– Már tavaly nyáron is járta a választókerületet.
– Tudom, hogy az egyéni választókerületben is a párt népszerűsége a legfontosabb – de az egyéni jelölt sokat hozzá tud tenni a pártlista elfogadottságához. Bács-Kiskunban szinte mindig a jobboldal győzött – én azt vállaltam, hogy több voksot szerzek egyéniben, mint az MSZP a listán. Szűk baráti körben 30-35 százalék közötti eredményt jósoltam magamnak – ez akár elegendő lehetett volna ahhoz, hogy megszorítsuk az általam egyébként tisztelt Font Sándort.
Az előkampányom során kiépítettük az aktivisták hálózatát. Minden polgármesterhez bejelentkeztem, tájékozódtam, kapcsolatokat építettem – mert ezt csak így lehet. Formálisan majd' minden polgármester független a kisebb településeken – de a legtöbbjük közel áll valamelyik politikai oldalhoz. Nem árt tudni, melyikük fideszes, MSZP-s vagy jobbikos, mert ez nagy mértékben befolyásolja az ottani szavazatokat. Nemcsak energiát, időt és munkát, hanem saját pénzt is fektettem ebbe a munkába – miközben már az elején megállapodtunk a szocialistákkal, hogy bármikor visszahívhatnak, ha jobbat találnak nálam.
– Januárban vissza is hívták.
– Nem sértődtem meg, elfogadtam a döntést, bár előre láttam, hogy nem hoz eredményt. Nem véletlenül beszélek mindig csak az MSZP-ről. Én már idős vagyok, nem is tagja a pártnak, de vonzónak találom a megújult MSZP-t a fiatal vezetőséggel. Nem voltam híve, hogy apró liberális pártokkal, főleg azok bukott vezetőivel összefogva induljunk neki a választásnak. Ennek a véleményemnek hangot is adtam az előkészítő pártfórumokon. Úgy gondolom, a visszaerősödött MSZP-nek kell lennie a baloldal domináns erejének, amely nem engedi meg többé, hogy kívülről határozzák meg a politikáját.
Azok a töredék pártocskák és bukott vezetőik okolják Mesterházyt a vereségért, akik nem tettek le arról, hogy kívülről határozzák meg, kik legyenek az MSZP vezetői
Az elmúlt időben a szavazók körében meggyengült a liberalizmus, talán 5-10 százalék lehet a támogatottsága, de itt maradt a régi liberális pártelit és a liberális médiaelit. Nincs az MSZP-nek saját kézben lévő médiuma, a baloldalinak mondott médiumok valójában liberálisok. Médiaszempontból a párt két malomkő, a fideszes médiabirodalom és a liberális médiaelit között őrlődik. A liberalizmus rendszerváltó, 20 százalékos erő volt Magyarországon – de a sikertelen gazdasági rendszerváltás, az elszegényedés, a nemzetközi pénzügyi válság hatásai miatt mind külföldön, mind itthon visszaszorult. Semmi sem indokolja, hogy egy ilyen politikai irányzat képviselőit a szocialista párt a saját érdekei és saját húzóemberei rovására a hátán vigye be a parlamentbe. Például az elmúlt ciklust a parlamentben és a terepen végigküzdött Gőgös Zoltán nincs ott az Országgyűlésben – Fodor Gábor viszont ott lehet. Jó néhány olyan emberrel együtt, akik mindent megtettek azért, hogy ellehetetlenítsék az MSZP-ben kezdődött személyi és programbeli megújulást.
 |
| Fotó: Banczik Róbert |
– Az Orbán-rendszer leváltásának igénye minden mást felülírt.
– Csak a valóságot nem ismerők hitték el, hogy 2014-ben van esély az Orbán-kormány leváltására. Úgy gondolom, ha az MSZP egyedül indult volna, akkor jelentősen, akár 10 százalékkal magasabb lett volna a részvétel, mert azoknak, akik le akarták váltani az Orbán-kormányt, nem kellett volna attól félniük, hogy a 2010 előtti világot hozzák vissza. Lehet, hogy a külön induló liberális pártok be sem jutottak volna. Ha az MSZP egyedül indult volna, akkor a következő négy évben megerősödhetett volna annyira, hogy 2018-ban reális eséllyel lépjen fel váltópártként.
