Mindennek az az oka, hogy
az engedéllyel kibocsátott papírokra eleve nem vonatkozott a Beva-védelem,mivel a kötvény kibocsátója, a Quaestor Hrurira Kft. nem volt tagja az alapnak.
A Hrurira kibocsátotta a papírt, a Quaestor Értékpapír eladta, majd a befolyó pénz az anyacéghez, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-hez került. A Hrurira csak úgy tudta volna kifizetni az ügyfeleket, ha az anyacég is visszafizeti neki a kölcsönadott pénzt.
A 150 milliárd forint kamukötvény értékesítését a jegybank nem a kötvénykibocsátó, hanem a kötvényt forgalmazó cég, a Quaestor Értékpapír nyakába varrta. Ez a társaság viszont tagja a Bevának, vagyis az általa elkövetett csalás után az alapnak kell helyt állnia – a jegybank szerint az ügyfelek úgy kötöttek szerződést, hogy ők kötvényt vettek, innentől az ügyletet nem lehet másnak tartani, mint befektetésnek. A Quaestor-csoport cégvezetői vagy Tarsoly és felesége, vagy az anyacég felügyelőbizottsági, igazgatósági tagjai közül kerültek ki.
Vagyis az egész birodalmat lényegében egy reggelizőasztal mellől irányították.
Összesen 30-31 ezer kötvénytulajdonos ügyfél lehet – egyelőre csak becslést tud mondani az MNB. Ők összesen 210 milliárd forint értékű kötvényt jegyeztek, ez átlagosan hétmillió forint, ám azt nem lehet tudni, hogy kinél mennyi valódi és mennyi álkötvény van. A kötvények sorozatszáma alapján ez idővel kideríthető lesz, így az ügyfelek megtudják, a befektetésük mekkora része után kaphatnak kártérítést és mekkora része után nem. Az jár jól, aki sokkal nagyobb arányban jegyzett kamukötvényt. Vélhetőleg a kibocsátások kezdetekor a valódi kötvényeket adták el, később kezdett felduzzadni az álkötvény – pontos adat még nincs erről.
Aki meg akarja kapni a Beva-kártérítés alá nem tartozó befektetését, annak kemény munkája lesz – valószínűleg csekély eredménnyel.
A követelést a kibocsátó ellen kell érvényesíteni, ez a cég azonban lényegében vagyontalan: tízmillió forint tőkéje van, egyebe semmi, ellenben a követelés nagyjából 58 milliárd forint értékű.
Egy felszámolási eljárás során a cég anyavállalatától is be lehetne hajtani ezt az összeget, ám ott sem állnak túl jól a dolgok.
Mint arról beszámoltunk, Tarsoly Csaba elkezdett kihátrálni cégeiből. A tulajdonosi szerkezetben is voltak változások, Orgován Béla lett az új vezérigazgató. Az anyacég, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó részvényeit nemrég még egy liechtensteini társaság birtokolta (korábban a társaság kommunikációs igazgatója elmondta, az Insula Management Establishment Tarsoly cége), mostanra azonban a kötvénykibocsátó Hrurira lett a többségi tulajdonos.
A cégiratokból az derül ki, hogy az anyacég 57 milliárd forinttal tartozott a Hrurirának – ez a kötvénykibocsátásból befolyt pénz. Ezt a tartozást a Hrurira elengedte, cserébe többségi tulajdont szerzett az anyacégben. A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó vagyona azonban aligha lesz elegendő a követelések kifizetésére, hiszen a nagyjából 100 milliárd forint vagyonnal szemben több mint 90 milliárd forint tartozás áll. Vagyis a kötvényesek ki lettek semmizve.
|
Tarsoly Csaba Orbán Viktor miniszterelnök mögött a győri futballstadion díszpáholyában
Fotó: Nemzeti Sport/archív |
Az elmúlt napokban a Tarsoly család kiszállt egy másik Quaestor-cég vezetéséből is. A Quaestor Invest Kft,– amely egyebek mellett az ETO Park százszázalékos és a győri focicsapat kisebbségi tulajdonosa – irányítását ugyancsak a már említett Orgován Béla vette át. Ráadásul éppen azon a napon, amikor a Quaestor csődöt jelentett, március 9-én. Valójában ez a csőd sem volt igaz, mert a bejelentést követően csak március 20-án érkezett meg a cégbírósághoz a csődeljárásról szóló kérelem. Ez azt jelenti, hogy nagyjából tíz nap alatt Tarsoly és neje mindent el tudott sikálni, hogy ők már ne legyenek felelősek semmiért. Ráadásul a hiányzó 150 milliárd forintnak sehol sincs nyoma.
