Azon túl, hogy a könyv hibáktól hemzseg ("Fedezd fel a nőiességet magadba"; "Nézz a tükörbe, hogy te is vagy olyan szép, mint a többiek", "ebben a könyvbe", csak hogy néhányat említsünk), több fejezetében kifejezetten a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, előítéleteket erősíti, sőt kifejezetten szexista kinyilatkozásokat is tartalmaz.
A könyvből többek között megtudhatjuk, hogy a nő kellékei a ruha, a smink, a frizura és az illat, de a frizura helyett (!) sapka is jó. A szerzők elárulják, hogy többek között azért jó nőnek lenni, mert gondoskodhatnak a családról, mindig tudnak miről beszélni, "igaz, néha hisztisek", valamint sminkelhetnek, járhatnak manikűröshöz, kényeztetik őket, összetartják a családot, nem kell borotválniuk az arcszőrzetüket, sőt azt is tudják, milyen "fortéjokkal" (sic!) csábítsanak.
"A férfi szeret csendben lenni, keveset beszélni."
A női praktikák című fejezetből az derül ki, hogy a nő kívülről szép. Akinek például szép a melle, hordjon mély dekoltázsú pólót (ezt illusztrálták is). Majd rögtön össze is zavarják az olvasót: vigyázni kell – írják –, mert a nagyon kivágott póló vagy blúz kihívó, a férfiak megnézik a mély kivágást, "megjegyzést is mondhatnak". A könyv alighanem legmegalázóbb mondata az, hogy "ha nem tetszik valami magadon, azt takard el".
A kiadványban külön fejezetet szenteltek a női nemi szervek leírásának, illetve a nőgyógyászati vizsgálatoknak, bátorításul még egy hüvelytükör fotóját is közölték. A szexuális kapcsolatokat taglaló részt viszont többek között egy használt óvszerrel illusztrálták.
Ha már pszichológusok írták, nyilván a női lélekről is közölnek fontos információkat, egyebek mellett azt, hogy régen a férfiak vadásztak, a nők pedig gyümölcsöt szedtek és közben beszélgettek, ezzel jelezve, hogy figyelnek egymásra. Aztán a férfiak közül néhányan hatalmat szereztek és elnyomták a nőket, "a beszélgetés nem volt fontos". Szerencsére napjainkban ismét fontos a beszélgetés, amit a média és Magyarország államformája is segít – áll a kiadványban.
A nőkön nehezen látszik, hogy mikor tudna gyermeket szülni.
A párkapcsolati problémák közül pedig a szerzők szerint az a legfontosabb, hogy a nők szeretnek beszélgetni a problémákról, ellentétben a férfiakkal. További gondot okoz, hogy a férfiak együtt mennek "valamit csinálni", míg a nők szeretnek otthon maradni és "szervezkedve dolgozni". Valamint az is fontos különbség, hogy a férfiak dühükben megüthetik a nőket.
A könyv egy ritka vallomást is tartalmaz, mégpedig egy rendőrnőét, aki a sértettekkel szemben "természetesen" elfogadóbb, mint a férfi kollégái". De nem egy leányálom a rendőrnő élete sem, hiszen rendőrként a rend őre, otthon a párjának nő, a gyerekeinek édesanya, ezeket a szerepeket össze kell egyeztetni, ráadásul "a szerepek néha keverednek".
A párzási szokásokról szóló fejezetből viszont nehéz lenne kiragadni mondatokat – minden szava gyöngyszem –, ezért az egészet szó szerint – hibákkal együtt – idézzük:
 |
| Nigel Marple / Reuters |
"A nőnek a nemi szerve rejtett.
A nőkön nehezen látszik, hogy mikor tudna gyermeket szülni.
A férfi bizonytalan, hogy mikor kezdeményezhet szexuális kapcsolatot a nővel.
Például a nő peteéréskor párzási illatot áraszt.
A párzási illat olyan illat, ami jelzi a férfinak, hogy a nő termékeny.
A nő a havi ciklusa során mindig egy ideig termékeny.
A nő havi ciklusa megtalálható a nő teste című fejezetben.
Közben beszédben elutasítja a férfit.
A férfi összezavarodik, hogy most szeretkezzen a nővel vagy sem.
A férfi próbál biztos jeleket keresni a nőnél.
Például a mell és a csípő aránya változik a nőknél.