Most pedig azok a töredék pártocskák és bukott vezetőik okolják Mesterházyt a vereségért, akik nem tettek le arról, hogy kívülről határozzák meg, kik legyenek az ellenzéki oldalon még így is domináns MSZP vezetői, és milyen legyen a párt politikája. Mesterházy jóban akart lenni ezekkel, meg egyes médiamogulokkal, ezért kötött velük végül célszerűtlen kompromisszumot. Orbán az ő helyében azt mondta volna: kaparják ki maguknak a gesztenyét, ha tudják! Most pedig a fiatal vezetők naivitása, határozatlansága okán kapott mandátum fedezékéből támadják Mesterházyt és csapatát, akik a gödörből hozták fel 2010 után az MSZP-t.
– Máshonnan ez úgy látszik: az Orbán-rendszer és támogatói sokkal karakteresebb bírálatára van szükség.
– Azok a „karakteres” bírálatok több támogatót taszítanak, mint amennyit vonzanak. A baloldalnak nyitnia kell nemzeti irányba, mert nagyon sok ember, ha nem is hangsúlyozza, de természetesnek tartja, hogy egy nemzeti közösséghez tartozik. Nem magyarkodik, de őt is sérti, ha mások a nemzeti érzéseket támadják – mint például Gyurcsány Ferenc a 2004-es népszavazáson. Az az elutasítás sokszorosan visszaütött a baloldalra, nemcsak a külhoni szavazatokat vitte el, hanem az itthoniak közül is nagyon sokat.
Ugyanezt érzem az egyházak elleni támadásokkal kapcsolatban. Ateista vagyok egy érseki székvárosban, károsnak tartom, ha az egyházak politikai szerepet vállalnak – de ismerem az embereket. Sokan – köztük én is – nem gyakorolják a vallást, nem járnak misére, de a kereszténység erkölcsi elveit elfogadják, és dacreakciót vált ki belőlük, ha valaki túl vehemensen támadja az egyházakat.
– Sokak szerint a Fideszt csak úgy lehet legyőzni, ha 2018-ra visszaépül és megerősödik a balliberális szövetség.
– Nem tudjuk, mi lesz 2018-ra. Nem tartom valószínűnek, hogy a globális helyzet újra népszerűbbé teszi a liberalizmust. Az MSZP-nek építkeznie kell, hogy négy év múlva egyedül legyen a legerősebb az ellenzéki oldalon. Fönn kell tartania nyitott vegyértékeket a liberális oldal irányába is – de a politikai közép felé is. Könnyen elképzelhető, hogy négy év múlva a Fidesz már nem képes többséget szerezni – az lesz a kérdés, ki kivel alakítson koalíciót. Egy Fidesz-Jobbik koalíció nemzetközileg elfogadhatatlan lenne, és ártana Magyarországnak. Alakulhat úgy a helyzet, hogy az MSZP-nek egy megújult Fidesszel kellene nagykoalícióra lépnie – ahogyan Ausztriában vagy Németországban ez megtörténik, ha úgy hozza a helyzet.
A közép felé kellene tájékozódni. Érdekes a választók gondolkodása: középre szeretnek szavazni, miközben sehol sincsenek erős centrumpártok. A szavazók jelentős része a liberálisokat ugyanúgy szélsőségesebbnek érzékeli a szocialistáknál, ahogyan a Jobbikot a Fidesznél. Vagyis egy ilyen skálán a Fidesz és az MSZP van középen. Az MSZP-nek arra kellene törekednie, hogy ne protesztpárt legyen. Ehhez rendeznie kell a belső konfliktusait és a liberálisokhoz való viszonyát, hogy ne ezek kössék le folyton az erejét. Legyen továbbá nyilvánosan vállalt, karakteres, következetes, mindenki számára könnyen érthető programja. Egy célja, víziója – például a szociális piacgazdaság, amely ma is működik Németországban vagy Ausztriában.
Megkockáztattam, hogy esetleg valamelyik pártalapítványtól lehetne kérni, de mondták, hogy az a pénz kell a médiának
Figyeljen a vidékre, mert ott több potenciális szavazója van, mint a fővárosi romkocsmákban, vagy lakáskávézókban. Ne hagyja eljelentéktelenedni a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, mert ennek az országnak ez a legértékesebb természeti adottsága, és a jelenleginél sokkal több embert tudna foglalkoztatni. Legyen jól körülírható szavazóbázisa, amelyet két választás között épít, mozgásban tart, szavazáskor pedig mozgósítani tud.
