Lélekben Puklival vannak a szakszervezetek

„egy órára megáll az élet Magyarországon”.

Kordás László egyetért azzal, hogy a közös célok elérése érdekében – legyen szó fizetésemelésekről, bérfelzárkóztatásról, a dolgozók életkörülményeinek javításáról, a közoktatás vagy az egészségügy súlyos problémáinak orvoslásáról – közösen kell fellépni, de ennek meg kell keresni a megfelelő szervezeti kereteit.

Az MSZSZ már a múlt héten – Pukli kezdeményezésétől függetlenül – körlevelet intézett valamennyi konföderációhoz, a tagszervezeteikhez és a többi érdekképviseletekhez, hogy üljenek össze. Ennek apropójául az szolgált, hogy a miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján kijelentette: fel kell hagyni a „hagymázas, osztályharcos gondolkodással”, mert most érdekegyeztetésre van szükség. Kordás szerint ezt komolyan kell venni, ezért az érdekképviseleteknek olyan olyan fórum létrehozását javasolja, amely alkalmas lehet arra, hogy ott a kormányfő az érintetteknek is kifejthesse a munka világával kapcsolatos elképzeléseit.

Az MSZSZ-elnök bízik benne, hogy ez a találkozó március második felében létrejön, és ott bizonyosan napirendre veszik azt is, mit tehetnek a szakszervezetek a pedagógusok kezdeményezésének sikere érdekében. A konföderációs vezetők különben már csütörtökön találkoznak – elsősorban a május 1-jei közös ünneplés feltételeiről egyeztetnek –, és nyilván szóba kerül Pukli István bejelentése, amit Czövek és Kordás is megerősített. Érdemi döntés azonban egyelőre nemigen várható.

Pedagógustüntetés március 15-én: tízezres tömeg vonult a Kossuth térre Veres Viktor / Népszabadság

Kordás annyit még elmondott, hogy a versenyszféra általános sztrájkkal nem tudja támogatni a pedagógusok kezdeményezését, mert ahol rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, nemigen van lehetőség munkabeszüntetésre. Arról nem is beszélve – tette hozzá –, hogy visszás lenne, ha annak a munkaadónak okoznának kárt, aki normális munkafeltételeket biztosít, és tisztességgel megfizeti a dolgozóit. Jelezte ugyanakkor, hogy

a szolidaritási sztrájkot a törvény ismeri ugyan, de annak jószerivel semmilyen gyakorlata nem alakult ki Magyarországon.

Az érdekvédő úgy látja, más típusú, elsősorban a gyárkapukon kívüli megmozdulások kínálhatnak lehetőséget arra, hogy az egyes szakmák képviselői kifejezhessék kölcsönös szolidaritásukat, illetve nyomást gyakorolhassanak a döntéshozókra. Az általános elégedetlenség kifejezésére tehát Kordás szerint az utca a megfelelő helyszín.

Miután a problémák egyre halmozódnak, és azokat a kormány csak tologatja maga előtt, az elnök egyre nagyobb esélyt lát a széleskörű összefogásra. Ha általános sztrájk nem is lesz, egy akár százezres – esetleg az egész országra kiterjedő – demonstráció lehetőségét viszont Kordás nem zárja ki. Nem is titkolja: az általa indítványozott, konföderációkon átnyúló összefogás egyik eredménye ez lehetne.