Ám a különböző titkosszolgálatok együttműködése országon belül és nemzetközi értelemben is kényes téma. Az egyes szolgálatok már csak módszereik és forrásaik védelmében is óvatosak az információcserét illetően – mondta el a Népszabadságnak egy már nem aktív, névtelenséget kérő titkosszolgálati forrás. Az információból ugyanis sokszor vissza lehet következtetni annak forrására, márpedig ilyen esetekben általában az illető személyes biztonsága és további értesüléseinek védelme az elsődleges szempont. Másrészt: „a tudás hatalom". Ha egy értesülés nekünk megvan, de másnak nincs, az lehetőségeket teremt.
A nemzetközi adatcserét az is fékezi, hogy ezen a téren nincsenek állandó határok: az egyes országok néha barátok, más ügyekben versenytársak, sőt ellenfelek is lehetnek. Forrásunk egyébként nem hisz az újonnan felállítandó szervezet hatékonyságában. Az ugyanis nem attól függ, hogy a különböző szolgálatok elemzői „egy teremben" dolgoznak-e, hanem attól, hogy az ország politikai vezetése rá tudja-e bírni őket a közös cselekvésre.
Egyébként még a legjobb szándék esetén is marad egy széles „szürke zóna": a szolgálatok sok gyanús személyt, esetet vizsgálnak, de a gyanú többször bizonyul alaptalannak, mint fordítva. Felmerül a kérdés, hogy mikor osszák meg a gyanút a társszervekkel, még az ellenőrzés előtt, amikor „pofára lehet vele esni", vagy utána, amikor viszont már lehet, hogy túl sok időt veszítettek.
Márpedig a hatékony információcsere elengedhetetlen. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után több vizsgálat is arra jutott, hogy az Egyesült Államokban működő 15 különböző titkosszolgálatnál megvoltak a legfontosabb információk a támadás megállításához, csak épp nem rakták őket össze. Az információk hatékonyabb megosztására végül 2005-ben hozták létre a nemzeti hírszerzési igazgató posztját, illetve irodáját, illetve ennek „leányaként" a Nemzeti Terrorellenes Központot, ahol együtt dolgoznak a szövetségi szinten hírszerzést végző szervek munkatársai.
A brüsszeli terrortámadások után felmerült, hogy végre Európában is meg kellene teremteni a hírszerzési információk megosztásának alapjait. Hiszen már a terroristák is rájöttek, hogy az uniós országok titkosszolgálatai nem igazán beszélnek egymással, így sokkal könnyebb Belgiumban készülni egy franciaországi támadásra és viszont, hiszen a két ország hírszerzői nem ismerik a másik területén tevékenykedő szélsőségeseket.
Ám ez nem lesz könnyű, hiszen az elmúlt napokban több sajtóhír megjelent arról, hogy a nyelvi és etnikai megosztottság miatt még Belgiumon belül sem tájékoztatják egymást fontos információkról a rendvédelmi és hírszerző szervek. Lapunk korábban úgy értesült, hogy az EU-ban bizonyos kényes információkat nem feltétlenül osztanak meg Magyarországgal, mert attól tartanak, hogy azok illetéktelen (feltehetően orosz) kezekbe juthatnak.