– Hogyan lehet ezt elérni?
– Tanulni lehetne például Orbántól, aki a 2002-es választási vereség után kezdte kialakítani a polgári köröket. Oda kell menni a lehetséges szimpatizánsokhoz, megszólítani őket, és folyamatos, közvetlen párbeszédet folytatni az emberekkel.
– Ezt hogyan csinálná? A legtöbb településen nincs már szocialista alapszervezet, nincs egy ember, akit föl lehetne hívni.
– Tavaly május 1-jén felállítottuk az MSZP sátrát a majálison. A saját pénzemből is vettem némi enni- és innivalót, mert a helyi MSZP-elnök közölte, hogy nekik erre kevés a pénzük. Megkockáztattam, hogy esetleg valamelyik pártalapítványtól lehetne kérni, de mondták, hogy az a pénz kell a médiának. Ha kínálsz valamit az embereknek, akkor megállnak, és hagyják, hogy megszólítsd őket. Annyian lettünk, hogy a fideszes polgármester is odajött, és nézte, mit csinál ott az a sok ember.
Korábban több mint húsz éven át a cégünk működtetett Kalocsán egy közéleti vitaklubot. Ismert embereket hívtunk meg, éles viták folytak. Rendszeres vendégek voltak a környékbeli falvak polgármesterei is. Nincs se pénz, se média – de ha van gondolat, cél, elszánás, akkor anélkül is jönnek az emberek, mert az azért érdekli őket, hogy mi lesz az ő életükkel, a családjuk jövőjével.
Úgy gondolom továbbá, hogy a CÖF-től is lehetne tanulni. A Békemenetre nem ostorral hajtották az embereket. Igenis kellenének erőt mutató, nagyobb baloldali rendezvények is – elmennek az emberek, ha azonosulni tudnak a célokkal. Egy baloldali pártnak például meg kellene nyerni a szakszervezeteket – ez a pártot is erősítené, és a szakszervezetnek is önbizalmat adna.
Ha segíteni nem tudnak, ne ártsanak az MSZP-nek!
Ehhez azonban el kell dönteni, és világosan kifejezésre juttatni, hogy kivel vagyunk. Ki a bázis? Nem lehet egyszerre lenni a milliárdos vállalkozókkal és a nélkülözőkkel. Talán avíttan hangzik, de én azt mondom: népinek is kell lenni. Alig van már klasszikus paraszt, igazi munkás – de sokan vannak a bérből és fizetésből élők, a szegények, a lecsúszottak, akik szeretnének visszakapaszkodni. A baloldalnak a társadalmi ranglétra alsó részén lévők a fő bázisa. Mindenhez meg kellene nyerni a jelenleg közönyös, főleg vidéki baloldali értelmiséget és a fiatalokat is.
– Nagy az apátia. Elmennének az emberek ilyen közéleti rendezvényekre?
– Kezdetben nem sokan. De négy év nagy idő, és sokaknak már most elegük volt az Orbán-kormány politikájából, amely irányítottá nyomorította a részvételi, képviseleti demokráciát, a polgárokat komformistává, szervilissé, az alul lévőket függővé és kiszolgáltatottá tette. De nem láttak alternatívát. Akármi lesz is az európai parlamenti és a helyhatósági választás eredménye, az MSZP-nek nem szabad harakirit elkövetnie.
Bizalmat kell adni a fiatal vezetésnek, mert nem ők rontották el a parlamenti választást. Elismerve és megköszönve a korábbi munkájukat, távol kell tartani az MSZP egykori meghatározó vezetőit a mostani pártvezetés közeléből, nem az életkoruk, hanem a szellemiségük miatt. Ha segíteni nem tudnak, ne ártsanak az MSZP-nek! A kevés pénzt az építkezésre, a társadalmi bázis visszaépítésére kell fordítani. Vidéki, természetközeli ember számára ez könnyen érthető. Ha nem ülteted el a palántát, nem veted el a magot, nem lesz növény, sem termés abból. Aki nem vet, nem is arat.
