– Kormányváltás, korszakváltás, jó kormányzás – másfél éve e jelszavakkal tért vissza a politikába. Háromból semmi.
– 2012. október 23-án azt mondtam, összefogás és kormányváltás kell, de a két cél hamar szembekerült, mert lehetséges partnereink nem voltak érdekeltek abban, hogy az összefogás a korszakváltás ígéretére épülve jöjjön létre. Mi pedig ilyen rövid idő alatt nem tudtunk annyira megerősödni, hogy keresztülvigyük az akaratunkat. A választási rendszerrel ránk kényszerített összefogás miatt fokozatosan fel kellett adnunk a korszakváltás gondolatát – azért, hogy az együttműködéssel fenntartsuk a kormányváltás, de legalább a jó szereplés esélyét. Azért mondom, hogy ez rossz kompromisszum volt, mert nem értük el egyik célunkat sem, még a Fidesz kétharmados többségét sem tudtuk megakadályozni.
– Állítólag Bitó László, Heller Ágnes, Konrád György és más csúcsértelmiségiek győzték meg Fischer Iván lakásán a teljes összefogásról, a Demokratikus Koalíció bevonásáról. Így volt?
– Nem. Túlértékelik annak a találkozónak a jelentőségét, addigra – már december közepén – megszületett a döntés az összefogás kiterjesztéséről. Ott csak elmondtam nekik, hogy az általuk is szorgalmazott összefogás a gyakorlatban mit jelent, és mik a kockázatai.
|
Bajnai Gordon kampányol Debrecenben
Czeglédi Zsolt / MTI |
– Megbánta?
– A választási rendszer kikényszerítette az együttműködést, enélkül még a tíz megszerzett egyéni mandátumot sem érjük el. Van azonban egy fontos tanulság: hiába gondolom politikusként, hogy nagy engedmények árán is meg kell kötnöm egy kompromisszumot, mert ez felelősségteljes, célravezető, ha a választóim ezt nem fogadják el, és másra szavaznak. A mi pártunk hozta a legtöbb személyes áldozatot azért, hogy 2014-ben legyen kormányváltás, ennek ellenére vereséget szenvedtünk, és még a saját politikai tőkénk is kopott. A kormányváltó összefogásban a legnagyobb baj a hitelesség hiánya volt, ahhoz, hogy ez megváltozzon, új arcok, új program és új szervezeti formák kellenek. És persze jobban meg kell értenünk és éreznünk az ország működését és a választók gondolkodását.
– Négy képviselőjük van a parlamentben, a szocialistáknak huszonkilenc. Ez hétszeres különbség, noha előzőleg egy felmérés sem mért ekkora távolságot a két párt támogatottsága között. Ez kinek a felelőssége?
– Maradjunk annyiban, hogy hibáztunk a tárgyalások során. Talán naivitásból, mert lényegesen jobb eredményre számítottunk. Ebben nekem is van felelősségem. Hozzáteszem, januárban, amikor az összefogás végső formát öltött, még nem volt például Simon-ügy.
– Az EP-választáson indulnak először önállóan. Milyen eredményre számít?
– Az a célunk, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben. Ha két képviselőt küldhetünk, azt sikerként fogom elkönyvelni.
– Ha így lesz, két képviselőjük különböző frakciókba ül? Jávor Benedek a zöldekhez, Szelényi Zsuzsanna a szociáldemokratákhoz?
– Két frakcióban is képviselni fogjuk a közös politikát. A PM a zöldekhez húz, ez ismert, az Együtt pedig az értékrendjéhez legközelebb álló frakciót választja majd.
– Ebből az következik, hogy számos ügyben egymással ellentétesen fognak szavazni. Ketten kétfelé. Ezt hogyan lehet elmagyarázni?
– Egy pártszövetségben mindig többféle gondolat van jelen. A PM egy zöld baloldali párt, az Együtt gondolatvilága a haladó, polgárosodáspárti célokhoz kapcsolódik. Ezek nem zárják ki egymást. Az Európa-politikát olyan lényegesnek tartjuk, hogy megállapodtunk: fontosabb ügyekben a szövetségi elnökség fogja kialakítani, képviselőink hogyan szavazzanak. Részkérdésekben persze belefér a különböző álláspont.
– Melyek azok az ügyek, amelyekben hallatni akarják a hangjukat Brüsszelben?
– Nemzeti érdekünk egy olyan EU, amely elég erős, hogy a világban zajló özönvízszerű átalakulásban afféle Noé bárkájaként átmentse és megújítsa az európai életformát. Ehhez ésszerűen tovább kell lépni az energiaunió, a védelmi unió, a szolgáltatási unió irányába és sokkal agresszívebben kell tárgyalni kereskedelem- és klímaügyben kifelé. Az unió nem lehet a világ balekja. Az első számú magyar érdek az, hogy a fejlesztési és agrárpénzek szabadabb és jobb felhasználásával a következő hét évben több mint 300 ezer új, minőségi munkahely jöjjön létre, mert enélkül nincs stabil középosztály, nem jönnek haza a fiatalok és nem lesz polgárosodás. Ezekre a pénzekre a legnagyobb veszélyt manapság a Fidesz oligarchái jelentik, meg kell védeni tőlük, akár Brüsszelből is.
