-i események lépéskényszerbe hozták a kormányt: Orbán Viktor már másnap bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek a migránskvóta ügyében, ami nyilvánvalóan elterelő hadművelet volt. De arról is beszélt, hogy módosítani fogják a népszavazási törvényt, ami meg is történt.
Tehát addig van lehetőség azonos tárgyú kérdés benyújtására, amíg az NVB a másik azonos kérdéssel kapcsolatban nem hitelesítette jogerősen a hozzá beadott kétszázezer aláírást. A boltzár kapcsán viszont a kabinet visszakozott, és nem bízta referendumra az ügyet, hanem inkább törvényt módosított, amely szerint aki akar, vasárnap kinyithat.
A Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a párhuzamossági moratórium eltörlése sem jó megoldás. Létezik annak kockázata, hogy a választókat esetleg összezavarja, ha azonos tárgykörben több kérdést is támogathatnak – fogalmaznak. Adódhat ugyanakkor olyan helyzet – figyelmeztetnek –, hogy a kormánytöbbség élne azzal a lehetőséggel, hogy egyéni kezdeményezéssel szemben tegyen fel saját kérdést.
Ez azért is aggályos lehet a tanulmány szerint, mert újra és újra felmerül a népszavazási kampány, s annak finanszírozásának problémája. A hiányos szabályozás miatt semmiféle biztosíték nincs arra, hogy az eltérő vélemények egyenlő eséllyel juthassanak el a választókhoz, mert a saját kezdeményezése esetén kormány annyit költhet, amennyit akar, miközben a más véleményt vallók kizárólag saját zsebből folytathatnak kampányt.
A tanulmány teljes terjedelmében itt érhető el.