A hosszú combú nőkről a férfiak azt gondolják, hogy könnyedén szökellő gyerekeket szül majd.
A nők csalnak, például magas sarkú cipőt hordanak.
A nő a férfitól azt várja, hogy biztonságot adjon neki, egészségesek legyen.
Ez a férfi jó családfő.
Ez a férfi tiszteli és szereti a nőt.
Néhány férfi csal, hogy jó családfőnek látsszon.
Például drága autója van, de nem egészséges.
Vagy egészséges, de nem figyel a nőre.
Ezek a férfiak csak nőt akarnak szerezni maguknak.
Ők éretlen férfiak.
A nők kénytelen éretlen férfit választani,
bízva abban, hogy beérik, mire megszületik a gyerek.
Amikor a nő gyereket szül, erős kapcsolata lesz a gyermekkel.
Ha a férfi nem érik családfővé, zavarja, hogy a gyermek fontosabb.
Sajnos ilyenkor felbomlik a család.
A férfi elhagyja a családját.
A nő felelőssége, hogy jó férfit válasszon párjának.
A jó férfi, jó családfő.
A jó családfő vigyáz a családjára.
A jó családfő fel tudja nevelni a gyermekét.
A gyermek nevelésekor a nő szereti megbeszélni tapasztalatait.
A férfi szeret csendben lenni, keveset beszélni.
A nő az érintést szereti, a meghittséget.
A férfi a szexualitást szereti.
A gyermek nevelésekor az érintés és a szexualitás hiánya bajt okoz a párkapcsolatban.
A férfi és a nő nem kapja meg, amit szeret.
Válság lesz a kapcsolatban.
Meg kell találni az összhangot."
A HVG több szakértőt is megkérdezett a kötetről. Szabó Mónika, az ELTE Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központjának szociálpszichológusa, genderkutató szerint a szerzők nemi szerepek vonatkozásában képviselt nézetei a mai szakirodalom és az emberi jogok tükrében egyaránt elavultak. Az a legnagyobb baj a szöveggel, mondta, hogy a tradicionális női szerepeket nem választható lehetőségként jeleníti meg, hanem a nőket mintegy „helyükre tevő”, szexista módon. Azt sugallják, hogy létezik egyfajta univerzális szépség, amihez lehetőleg minél inkább igazodni kell, azaz megmutatni, ami illeszkedik, és megváltoztatni vagy elrejteni azt, ami pedig nem. Az pedig nem derül ki – a szexualitásról szóló részből –, hogy a nő bármikor mondhat nemet. "Ez azért lenne kiemelten fontos, mivel az értelmi fogyatékkal élő ember igen könnyen válhat szexuális abúzus áldozatává".
A kiadvány sok ponton félrevezető, érthetetlen, egyes esetekben pedig kifejezetten káros
"A kiadvány nagyon fontos témát érint, tematikájában mindenképpen hiánypótló, de nem éri el azt a színvonalat, amit egy ilyen munkától várunk. Sajnos sok ponton félrevezető, érthetetlen, egyes esetekben pedig kifejezetten káros" – nyilatkozta a HVG-nek Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselője. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kiadvány vizuálisan szegényes, "a képek sok esetben nem segítik a megértést", holott az ilyen, úgynevezett easy-to-read kiadványokban "a vizuális jelek egyenértékűek a szöveggel".
"Nagyon jó minden olyan képzés, ami a fogyatékos emberek felé nyit, és felemeli őket" – mondta Makrai Klára, a Lámpás'92 Közhasznú Alapítvány vezetője, amely elsősorban értelmi fogyatékosok számára nyújt egyedi foglalkozási és lakhatási lehetőséget. Ők a hvg.hu megkeresése nyomán hallottak először a kiadványról, ahogy a TASZ fogyatékosügyi programjának is újdonság volt a projekt. Makrai Klára a megkeresésünk után megkérdezte pár kollégáját, hogy hallottak-e már erről az ÉFOÉSZ kezdeményezésről, de mindenhonnan nemleges válasz érkezett.
Gönczi Rita gyógypedagógus, a kiadvány szerkesztője úgy reagált a kritikákra: "a civil együttműködés példájaként, mi azonnal reagáltunk a kiadványt minősítő személyek felé, és az ott megfogalmazott véleményük alapján, nyitottak vagyunk mind az önöknél (hvg.hu) nyilatkozó szakértővel, mind a civil szervezetekkel való együttműködésre."