– Készül már a pénteki vitára Morvai Krisztinával és Szanyi Tiborral?
– Készülök, és annak ellenére fontosnak tartom, hogy lesznek, akik nem jönnek el. A Fidesz ráadásul nemcsak bojkottálja a vitát, hanem erre készteti a közmédiát is, amely így nem akarja közvetíteni. A jelenlegi médiaszerkezetben a mi gondolataink legfeljebb másfél millió emberhez jutnak el. A Fidesz által uralt sajtó – ideértve a helyi és a közmédiát, az oligarchák kezében lévő kereskedelmi médiumokat – kétszer ennyi választót ér el. Az egyetlen mód arra, hogy szembesítsük a Fidesz és a Jobbik szavazóit a nézeteinkkel, és leleplezzük mondjuk a Jobbik politikájának veszélyességét, a nyílt konfrontáció, a vita. A struccpolitika nem vált be, a Jobbik erősödött.
– Tényleg bízik abban, hogy egy tévévitával bárkit meg tudni győzni arról, hogy a Jobbik helyett önöket válassza?
|
Ha Európa mi vagyunk, akkor természetes, hogy az EP-kampány is a belpolitika szerves része - mondja Bajnai
Mohai Balázs / MTI |
– Egy vita ehhez kevés. Ez hosszú folyamat, amelynek lehetnek kudarcos mozzanatai is. De azt gondolom, fel kell adni a sündisznó-pozíciót, oda kell állni a választók elé, és elmondani, hogy amit a Jobbik akar, romba dönti az országot. Nem ahhoz kell bátorság, hogy gyújtó hangú beszédeket intézzek a saját szavazóimhoz, hanem ahhoz, hogy kilépve a komfortzónámból kiálljak a saját igazam mellett, akár annak kockázatával, hogy veszítek. Elsőre azzal is elégedett volnék, ha lennének, akik ráébrednek, hogy a Jobbik által hangoztatott frázisok hamisak, nem bírják a vitát. Téves állítás, hogy a Jobbik elfogadását jelenti az, hogy vitába szállunk vele. Abban nincs különbség köztünk és a vita ellenzői között, hogy elutasítjuk a Jobbik politikáját. A véleménykülönbség az, milyen eszközzel érhetjük el, hogy minél többen gondolkodjanak így. Meggyőződésem, hogy a félrenézés, az, hogy nem veszünk tudomást a Jobbikról, és arról az egymillió emberről, aki rájuk szavazott, nem működött. Ebben is újítanunk kell.
– Az ön politikai jövőjét hogyan befolyásolhatja az EP-választás?
– Április 6-án nagy vereséget szenvedtünk, demokratikus pártban ilyenkor természetes, hogy a vezetők felajánlják a lemondásukat és tisztújítást kezdeményeznek. Ezt megtettük, de ennél több feladatunk lesz júniusban. Át kell alakítani, hosszabb távra kell berendezni az eddig választási pártként működő szervezetet. Együtt fogjuk értékelni az első másfél évünket, az országgyűlési és az EP-választás eredményét. Az biztos, hogy az ellenzéki politika megújításához sok új arcra van szükség, és közülük a legtöbb itt van nálunk, őket helyzetbe kell hozni. Ez a párt az utóbbi másfél évben – használtuk is ezt a megnevezést – Bajnai Gordon pártszövetsége volt. De tartósan nem jó, ha egy párt csak egyetlen ember köré szerveződik, mert az sérülékennyé teszi például a vezető elleni lejárató kampányok miatt, és elfedi az értékközösséget, amely kialakult, és amelynek remek képességű képviselői és vezetői vannak.
– Mégis ön a listavezető, nem a tényleg Brüsszelbe készülő Jávor Benedek.
– Az Együtt–PM jelenlegi állapotában ez természetes. Nem csak a DK jár el hasonlóképpen, lényegében ugyanezt csinálja a Fidesz, amikor Orbán Viktorral, vagy akár Németországban a CDU, amikor Angela Merkellel kampányol. Ha Európa mi vagyunk, akkor természetes, hogy az EP-kampány is a belpolitika szerves része. Ráadásul, mint mondtam, ezúttal különleges tétje van. Persze, ha négy év távlatában gondolkodunk, arra kell törekednünk, hogy sok hiteles, nem kopott, nem fáradt, nem lejáratott politikusunk legyen. Ez fog megerősíteni minket, és megkülönböztetni másoktól. Négy év múlva ugyanis az lesz a tét, hogy ki váltja le Orbán Viktort, a szélsőjobb vagy a megerősödött demokratikus ellenzék. Az a célom, hogy megerősítsem a pártomat, és természetes, hogy lesz szerepem ebben.
– Mondjuk tiszteletbeli elnökként?
– Az EP-választáson kiderül, hogy az a politika, amit képviselünk, milyen súllyal bír. Utána le kell ülnünk kitalálni, hogyan működjön tovább a pártszövetség, és kinek mi legyen a feladata. Van, aki csatár, van aki kapus lesz. De még nem tartunk itt. Most csak a következő meccsre koncentrálok.
